2012. szeptember 11.

Bergen

Ha valaki nem tudná, Bergen Norvégia második legnagyobb városa sőt mi több kikötő város. 
Csodálatosan szép, hangulatos helynek találtam még akkor is, ha ott az eső napi jelenségnek van számon tartva, amiről valljuk be nálunk lassan már csak a Tv-ben fogunk látni esőt sajnos.

Hogy mit is csináltam én ott? (bizonyára ismerőseim fejében ez a kérdés merül fel, főleg akik nem követnek Facebook-on) Egy nemzetközi konferencia keretén belül került megrendezésre egy tanácskozás melyen jómagam is részt vettem. Egy kutatócsoportnak lettem tagja, melyet az IIAS (International Institute of Administrative Sciences) hozott létre. 
Ilyenkor is csak megerősödik bennem az a tény mely szerint Istennek útjai kifürkészhetetlenek, ugyanis egy évvel ezelőtt, nemhogy ilyesmit nem gondoltam volna, hogy én egy nemzetközi kutatócsoport tagja leszek majd, vagy hogy eljutok ilyen városokba mint Bergen, de azt végképp nem gondoltam, hogy egy olyan projektbe csöppenek bele, ami pontosan a saját kutatási területemnek felel meg. 
Persze ez rengeteg munkát feltételez, de állok elébe, hisz egy nagy része tökéletes lesz a PhD disszertációm számára így két legyet üthetek majd egy csapással. 

Ami pedig a repüléssel kapcsolatos élményeimet illeti, most csak fokozódott a helyzet ugyanis összesen Budapest - Bergen oda-vissza, 4szer sikerült repülnöm, hisz volt egy átszállás is. Nem hiába az egyik kedvenc filmem az Up in the air, most még határozottabban áttudtam élni, hogy mekkora élmény ott fenn a magasban lenni a felhők felett.

Nem szívesen jöttem vissza haza, bár ha valaki ott szeretne megélni akkor egy nagyon jól fizető állásra kell szert tennie, ugyanis a szállástól megkezdve az egyszerű élelmiszerek beszerzésével bezárólag egy drága városról van szó.
Most pedig jöjjön pár kép.











2012. szeptember 3.

Szép város...

Nem Kolozsvár, mint ahogy a dal is mondja, hanem ezúttal Szegedről van szó, ugyanis a nyaram végét, ott sikerült töltenem.

Eddig is tetszett a város, de többnyire kis időt töltöttem ott eddig, azt is mint turista. Most viszont lehetőségem volt, picivel jobban átélni azt amit ez a város nyújt az ember számára. 
Mivel szeretek bicajozni így most még inkább felfigyeltem arra, hogy mennyire előtérbe van helyezve ez a városban, már minthogy rengeteg biciklis úgy közlekedhet, hogy számos elkülönített és egyértelműen megkülönböztetett sávok vannak kialakítva (tetszik, nem tetszik nálunk ilyen - nem mondom, hogy soha - de, hogy míg én e Földön élhetek addig biztos nem is lesz) és sokan is élnek az ezzel adta lehetőséggel és bicajjal közlekednek akár hobby-ból akár mert így közlekednek inkább.

Az emberek nagy része (persze azért nem mindenki) kedves és viszonylag nyugisabb a nagyobb városokban lakókhoz képest.

A mostani ott-tartózkodásom alatt a véletlen hozta, hogy éppen elcsíptem a Tiszai Halfesztivál rendezvényt is, melynek első napjának zárórésze a Gringo Sztár együttes koncertje volt. Nem csak élveztem, de nagyon is tetszett élőben nyomták Geszti, a két lány és persze a zenekar, majdnem másfél órán át.

Sajnos nem volt, kerek-egész a nyárzáró kiruccanásom, nem telt el felhőtlen boldogsággal, de ez a koncert mindenképpen jól jött, legalább kis színt vitt az életembe.
Említettem, hogy nem volt ez betervezve ezért csak telefonnal sikerült pár képet készíteni, ezért látszanak úgy ahogy:


Most meg megosztanám a két eddigi számomra legkedveltebb dalokat tőlük:



2012. szeptember 2.

Még mielőtt....

Mielőtt még összegezném az elmúlt 4 nap eseményeit, megosztok a nagyérdemű olvasóközösségemmel egy idézetet.
Aki nem érti azt tisztelettel kérném, hogy ha nem nagy kérés, hanyagoljon engem és ezt az oldalt.

"Ha agresszív emberek vesznek körül, mint a mi klienseink általában, akkor előbb-utóbb te is agresszív leszel.
Ezt nem értem.
Persze, hogy nem érted. Pedig egyszerű. Nézd meg! Ezek a majmok mind azt játsszák, hogy emberek. Élnek a saját kis bezárt világukban. Közben elfeledkeztek mindenféle alapszabályokról, amit a szüleiktől kellett volna hogy megtanuljanak. Mint az udvariasság, a másik ember tisztelete. Úgyhogy amikor az ember nyakig benne van a szarban, mint ahogy mi benne vagyunk, és naphosszat ezekkel a majmokkal kell kommunikálnod, akkor előbb-utóbb észre veszel bizonyos dolgokat. Egy: az átlag majom soha nem segít rajtad, hacsak nem lát üzletet vagy pénzt a dologban. Kettő: az átlag majom élete igen boldogtalan és tuti lehetsz benne, hogy mindent megtesz azért hogy lehúzzon a maga szintjére. Három: a majmok nem ismernek szabályokat, ezt fent verték beléjük. Úgyhogy nem szólal meg a fejükben semmilyen morális vagy etikai sziréna. Á nem, mikor átvágnak. Na, ezért életveszélyes a mi szakmánk. Mert ha nap, mint nap felkapod a vizet ezeken a dolgokon, akkor előbb vagy utóbb megőrülsz vagy agyvérzést kapsz. Viszont, ha nem kapod fel, úgy döntesz, hogy nem érdekel, úgyse tudsz mit tenni ellene, akkor abban a pillanatban te is majommá változol
Ez egy olyan mint egy... egy ilyen ördögi kör.
Pontosan! Hát nézd meg Mukit."

Ebben az idézetben sok minden benne van!