2013. június 18.

Belső erőforrásaink

Érdekes. Sikerült egy újabb "lélekbevágó" dolgot olvasnom. Ezek valahogy meg/rám találnak az utóbbi időben, pont akkor, amikor szükségem van rá.
"Epiktétosz óta tudjuk, hogy nem a dolgok gyötörnek meg minket, hanem a dolgokról alkotott képzeteink. "Hű, mi lesz akkor?!" Semmi! Semmi se lesz!... Vagyis én azt mondom, hogy az erő igenis benne van az emberben, csak rengeteg polgári, vallási és erkölcsi konvenció lefogja. Ami rendben is van - addig, amíg nem kell védenie magát. De csak addig van rendben! Rendben van, hogy a pisztolyomat a fiókban őrzöm, és nem sütöm el soha senkire. Addig, amíg nem jön valami terroristacsoport, hogy kinyírja a gyerekemet és a feleségemet. Akkor ugyanis el kell sütnöm! Lehetek konformista, lehetek jó modorú, de ennek van egy határa. Hol van ez a határ? A legfontosabb pszichológiai könyvet idézném az életemből, Kiplingtől a Dzsungel könyvét: amikor a vörös farkasok meg akarják támadni a szioni farkashadat, akkor Maugli elmegy Kához, az óriáskígyóhoz, hogy tanácsot kérjen tőle. Ká azt mondja: Maugli, mindenki fél valamitől. Mindenki fél valakitől. Most hagyj engem egy kicsit elmélyedni, hogy rájöjjek, mitől félnek a vörös kutyák.
Miután elmélyed, rájön, hogy a vadméhektől, és erre építi fel az egész védelmet. Ez így van emberi relációkban is. Nincs olyan ember, aki ne félne valamitől vagy valakitől - csak meg kell találni.
Ha az embert olyan helyzetbe kényszerítik, hogy védenie kell magát, ahhoz erő kell. Az erő pedig megvan bennünk születésünktől kezdve, nincs olyan ember, akiben ne lenne meg ez az energiatömeg, csak hova irányítsa? Mert ha semmi felé nem irányítja, akkor önmagát kezdi fölfalni. Meg kell találni, hogy kitől fél és oda kell irányítani. Akkor egyszer csak kiderül, hogy fantasztikus ereje van az embernek, ha jól bánik vele.
A gátakat, a gátlásokat kell feloldani bizonyos esetekben, és minden rendben lesz. 
Ez borzasztó egyszerű dolog tulajdonképpen, amelynek egyetlen próbája van" (de ez viszont nagy): "hogy közel megyek a félelem tárgyához. Közel merek menni hozzá." (Popper Péter - Belső erőforrásaink)

Ez olyan szempontból is jól jött, hogy megerősítést lelt bennem az a tény, hogy merjünk szembenézni a démonainkkal. Megtehetjük azt is, hogy szemet hunyunk ezeknek és inkább menekülünk tovább, de ez hosszútávon felemészt.
Én ezt átéltem és hosszas idő után sikerült szembenéznem az egyik, ha éppen nem a legnagyobb "démonommal". Hogy legyőztem-e? Igen, részben. Hogy van még mit dolgozni rajta? Nem is kevés. Viszont a kezdet megtörtént és ez az, ami a legmelósabb feladat merni fejest ugrani a bizonytalanba.

2013. június 8.

ICEA 2013





Az-az International Conference on Economics and Administration, a Bukaresti egyetem, Faculty of Business and Administration szervezésében.

Erről szólt az elmúlt másfél napom. Azért csendben hozzáteszem, hogy ha hozzáadom a felkészülésre szánt időt, illetve a cikk megírását, akkor jóval több idő jönne ki.

A tegnapi nap, aránytalan volt a maihoz képest. Viszont, nem akarok a negatívumokkal kezdeni.

Hanem inkább visszapörgetem az idő kerekét tegnap reggel 9:00-ra, ugyanis ekörül érkeztem meg a helyszínre. Már a bejárat előtt mosollyal fogadott Elena Druica tanárnő - konferencia menedzsere, fő szervezője - akit egy csupa szív embernek ismertem meg és úgy vélem, hogy egy ilyen volumenű konferencia megszervezéséhez (évről évre, lassan ugyanis hagyománnyal fog rendelkezni, hiszen ez volt az 5-ik éve már, hogy megrendezésre került) aktív személyiségre van szükség. Ezt követően letudtam a regisztrációt, ami szinte egy fél perc alatt meg is volt. Hogy miért? Javarészt azért, mert nem volt nehéz megtalálnom magam a listán, ugyanis országokra volt lebontva és Magyarországot én, meg egy másik számomra ismeretlen úriember (aki el se jött) képviseltük.

