Íme egy szó amely különböző kontextusban, más-más értelemmel bír. Jelen esetben a politikai szférában jelentkező választásokra gondolok.
Tegnap "szép" városunkban újabb nagy "felfordulás" volt, elhangzottak újabb, meg újabb ígérgetések, hogy ha majd X személy kerül hatalomra, akkor nekünk milyen jó lesz...ehhez nem kell mást tennünk, nekünk egyszerű embereknek, mint szavazni erre a személyre.
Azt hiszem, hogy vannak még értelmes emberek akár ebben a városban is (legalább is merem remélni, hogy vannak) akik már egy ideje, hogy nem hisznek az ilyen és ehhez hasonló szavaknak.
Manapság már téved az aki elhiszi, hogy akár városunkban akár országos szinten lehet bízni a hivatalok aktív fellépésében illetve azok hatékony teljesítményében.
A hatalmon lévő emberek többsége (tisztelet a kivételnek, ha van ilyen) csak saját magukkal és az egyéni céljaikkal vannak elfoglalva, nem pedig azzal, hogy nekünk vagy ennek az országnak jobb legyen és ahogy elnézem, ez egyhamar nem fog változni. Még nem született meg az a becsületes politikus akire azt mondhatnám, hogy na ez igen, ő rá érdemes szavazni.
Kis emlékeztető az ígérgetőknek (akik számára mi csak egy egyszerű szavazatot jelentünk): "Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó" .
2009. augusztus 27.
2009. augusztus 24.
2009. augusztus 21.
2009. augusztus 16.
2009. augusztus 14.
Elmegyek...avagy (m-as cam cara)
Eljött ez a nap is. Még rengeteg dolgot kell elintézzek, de holnap ha minden igaz szabadságra utazom, egy keveset kikapcsolódni és eltávolodni e országtól.
Úgy érzem, szükségem van erre az időre, mert ebben az országban még a legegészségesebb embernek is elege lesz a sok hülyeségből, egy idő után.
Reményeim szerint, frissen, feltöltődve, új erőkkel térek majd vissza, hisz egy fárasztó ősz elé nézek.
Úgy érzem, szükségem van erre az időre, mert ebben az országban még a legegészségesebb embernek is elege lesz a sok hülyeségből, egy idő után.
Reményeim szerint, frissen, feltöltődve, új erőkkel térek majd vissza, hisz egy fárasztó ősz elé nézek.
2009. augusztus 12.
Szatmárnémeti
Úgy gondoltam, itt az ideje kiadni az érzéseket/gondolatokat ami szép városomat illeti.
"Szeretem a városomat" szólt ez így nem is olyan nagyon rég. Némi igazság van ebben a kijelentésben, de szomorú, hogy csak némi.
Mit látunk nap mint nap, passzivitás az emberek nagy része esetében legyenek ezek átlag emberek, vagy akár felső vezetői státusznak örvendő emberek.
Az utak állapota siralmas és ezzel nem igazán törődnek (csak elméletileg mikor ígérgetésekről van szó - a politikában ez egy gyakori jelenség - szóval ezen már sokan nem lepődünk meg). Viszont abban profik vagyunk, hogy feltúrjuk az utakat. :)
Állami egészségügy - ehhez tartozik a megyei kórház is. Éppen a mai újságban olvastam, hogy 150.000 lej-es adóssággal rendelkezik e szép intézmény. Érdekel ez valakit az illetékes hatóságok szférájából? Nem úgy néz ki, hisz ugye az olyan rangú emberek mind elmenekülnek külföldre kezeltetni magukat, vagy más megyékbe ahol jobb körülmények vannak. (persze gondolok itt azokra akik tehetik) akik meg, nem azokkal nem kell foglalkozni, minek is ugye...
Infrastruktúra - azt hiszem ez az egyik legérzékenyebb pont, amiről szinte nem is beszélhetünk, hisz ez a fogalom kezd ismeretlenné válni a közigazgatási szférában tevékenykedők számára, vagyis elméleti síkon létező fogalomról van szó.
