2015. április 13.

Álom, álom, édes álom...vagy mégsem?

Érdekes részét képezik az életünknek az álmok. Lehetnek nagyon kellemesek, amikor "kivetítésre" kerülnek a vágyaink, máskor pedig a legnagyobb félelmeinket is megélhetjük. Olykor úgy ébredünk fel, hogy bárcsak ne ért volna véget, más alkalommal pedig zaklatottan, rémülten ébredünk meg és jön rögtön a megkönnyebbülés, hogy "de jó, csak egy álom volt az egész". Az alvásnak, álmodásnak van tudományos megközelítése, de pszichológiai is. Érdekes Freud úgy véli, hogy az álmok nem a szervezetünk véletlen működése által valósulnak meg, hanem azok egy bizonyos funkcióval rendelkeznek. Az álom ugyanis a tudattalan megnyilvánulása. Álmainkban próbálkozunk meg megbirkózni a még feldolgozatlan megérzéseinkkel, elfojtott érzéseinkkel vagy gondolatainkkal, vágyainkkal.
A legkegyetlenebbek mégis azok tudnak lenni, amelyek szinte nagyon valóságosnak tűnnek még másnap reggel is. Pont egy ilyenben volt részem az elmúlt este. Bizony kicsit sem volt jó érzés reggel ráeszmélnem, hogy mindez csak egy szép álom volt. Valóságos volt, mert előrevetített egy olyan csodálatos jövőt, amely a jelenből indult ki. Mindehhez érdekesen társult a reggel folyamán Ákos vadonatúj dalának a premiere, melynek címe Ébredj mellettem. Ezt osztanám meg most veletek. Nagyon ajánlom:

"Sose gondolnád, hogy a boldogság neked is járhat. 
És ha körülölel akkor is úgy múlik el, mint a varázslat.
Elköltözünk a Földről az égbe. Talán ott végre együtt leszünk.

Bárki lehet enyém, tied, mégis itt vagyunk, talán csak véletlen.
Két átutazó, közös illúzióba kapaszkodunk,
Ébredj mellettem."