Amikor a mély ponton volt az életem valahogy mindig akkor "bukkant" elő. Ő nem más mint egy ember akire nem csak, hogy felnézek (mint ember) hanem adok is a véleményére és minden tiszteletem az övé.
Egy orvos aki "nem hord fehér köpenyt, bőrén tetoválás, western-csizmája és fülbevalója van. Imádja a kalózokat és a tengert. Amit utál, az a hazugság. Ha átvágják, ha becsapják, ordít. Számára ugyanis nincs reménytelen ember. Egykori páciensei azt mondják, az első beszélgetések olyanok vele, akár a kommandós kiképzések. Ha ezt kibírja valaki, akkor visszamegy hozzá másodszorra is." Akik nem jöttek volna ebből rá, ő nem más mint Dr. Csernus Imre.
Lehetőségem volt most (2010.02.26) Pénteken egy újabb előadásán részt venni. Valahogy már nagyon vártam ezt az előadást és, hogy újra beszélhessek vele (most csak pár szót tudtam vele váltani), de úgy érzem tisztábban látom a "zűrös" dolgokat melyek körbevettek az utóbbi időben!
Jó lenne ha az emberek őszinték tudnának lenni egymással és önmagukkal szemben, ez egy olyan dolog amit egyesekről nem tudok elmondani!
Íme képek a dedikálásról (mivel az előadásról nem volt szabad felvételt készíteni):
.jpg)