Ha már közigazgatás: szomorú az, hogy a mai napig nagyobb részt egy ilyen szakát végzett egyetemista csak akkor tud elhelyezkedni ha van ilyen vagy olyan szinten 1-2ismerős, mert a becsületesen felkészült emberek "labdába sem rúghatnak". (Persze ezt minden nagyobb felső vezető kimagyarázza, hogy nem így van).
Azt hiszem a lista még kiegészíthető. A kérdés az, hogy mi vár majd ránk az elkövetkezendő években?! Melyik generáció lesz majd az aki azt fogja mondani, hogy ebből elég? Ki/kik lesznek azok akik nem csak ígérgetni fognak hanem cselekedni is? Nem drasztikus változtatásokra gondolok, hisz ez lehetetlen, hanem egy lépésről lépésre pozitív irányba haladó folyamatra.
"Szeretem a városomat" szólt ez így nem is olyan nagyon rég. Némi igazság van ebben a kijelentésben, de szomorú, hogy csak némi.
Mit látunk nap mint nap, passzivitás az emberek nagy része esetében legyenek ezek átlag emberek, vagy akár felső vezetői státusznak örvendő emberek.
Az utak állapota siralmas és ezzel nem igazán törődnek (csak elméletileg mikor ígérgetésekről van szó - a politikában ez egy gyakori jelenség - szóval ezen már sokan nem lepődünk meg). Viszont abban profik vagyunk, hogy feltúrjuk az utakat. :)
Állami egészségügy - ehhez tartozik a megyei kórház is. Éppen a mai újságban olvastam, hogy 150.000 lej-es adóssággal rendelkezik e szép intézmény. Érdekel ez valakit az illetékes hatóságok szférájából? Nem úgy néz ki, hisz ugye az olyan rangú emberek mind elmenekülnek külföldre kezeltetni magukat, vagy más megyékbe ahol jobb körülmények vannak. (persze gondolok itt azokra akik tehetik) akik meg, nem azokkal nem kell foglalkozni, minek is ugye...
Infrastruktúra - azt hiszem ez az egyik legérzékenyebb pont, amiről szinte nem is beszélhetünk, hisz ez a fogalom kezd ismeretlenné válni a közigazgatási szférában tevékenykedők számára, vagyis elméleti síkon létező fogalomról van szó.
Ha már közigazgatás: szomorú az, hogy a mai napig nagyobb részt egy ilyen szakát végzett egyetemista csak akkor tud elhelyezkedni ha van ilyen vagy olyan szinten 1-2ismerős, mert a becsületesen felkészült emberek "labdába sem rúghatnak". (Persze ezt minden nagyobb felső vezető kimagyarázza, hogy nem így van).
Azt hiszem a lista még kiegészíthető. A kérdés az, hogy mi vár majd ránk az elkövetkezendő években?! Melyik generáció lesz majd az aki azt fogja mondani, hogy ebből elég? Ki/kik lesznek azok akik nem csak ígérgetni fognak hanem cselekedni is? Nem drasztikus változtatásokra gondolok, hisz ez lehetetlen, hanem egy lépésről lépésre pozitív irányba haladó folyamatra.
2009. augusztus 11.
Gyakori változások
Miért van az, hogy amikor az ember megbeszél valakivel valamit, az sosem úgy történik?
Mindig történik valamilyen ilyen-olyan változás, ami felborít mindent.
A kulcsszó itt a VÁLTOZÁS. Mit jelent a változás? Azt szoktuk mondani, hogy a változás, az egy jó dolog, hisz mindig valami megváltozik az életünkben vagy a körülöttünk levő világban.
Kezdem azt hinni, hogy ilyen szempontból a változás nem mindig jó, sőt kimondottan egy rossz dolog.
Egy másik dolog: sose feledjük el azokat akik valamikor az életünk folyamán ott voltak mellettünk és segítettek rajtunk akkor mikor a legnagyobb szükségünk volt rá. Az ember nem azért van, hogy egyedül, önmagának éljen...hanem társas-lénynek születtünk, akkor éljünk e lehetőséggel.
Mindig történik valamilyen ilyen-olyan változás, ami felborít mindent.
