2024. szeptember 20.

Tanár, segítő, mentor, de leginkább védőangyal!

Péntek: 18:10-kor véget ért a mai egyetemi foglalkozás. Az utolsó percekben már látni ahogy néhányan ficánkolnak, az órát figyelik (péntek délután ez amúgy is érthető), így nem akartam tovább húzni az időt és kb. 7 perccel korábban pontot tettem a mondatom végére. Majd - mint anno régen diákkoromban - letöröltem a táblát, összepakoltam, ránéztem a telefonomra érkezett értesítésekre és hirtelen a szalagcímet olvasva majdnem kiejtettem a telefont a kezemből. Szerencsémre már egyedül voltam a teremben és csak álltam aztán hirtelen leültem, de közben a szemeim továbbra is a készüléken olvasható sorokat figyelték: "Elhunyt Ozsváth Sándor beszédtanár, művelődéstörténész." 

Tudom, hogy a halál az életünk része, ahogy azt is tudom, hogy a fájdalom, a gyász azokat érinti, akik itt maradtak a Földön. Ettől még az érzés nem lesz jobb!

Első beszédtanárom (Vinczéné Bíró Etelka) mindig csak jókat mondott róla, sőt amikor felmerült, hogy valószínűleg már nem tudjuk együtt folytatni a közösen megkezdett munkát javasolta, hogy őt keressem. Végül az élet úgy hozta, hogy nem rögtön Ozsváth tanár úrhoz kerültem, de néhány hónappal később mégis úgy alakult, hogy eleinte feles leosztásban, majd teljesen ő vele folytathattam a munkát. Nagyon örülök, hogy Isten így alakította mindezt! Kis idő után kiderült, hogy sok közös van bennünk: a szatmári szálak, vagy éppen az oktatás iránt érzett elköteleződés és szolgálat.

Szerettem, hogy volt egy határozott, de békés aurája. Már amikor találkoztunk a kedves megszólítása (most is itt cseng a fülemben) valahogy jobb kedvre derített: "Hogy vagy kedves Atyámfia?" 

Amikor 2022 július elején eljöttem a Kossuth Rádiótól fontos volt, hogy kapcsolatban maradjunk és jól esett, hogy ez kölcsönös volt, sőt egy ideig a közös munkát is folytattuk (igaz, már az online térben) mert fontosnak tartottam ezt a részét is a Trend FM-en megkezdett munkámnak. Idővel sajnos csökkentek, majd elmaradtak a foglalkozások, javarészt miattam, valamint a sok kötelezettség (rádió, egyetem) miatt. Ennek ellenére olykor sikerült kommunikálnunk, ő is tudta, hogy mi történt velem, és én is, hogy mi a helyzet körülötte. 

Irigyeltem a nagymértékű és széles körű tudását, műveltségét, jártasságát az élet különböző területein. Legutóbb most július elején beszélgettünk: terveztük, hogy hátha sikerül összehozni egy személyes találkozót is valamikor augusztus közepén, végén. Ez végül nem valósult meg és itt a Földön már nem is fog!

Tanár, segítő, mentor, de leginkább védőangyal! Ez volt és marad nekem Ozsváth Sándor! Remélem, hogy egyszer még találkozunk és folytatjuk a beszélgetést. Úgy érzem, lesz miről!

Az igaznak emlékezete áldott!

Ui. a fényképről: minden évben - amikor csak lehetősége volt rá - szeretett ellátogatni a parajdi sóbányába. Rendszerint küldött nekem egy fotót.