Majd egy kedves egyetemista lány felkísért az emeletre és megmutatta a termeket ahol zajlani fognak az események, végül bevezetett a konferencia terembe, ahol a megnyitó ülésre került sor 9:30-tól.

Lassan gyülekeztek az emberek, és némi késéssel, kb. 10 perc, elkezdődött az idei menet. Volt egy-két ismerős arc tavalyról, viszont sok ismeretlen is, de ez így van rendjén.

Elsőként Prof.Dr. Magdalena Platis köszöntötte a résztvevőket, aki a Bukaresti egyetem rektor helyettese. Tetszett mert nem húzta el jobban a kelletténél és megpróbálta alaposan, de még is tömören ismertetni az első nap programját.

Majd az első "speaker" Jacky Mathonnat volt, a K+F nemzetközi tanulmányi intézet részéről, Univ. d'Auvergne, Franciao.-ból vette át a szót, akinek az előadását nem igazán élveztem, egyrészt azért, mert rengeteg slide-al készült melyen jó sok volt a szöveg is (előadásának témája: Old and New Economic Challenges for the French Health System).

Valahogy megkönnyebbülés volt amikor befejezte és következett Simon James, University of Exeter Business School, U.K., na ő egy roppant szimpatikus és kedves figura volt, az előadása is érthető, kellemes, sőt néha elgondolkodtató volt, egy apró hiba viszont az előadásával kapcsolatosan, hogy nem akart mikrofonba beszélni, viszont a hangját nem emelte meg túlzottan. Előadása: The importance of fairness in tax policy: behavioral economics and the UK experience. Lényegében az igazságosság fontosságát emelte ki, illetve azt, hogy az angolok mennyire nem rajonganak a túlzott adóztatásért. Kérdem én, hogy van olyan nemzet aki talán igen?!

Mivel már egy olyan 40 perces késésnél tartottunk mire véget ért az előadása így kérdésekre nem igazán jutott idő.

Ha emlékezetem nem csal, talán eközben érkezett meg Dr. Christina Suciu aki a plenáris ülés moderátori szerepét kellett ellássa és érkezése után a rektor helyettes asszony át is adta neki a szót.

A következő figura, tavalyról már visszatérőnek számít, Fabio Musso, Urbino University, Olaszország. Vele egy a gond, hogy az angolja nagyon olaszos, ebből adódik, hogy nehezen lehet megérteni amit közölni akar. Az idei előadása egy fokkal élvezetesebb volt számomra a téma miatt: Industrial disctricts: past, present and future. The Italian experience, the case of Romania, the emergence of new industrial paradigms. Lényegében az ipari kerületek kialakulása, jelenlegi állapotuk és jövőbeli tendenciákat kívánt velünk ismertetni külön kiemelve az olaszországi specifikumokat.

Az utolsó előadás előtt – mivel erősen túl lett lépve az allokált idő – az a döntés született, hogy kerüljön sor az első kávészünetre – amit én úgy vártam már mint a Messiást, ugyanis reggel 7:50-től kezdődött a napom, de előtte való éjszaka nem igazán aludtam valami jól és hozzá vagyok szokva, hogy a kelést követően megejtem a reggeli kávézást. Az megnyugtató volt számomra, hogy többek arcán láttam, hogy üdvözölték e javaslatot.

Egy 15-20perc után visszamentünk a terembe, és soron kívül pontosabban a program szerint hamarabb meghallgattuk az első workshop első előadóját, ugyanis kiderült, hogy az adott úriember felesége aznap reggel kórházba került, így teljesen érthető volt, hogy ha már eljött Németországból akkor megtartaná mégis az előadását viszont azt követően vissza akart repülni – szintén érthető. Ő nem volt más mint Michael Möcker, Fern Universitat in Hagen, „Commitment Devices: Nice or Mean means”.

Ezt követően meghallgattuk a plenáris ülés utolsó előadóját aki ugyancsak visszatérő figura: David Stefan Bathory, Psy.D., Bathory International LLC, Somerville, New Jersey, USA. Igen első látásra azt gondolná az ember, hogy magyar az úriember és nem is tévedne akkorát, de valamikor még az 1900-as évek első felében a felmenői kitelepültek Amerikába és ő is már ott született. Ő egy némileg különleges témával jött: Relational Dynamics and Health Economics: Resurrecting Healing.

Szóval jutott mindenből. Majd jött a feloszlatás pillanata, ugyanis egyszerre párhuzamosan 2 workshop és egy általános szekció vette kezdetét. Én a legutóbbiban voltam érdekelt, de annak is csak a délutáni részében. Ez papíron jól is nézett ki, de mint a nap folyamán, az ebédszünet alatt kiderült, voltak jó páran akik vagy utolsó percben mondták le a jelenlétüket, vagy pedig „közbejött nekik valami”. Így történt, hogy 3an maradtunk, mondjuk a kis mini szekció melynek a moderátora voltam amúgy is 4 dolgozatot tartalmazott, végül az a döntés született, hogy csatlakoztunk az egyik workshop-hoz és délután miután ők végeztek került sor ránk, viszont legalább nagy volt a hallgatóság.

