Hivatalosan
március 11-e óta megváltozott körülöttünk az élet. Emlékszem előző héten még
pont sikerült elbúcsúzni egyik kedvenc budapesti helyemtől (Trapéz). Akkor még
nem tudhattam biztosra, hogy egy hosszabb ideig ez lesz az utolsó közösségi
élményem is egyben. Másnap rendkívüli rektori utasítás miatt oktatási szünet
volt. Ez pont érintette az előadásaimat. Sebaj, több idő jutott arra, hogy
elkezdődjön az átállás valami újra, valami másra. Az online oktatás sok
potenciált rejtegetett már korábban is, de most egy olyan kényszerhelyzetben
találtuk magunkat, hogy szükséges volt felpörgetni a feltárását és teljes
módszertant kidolgozni. A nyomasztó napok mellett, órákat, napokat, heteket
áldoztam arra, hogy felfedezzem azokat a lehetőségeket, amelyekkel érdekessé
lehet tenni az egyetemi foglalkozásokat. Bár éreztem a pozitívumokat, a félév
végére mégis úgy érzem, hogy az online oktatás legjobb esetben is maximum
kiegészíti, de semmiképpen sem pótolja a face-to-face, egyetemi környezetben
zajló órákat (a különféle tevékenységekről, programokról nem is beszélve). Ettől
függetlenül érdekes tapasztalat volt szekcióvezetőként részt venni az online
TDK-ban.
Közben
folyamatosan dolgoztam az első, saját angol nyelvű szakkönyvemen, de a
koronavírus-járvány még ilyen téren is bezavart, az amerikai kiadó ugyanis
május elején megkeresett és jelezték, hogy költségcsökkentés miatt a
folyamatban lévő könyvszerződéseket bontják (így az enyémet is). Ez volt a
második olyan alkalom, amikor éreztem, hogy valami mintha elszakadt volna
bennem. A projektbe fektetett időm és energiám nem volt hiábavaló (csak éppen
egy másik kiadót kell keresnem, ami amúgy sem, de jelenleg főleg nem könnyű).
A
veszélyhelyzet alatt végig dolgoztam: a rádióban vagy otthonról megtartottam az
óráimat. Nem panasz, csupán mostanra már nagyon éreztem, hogy kezd lemerülni a
Duracell nyuszi. Február óta nem láttam a szüleimet, nagyszüleimet,
testvéremet. Most, hogy vége a tanévnek jónak láttam kivenni egy kis
szabadságot.
A következő másfél hét alatt, valami teljesen másnak szentelem az
időmet. Ez lesz a szívügyem, a mentsváram. Régi terv (álom), ami most végre célegyenesbe
ér. Ugyanakkor ettől függetlenül komoly döntések előtt is állok, de legalább ez
az időszak erre is jó lesz, hogy egy kis önvizsgálatot tarthassak. Pár napra
kikapcsolom magam mindenből: rádió, egyetem, közösségi média, de mint a
bumeráng, úgy én is visszatérek. Lehet kicsit másképp, kicsit más célokkal,
kicsit más mentalitással.
Ui. Peti gondolataival maximálisan egyetértek és magam is ezt üzenem a koronavírusnak: Peti kezet mos
Ui. Peti gondolataival maximálisan egyetértek és magam is ezt üzenem a koronavírusnak: Peti kezet mos
