2009. október 30.

An all hallows eve...

Rövid ismertető:
"A halloween az angolszász országokban a boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepe október 31-én.
A töklámpás lett az idők folyamán a halloween legfontosabb jelképe. Az angol egyenes fordítás „carved pumpkin”. Az ilyenkor használt kivájt vigyorgó töklámpás angol nyelvterületen elterjedt neve: Jack O’Lantern. A történet szerint nevét egy Jack nevű részegestől kapta, aki az ördögtől olyan ígéretet csikart ki, hogy lelke nem fog a pokolra kerülni. Jacket viszont a mennyországba sem fogadták be. Az ördög egy széndarabot adott Jacknek, amit ez egy marharépába rakott lámpásnak. Azóta Jack lelke ennek a lámpácskának a fényénél keresi nyugvóhelyét. Amerikában az eredeti marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel. Európában a halloween sokáig feledésbe merült. Néhány helyen elvétve jelmezbe öltöztek és tökdíszeket helyeztek el a lakásban, de ez a szokás is hanyatlóban volt. Az utóbbi években azonban a halloween ünneplése ismét visszatért, valószínűleg a népszerű amerikai ponyvakultúra (képregények, filmek) nyomán."  (forrás: wikipedia.hu)


Happy Halloween-t kívánok mindenkinek!



Aktualitás

Egy dal ami érvényes szép hazánkra, de tekintve a 2országos rádió helyzetét, így Magyarországra is:
Hogy miért érvényes szép hazánkra itt lehetne sorolni számos indokot, de most csak egy hírt emelnék ki ami aktualitásnak örvend: România nu poate cumpăra vaccinuri anti-AH1N1 pentru că nu le-a comandat la timp 
és akkor még egyes "intellektuális-ok" azzal vádolnak, hogy nézzek szét, hát az ilyen embereknek én mondom azt, hogy nézzetek szét és ébredjetek fel, húzzátok már félre azt az önző "rózsaszín" függönyt ami látszólag megvakítja őket. 
Ilyen a helyzet ebben az országban, erről szól a politikai élet, hogy 1 helyre tesszük a választásokat, közben meg az embereket hagyják szenvedni. 
Végkövetkeztetés: Romániában a demokrácia uralkodik, egyedüli baj, hogy félre van értelmezve ez a fogalom!

2009. október 29.

Szomorú nap...No more Danubius + Sláger rádió

Nincs az az ember, (legalább is szerintem kevesen vannak) akik ne hallottak volna e két rádióról.
A tegnap még csak fél füllel hallottam a hírt, de a mai napra már konkrétumokat hallottam/olvastam, megszületett a döntés, nincs többé (Nov.18-tól) Danubius és Sláger rádió.
Percekig álltam ledöbbenve, hogy hogy lehet ilyesmi? Hogyan rúghat egy ország magának egy ilyen "öngólt" ?
Aztán hirtelen előjöttek saját emlékeim amikor első kézből tudtam meg, hogy milyen is egy ilyen érzés, hisz anno egy városi rádiónál dolgoztam 2éven keresztül ahol egy nap csak bejelentették: még egy-két hét és megszűnik a rádió. Így hát tudom milyen érzés úgy az ott dolgozók számára ahogy a hallgatók számára is, akiktől bár eleinte hevesen jönnek a támogató és biztató szavak de kis idővel már mindent elfelejtenek (tisztelet a kivételnek).

Mit lehet ilyenkor tenni? Természetesen a Sláger rádió jogi útra tereli az ügyet, hisz ez az egyedüli lehetséges fegyver amit használhatnak (és ami racionálisnak is számít).

Mi a hallgatók mit tehetünk, az üres ígéretek, szavak és felháborodások mellett? (bármennyire is meglepő de van pár egyéb megoldás is) - mint pl. Mentsük meg a Sláger rádiót illetve Mentsük meg a Danubius rádiót vagy egy másik lehetséges eszköz (bár nem tudom mennyire hatásos, max.figyelemfelkeltő lehet: panasz@ortt.hu )


Viszont gratulálni kell a politikának (politikusok, döntéshozók), de ez a mi hibánk is hisz ilyen embereket választunk meg.


Reményeim szerint - mivel a remény hal meg utoljára - Nov.18-át követően nem lesz teljes a csend, még ha jelen pillanatban úgy is néz ki, hogy elhallgat majd a két legismertebb, legszeretettebb rádió!

2009. október 21.