Ez volt az első alkalom, hogy egy konferencián fel lettem kérve, mint moderátor, de nagyon élveztem a szerepet és a végén meg is tapsoltak, jó lehet ez többek között annak is betudható, hogy egyúttal én kellett összegezzem a nap eseményeit, de inkább a szekció munkásságát foglaltam össze.

Mint jó szekcióvezető, én törtem meg a jeget, ugyanis az előadásom a saját kis szekciómba volt benne. Nem akarom oldalakon keresztül részletezni az eseményeket (mert nem hinném, hogy sokan kíváncsiak rá, ha valakit meg érdekel az majd rákérdez) viszont azt kell mondanom, hogy a szekció méretének ellenére, vegyes és sokszínű volt, ugyanis kezdve a Leadership-től, volt itt szó, turizmusról (marketing kommunikációs csatornák), internet jogról egészen vitatott problémákig melyek a köztisztviselők felfüggesztésével kapcsolatosak.

Majd következett a vacsora, ahol az a megtisztelő felkérés érkezett a főszervező tanárnő részéről, hogy jövőre szervezhetek egy saját workshop-ot Leadership témában. Természetesen megköszöntem és elvállaltam a felkérést, most már csak alaposan meg kellesz hirdetni és majd szervezni a részleteket.

Christina Suciu tanárnő, pedig külön gratulált és hozzátette, hogy látszik rajtam, hogy jó tanár lehetek, mert egyrészt otthonosan mozogtam a prezentálásom alatt másrészt pedig látszott rajtam, hogy lelkes is vagyok és ezek szerinte meghatározó elemei annak, hogy valaki milyen tanár. Örvendek, hogy nálam idősebb egyetemi tanárok meglátták ezt bennem.

A mai nap (Szombat) az egyfajta levezető volt számomra, egyetlenegy workshop volt betervezve mára amely a retailer-consumer relationship témán belüli dolgozatok bemutatását foglalta magába. Az első prezentációt lekéstem, de a hátralevőkön ott voltam. Számomra a legélvezetesebb talán pont az utolsó bemutató volt ebből a workshop-ból: Effects of Magical Thinking and Superstitious Beliefs on Consumer Behaviour volt. Ezt követte a záróbeszéd Elena Druica tanárnő részéről, majd az ebéd.
Summa summarum: örvendek, hogy úgy döntöttem, hogy idén is részt vegyek e konferencián, úgy érzem, hogy évről évre jobb és természetesen eleget téve a felkérésnek jövőre ha minden jól alakul, akkor lesz egy külön workshop leadership témában, szerény személyem szervezésében. Sikerült egy-két új, kellemes kapcsolatot kialakítanom, remélem ezek tovább fejlődnek, illetve megmaradnak. De ez is a másik lényeges eleme egy ilyen nemzetközi konferenciának az ún. „networking”.
 


2013. június 2.

Ez az a Nap 2013

"Gyönyörű nap virradt fel
A halál vesztett van ki felemel éneklem Jézus Krisztus él
Drága kereszt üres sír
Örök élet könyvébe beír Énekeljük, Jézus Krisztus él  Ő él!

Eljött a nap, az a nap mikor bűnöm elmostad
Eljött a nap, az a a nap mindent megváltoztat 
Semmi nem kárhoztat
."


Bizony tegnap eljött az a Nap, hisz sor került az idei Ez az a Nap fesztiválra.
Már tavaly is szerettem volna eljutni, de a programomnak köszönhetően azon a héten éppen dolgoznom kellett. Viszont kárpótlásként idén úgy alakultak a dolgok, hogy sikerült részt vennem a rendezvényen, sőt a Golgota Rádiós szolgálatomnak köszönhetően az a megtiszteltetés ért, hogy a magyar fellépők egy részével én készítettem kisebb-hosszabb interjúkat. Teljesen más élmény volt úgy ott lenni a rendezvényen, hogy akár a színfalak mögé is betekintést nyerhettem. 

Az érkezésünket követően eljutottunk a média terembe ahová javarészt elhozták nekünk a fellépőket - na nem mindenkit - viszont minden szépen, viszonylag szervezetten zajlott ez sokat könnyített a munkánkon.
Első "áldozatunk" Pintér Béla volt, róla dióhéjban azt kell tudni, hogy sokat foglalkozik gyerekekkel (csemetékkel ahogy ő fogalmaz), első önálló albuma 1995-ben jelent meg "Eljön az a nap" címmel.  Vele Zoli (Vaár-Nagy Zoltán) készítette az interjút ami szerintem egész jóra sikeredett. 


