Ha valaki nem jött volna rá elsőre, szándékosan adtam ezt a címet ennek a
bejegyzésnek. Úgy éreztem ideje kiírnom magamból a szombat esti élményeket,
amelyekre még most is szívesen gondolok vissza. Vannak olykor olyan pillanatok
az ember életében, amikor egyszerűen nehezen találja a szavakat, amelyekkel vissza
tudná adni mindazt, amit átélt. Ez most egy ilyen helyzet, mégis megpróbálom.
Félretéve mindent, amit a bulvár összehordott Ákosról, vagy azt, hogy éppen politikailag melyik oldalhoz tartozik én most arról akarok írni, amit zenészként nyújtott az idei Kolozsvári Magyar Napokon. Talán nem véletlen, hogy az idei rendezvény fő attrakciójaként, pontosan Augusztus 20-án koncertezett a 700 éves kincses városban. Lelkes becslések szerint több mint 35.000-en voltunk jelen a főtéren. Nem tudom, hogy ki mennyire jó matekból, de tessék, íme, nektek egy fejtörő, hány ember van a képen? :-)
Kérem szépen, így nézett ki 2016. Augusztus 20-án Kolozsvár főtere és igen ennyi ember egyetlen előadó miatt. Úgy gondolom, hogy Kovács Ákost nem szükséges bemutatni senkinek. Az, hogy valamennyivel több, mint 30 éve már annak, hogy jelen van, a zenei életben már önmagáért beszél. A koncerten pedig mindenki kedvére "mazsolázgathatott" Ákos különböző zenei korszakaiból, ugyanis volt itt minden: a Bonanza Banzái-os daloktól kezdve, egészen a legutóbbi slágerekig. Így a felnőtt negyvenes-ötvenes, valamint az énekes szólókarrierjét jobban ismerő fiatalabb korosztály tagjai is egyaránt élvezhettek a produkciót. Ami a szó szoros értelmében az volt, hiszen a hangzás mellett, a látvány is olyan volt, amit Erdélyben ritkán látni, tapasztalni egy-egy rendezvényen.
Aki (jól) ismer, tudja rólam, hogy nagyon kedvelem Ákost, számos dalát (most hirtelen szám szerint nem is tudnám megmondani) ismerem és szeretem (sőt van 1-2 nagy kedvenc is, mint például a Tengermoraj). Részlet a dalból:
Már legalább 2-3 éve tervezem, hogy eljussak végre egy koncertjére és most ez sikerült (persze nem gondoltam volna, hogy pont Kolozsvár lesz a helyszín, de talán ettől lett még különlegesebb az élmény). A két órás koncert profin fel volt építve, dalok és a műsorelemek egyaránt. Ákos nem beszélt sokat (így még több dalra volt idő, erre tett is szóban utalást), de a lényeget így is sikerült átadnia. Mi (a sok ezer ember) úgy tapasztaltam, hogy nem csupán tömegként, hanem arra az időre egyfajta közösségként funkcionáltunk. Egy-egy dal esetében ezt kimondottan érezni is lehetett. Kétszer is visszatapsoltuk (sőt még egy harmadik próbálkozás is volt), nem, hiába mert talán többen is azt érezték, amit én, szinte elrepült az a két óra. Talán egyetlen aprócska "negatívumot" tudok megemlíteni, ami miatt egy csöpp hiányérzetem volt, nevezetesen, hogy elmaradt az "Ilyenek voltunk". Ennek ellenére, a katarzis meg volt és a szokásos "Adjon Isten jó éjszakát" feltette az i-re a pontot. Ákos, köszönöm az élményt, remélem még lesz alkalmam/lehetőségem más hasonló alkalmakon is jelen lenni.
Ákos - Adjon Isten:
