Nagyon sok mindent köszönhetek még neki. Nem csak egy profi beszédtanár volt, hanem ízig-vérig pedagógus ugyanakkor voltak olyan alkalmak is, amikor lelki tanácsokkal is ellátott, ha látta rajtam, hogy valami nincs rendben. Annyira szerette a szakmáját és az életet.
Amikor közölte velem, hogy most hosszabb időre kezelésre vonul, még akkor is látszott benne a küzdőszellem. Hittem és kívántam is, hogy minden rendbe jöjjön. Sőt még azt is beszéltük, hogy kb. egy év múlva újra folytathatjuk a közös munkát. Azóta még néha váltottunk egy-két levelet. Legutóbb idén februárban beszéltünk, amikor megkaptam az első mikrofonengedélyem.
"Kedves Márk!
Szeretettel gratulálok és köszönöm, hogy értesített.
Amit a múltkor hallottam, az nagyon tetszett, a szép, nyitott
artikuláció, a tempó tartása, a szöveg tagolása - mind nagyon jó
volt.Csak éppen mélyponton voltam, ezért nem reagáltam, mert még az is
fárasztott hogy a géphez üljek. Azóta is hallottam hír-összeállításokat,
így aztán megnyugodtam, hogy jó kezekbe adtam tovább.
A
kezelés első nagy szakasza lezárult, most egy pihentető, erősítő kúra
zajlik. Úgy érzem, hogy nagyon sokat javultam, a régi gyógyszerek egy
részét el lehet hagyni, a cukorbetegség adatai most nagyon jók, és sokat
erősödtem fizikailag is. Bízom benne, hogy ősszel vissza tudok menni.
Köszönöm a biztatást és a jókívánságokat!"
Mondanom sem kell, hogy mennyire jól esett a levele és igen vártam nagyon, hogy újra folytassuk a munkát és a beszélgetéseket.
Még augusztusban írtam neki, hogy jelezzem az újabb fejleményeket, de ezúttal már nem kaptam választ. Ma pedig megtudtam, hogy a napokban bekövetkezett az, ami egyszer mindannyiunkra vár. Most már odafenn tanít! Remélem, hogy jó helyen van.
Hiányozni fog Etelka néni!
"Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen."
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen."