A pofátlanság netovábbja

Az az érzésem van, hogy nem nagyon érhet olyan amin meglepődjek. Viszont néha néha mindig történik valami, ami megcáfolja ezt a kijelentésemet.
Így történt ez ma is, elmegy az ember, egy olyan helyre, ami minőségileg 1-2 szinttel kiugró az átlag pizzázóktól (megjegyzem, nem most voltam ott először) és lám mi történik: felveszik a rendelést, szép modern technikai eszközökkel, majd ugyanez megtörténik az utánam érkezőktől. Eddig még semmi gyanús; majd amikor az adott párnak hamarabb kihozzák a rendelt pizzát, felmerült bennem a kérdés, hogy ez, hogy történhet. Rá pár percre megjelenik az "úriember" felszolgáló, elnézést kérve, hogy véletlenül a mi pizzánkat az előbb vitték ki azoknak akik utánunk érkeztek. Amikor majd kihozta a tányérokat szépen mosolyogva megjegyzi, hogy még pár perc és megjön a pizza (mindezt 45 perces várakozás után) mire én mint vendég/kliens megjegyzem, hogy ideje lenne.
Erre jött a felháborodás a pincér részéről, hogy ő elnézést kért, mit akarok mit tegyen. Na most már drága pincér "úr" illetve company (ami egy nemzetközi cég) önök vannak miértünk és nem mi önökért.
Megjegyeztem ennek a "kedves pincérnek", hogy álljon meg a menet, manapság "time is money" mindenkinek és igen is nem az én hibám az, hogy ő nem figyel oda a munkájára és engem mint vendég nem érdekel az sem, hogy ha sokan vannak és nem volt eléggé figyelmes. Amire ő csak mondta a magáét és majd végül rávágta, hogy mit akarok?! Egy 50% árleszállítás megfelel? mondtam: igen, úgy már beszélhetünk. Majd elment és mire megjött a pizzával kedvesen bejelenti, hogy "beszélte a főnökével és sajnos ez nem lehetséges".
Kérdem én, bárki aki ilyen helyzetbe kerül, milyen étvággyal vagy kedvvel tér még vissza az adott helyre?

2009. október 17.

Az élet!

(angolosok előnyben): "Anguish, fear, and sorrow, are emotions we all feel, but never more strongly than in our adolescence. When just having an acne-rabid skin, can mean a lifetime of loneliness. One's acceptance by others, is a barometer of one's popularity. If one is different, a misfit, maybe unattractive, unathletic, one is in for a lifetime of cruelty and suffering, that will traumatize permanently. You see scars are souvenirs you never loose. The past is never far. You can try to repress it. You can try to hold it back. You can try to deny it. But it will still continue to grow... stronger, and stronger. Like a malignant cancer, that can't be satiated. Each of us manifests our pain in different manners. Whether it's three in the morning in bed... tears in one's eye. Whether it's a need to destroy everything beautiful, or just simply shutting one's self off from society.Quote the Raven, nevermore." 

2009. október 15.

Erről van szó :))

Ez valami leírhatatlanul jó műsor volt: In gura presei 07.10.2009 - az első pár másodperc reklám, ezt követően kezdődik az adás.

Hülyeség/hülye emberek

Gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy feltud húzni a hülyeség illetve a hülye emberek. 
Sajnos gyakori főleg az utóbbi időben, hogy egyre inkább hülye emberekkel szembesülök.


Mivel lehet védekezni a hülyeség ellen? Ugyancsak hülyeséggel? Nem mivel akkor ugyanolyanok lennénk mint ők. Nemtörődömséggel? Talán, de még ez sem a megfelelő megoldás.
Mi lehet akkor az "ellenszer"?

2009. október 12.

Hétfő - új nap, új hét

Szerintem ez a dal ideális és egyben zseniális: Jazz+Az - Megint Hétfő

2009. október 9.

Net szolgáltató (segítek R..&R..)

Újra itthon. Jó érzés, persze annyi a különbség, hogy több szempontból sem kaphat az ember stabil, jó minőségű szolgáltatást itt városunkban (máshol, megjegyzem ez lehetséges). A legjobb az, hogy egy egyszerű kis lappal (melyben megemlítik, hogy a hónap folyamán "modernizálási" munkálatok fognak zajlani), azt hiszik, hogy ezzel minden gond le van tudva, hisz "mi szóltunk" alapon nekik semmilyen felelősségük nincs.
Semmi gond, nálunk ezt is lehet. Sajnos nincs sok más lehetőség, ezért nyelni kell egy nagyot és tovább lépni.


Ezt félretéve jó érzés, újból itthon lenni. :)

2009. október 1.

A LEHETŐSÉGEK ORSZÁGA!!!

Csodálatos, gyönyörű. 
Most próbálom túl tenni magam a kezdeti sokk hatáson ami az aktuális híreket illeti. (aki esetleg nem lenne témában: Cabinetul Boc II: Udrea la Mediu, Videanu la Sănătate şi Berceanu la Agricultură. Vezi lista interimarilor )


Eddig is kész "cirkusz" volt ami a hazánk politikai életét illeti, de most jön csak a java.
Szerintem ennyi erővel adjuk át az egész országot és menjen ki merre lát. 


Viszont büszkék lehetünk valamire: Nincs még egy ilyen ország mint Románia. Legalább valamiben egyediek vagyunk!