A kulcsszó itt a VÁLTOZÁS. Mit jelent a változás? Azt szoktuk mondani, hogy a változás, az egy jó dolog, hisz mindig valami megváltozik az életünkben vagy a körülöttünk levő világban.
Kezdem azt hinni, hogy ilyen szempontból a változás nem mindig jó, sőt kimondottan egy rossz dolog.
Egy másik dolog: sose feledjük el azokat akik valamikor az életünk folyamán ott voltak mellettünk és segítettek rajtunk akkor mikor a legnagyobb szükségünk volt rá. Az ember nem azért van, hogy egyedül, önmagának éljen...hanem társas-lénynek születtünk, akkor éljünk e lehetőséggel.
2009. augusztus 10.
Rohanás...
Éppen ezen gondolkodtam, hogy az egész életünk = egy nagy rohanással. De nem?!
Igaz, most sokan azt mondhatják, hogy minek egyáltalán foglalkozni azzal, hogy miért is vagyunk, miért jöttünk létre.
Azoknak akik esetleg szintén elszoktak gondolkodni ezen:
Mindenki rendelkezik legalább 1-2 életcéllal, amiket élete folyamán el szeretne érni és arra törekszik, hogy ezeket meg tudja valósítani.
De mi lehet még az értelme annak, hogy vagyunk? Ennyiből állna az egész, hogy megszületünk, élünk és meghalunk? (nyilván itt az élünk szó az ami egyénenként változó, hisz mindenki más féle életet él).
Egy idézettel zárom e zavaros gondolataimat: "My earliest memories are not of anything specific, they're more like memories of feelings as opposed to events. feelings of abandonment, feelings of loneliness, feelings of sadness. They say our destiny is formed in these earliest moments. That our fate is determined at this critical juncture. The chosen begin their path towards greatness, the ill-fated are doomed from the beginning. The unfortunate devour themselves, searching for annihilation. You see we are all prisoners of our own nature, locked in certain patterns of behavior. I could no sooner change the path that I've been placed upon, than stop a swallow from migrating, or a samu from spawning. So it is written, so it shall come to pass. "Quote The Raven Nevermore!"
Igaz, most sokan azt mondhatják, hogy minek egyáltalán foglalkozni azzal, hogy miért is vagyunk, miért jöttünk létre.
Azoknak akik esetleg szintén elszoktak gondolkodni ezen:
Mindenki rendelkezik legalább 1-2 életcéllal, amiket élete folyamán el szeretne érni és arra törekszik, hogy ezeket meg tudja valósítani.
De mi lehet még az értelme annak, hogy vagyunk? Ennyiből állna az egész, hogy megszületünk, élünk és meghalunk? (nyilván itt az élünk szó az ami egyénenként változó, hisz mindenki más féle életet él).
Egy idézettel zárom e zavaros gondolataimat: "My earliest memories are not of anything specific, they're more like memories of feelings as opposed to events. feelings of abandonment, feelings of loneliness, feelings of sadness. They say our destiny is formed in these earliest moments. That our fate is determined at this critical juncture. The chosen begin their path towards greatness, the ill-fated are doomed from the beginning. The unfortunate devour themselves, searching for annihilation. You see we are all prisoners of our own nature, locked in certain patterns of behavior. I could no sooner change the path that I've been placed upon, than stop a swallow from migrating, or a samu from spawning. So it is written, so it shall come to pass. "Quote The Raven Nevermore!"
Kezdet
blog...manapság ki az akinek nincs blog-ja?!
Így hát lett nekem is egy.
Hogy mi lesz e blog sorsa...? válasz: fogalmam sincs.
Igyekezni fogok aktívvá tenni, de ha nem fog sikerülni akkor legalább megpróbáltam.
Ez tehát az 1 bejegyzés.
Így hát lett nekem is egy.
Hogy mi lesz e blog sorsa...? válasz: fogalmam sincs.
Igyekezni fogok aktívvá tenni, de ha nem fog sikerülni akkor legalább megpróbáltam.
Ez tehát az 1 bejegyzés.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)