Következő alanyunk Henderson Dávid volt - őt sokan a Voice című tehetségkutatóból ismerhetik - vele az interjú előtt pár alkalommal már összefutottunk a folyosón, akkor első ránézésre számomra úgy tűnt, hogy van benne egy jó adag tinisztárság, viszont a beszélgetésünk alatt azt kell mondanom, hogy ez csak elsőre tűnik így, ugyanis egy életvidám, talpraesett szimpatikus kis srác. Valahol azért irigylem, hisz tehetsége van ám rendesen és ilyen pimaszul fiatalon sikeres és még előtte az élet nagy része.

Majd a Bolyki Brothers következett pontosabban az együttes egyik felével beszélgettünk. Róluk rengeteg mindent lehet olvasni, tudni, talán a magyar fellépők közül ők a legsikeresebbek ha fogalmazhatok így. Mindamellett, hogy több mint 20 éve már annak, hogy együtt dolgoznak, nemzetközi szinten is ismertségnek örvendenek - Európa számos jazz, a cappella és gospel rendezvényeken felbukkantak), 2005-ben a grazi Vokal Total Nemzetközi A Cappella versenyen, I.helyezés érték el a jazz kategóriában, II.-at a gospel kategóriában és ha mindezt nem lett volna elég a szervezők részéről az aranydiplomát is elnyerték illetve a közönségdíjat is. Ők rendkívül lazák, barátságosak és még viccesek is voltak az interjú során, mondhatni, hogy öröm volt velük interjút készíteni.  

Végezetül pedig a magyar fellépők koncertjét követően Csiszér Lászlót is sikerült mikrofonvégre kapnunk. Bizonyos mértékben kíváncsian vártam a vele való beszélgetést, ugyanis sok érdekességet olvastam róla, mindamellett, hogy bizonyos mértékben földimnek tekintem, ő egy sok helyen megjárt emberke, úgynevezett "vándor-trubadúr". Többek között 2005-ben eljutott Rómába egy Evangelizációs iskolában vett részt előadásokon, szemináriumokon és igazából ez volt számára az a bizonyos "töréspont" amelynek hatására még inkább elhatározta azt, hogy a jó Istent szeretné szolgálni és dicsőíteni az Urat ahol csak erre mód és lehetőség adódik, természetesen drága magyar anyanyelvén. Itt még diszkréten megemlíteném azt is, hogy ő az ideális interjúalany kategóriának számít, kicsit sem jelentkezik az a harapófogó-effektus mint sokaknál. Az interjú egy bizonyos pontjában már azt éreztem, hogy ez inkább egy baráti beszélgetés semmint egy formális interjú és úgy érzem ez sokat elmond. 

Emellett, még asszisztálhattam Majoros Szidónia kolléganőm interjúján a Gateway Woship vezetőjével Thomas Miller, aki nagyon barátságos, nyitott volt (kicsit sem hordozott magában sztár-os magatartást) illetve az Ulrich Parzany-val aki élete során mindvégig a misszió és az evangelizáció területén szolgált, kezdetben, mint ifjúsági lelkész, később a német KIE főtitkáraként és 1991-től a ProChrist műholdas evangelizáció vezetője, 1995-től pedig mindmáig igehirdetője. Munkássága során eddig tizenkilenc könyve jelent meg. Ma már nyugdíjas, de életét az evangelizáció szolgálata határozza meg ma is.

Kis mértékben bár, de sikerül pár fellépésbe is belehallgatnom, kivonulni a tömeg közé, meg kell említenem itt pl. a nyitó 1000 fős kórus fellépését, vagy akár a magyar fellépők közös produkcióját, illetve, a Gateway Worship, majd  Johnny K. Palmer és végezetül belehallgattam az Israel Houghton & New Breed koncert utolsó részébe. 

Az est egyik különleges része számomra az volt, hogy bekapcsolódhattam a Civil rádió élő műsorába - hiszen ők a helyszínről közvetítettek - jó volt kicsit ismét az éterben lennem :-)

Ha összegeznem kellene, azt mondom, hogy nagyon nagy élmény egy ilyen jellegű fesztiválon részt venni, ahol valósággal érezni lehet az összetartozás és összefogás erejét és jó érzés volt látni és hallgatni a fellépőket Isten dicsőítésért. 

P.S. Az interjúk hamarosan hallhatóak lesznek a Golgota Rádióban. Részleteket közlök amint tudok.
UPDATE: az interjúk Szerdán (Június 5) hallhatóak a Golgota Rádió Hangszóró c. adásán belül 10:00 - 12:00 között (www.golgotaradio.hu). Aki nem tudja élőben követni az adást, ne búslakodjon, hisz utólag majd letölthető lesz az archívumból.