Nemcsak, mint dalcím, hanem, mint állítás is érvényes ez az Animal Cannibals 25. jubileumi születésnapi szupershow-jára. 25 év, akárhogy is vesszük az rengeteg idő. Mivel a fiúk majdnem ugyanannyi ideje vannak a zenei pályán, mint ahány éves vagyok én, (bár már csak egy lépés választ el a 30-tól) így jogosan állíthatom, hogy végig kísérték az eddigi életemet és én is igyekeztem követni a karrierjüket.
Számos kedvenc sláger, megannyi emlékem fűződik hozzájuk, csak kiemelek egy párat: Mindenki azt akarja, Ez itt az, Péntek, Szebb világ, Valaki kell, Veszélyes az út hazafelé, É.J.. A rádiós korszakomnak e dalok is szerves részeit képezték és aki ismer jól az tudja, hogy az eddigi életemnek az volt a legjobb, legszebb időszaka, mai napig örömmel és boldogsággal gondolok vissza azokra a boldog időkre.
Manapság nem divat és nem is szokás ennyi ideig, nem pusztán csak jelen lenni a zeneiparban, de mindezt még sikeresen is tenni. Az már a jobbik eset, ha egy-egy előadónak sikerül produkálnia két darab jó slágert. Sokuk egyszeri ismert dal után a süllyesztőbe kerülnek.
A Kannibálok viszont töretlenül teszik azt, amiben ők jók, sőt megkockáztatnám, hogy nagyon jók. Persze, nem mindenki kedveli ezt a stílust - nincs is ezzel semmi baj - de akik igen, azok bizonyára egyetértenek velem.
Ebben a hónapban kétszer is lehetőségem volt találkozni velük. Először a II. Oktoberfest-en, ahol nagyon jó hangulatot kreáltak a rövid műsoridő alatt (szűk 30-35 perces fellépés), de már akkor úgy köszöntek el, hogy ez csak egy aprócska ízelítő, ha úgy tetszik kedvcsináló a nagy szuper koncerthez, amelyre Október 22-én fog sor kerülni, a PECSÁ-ban. Természetesen ez nagyon jó alkalom volt némi reklámhoz, de hatásos és ha már adódott az alkalom, akkor miért ne éltek volna a lehetőséggel?!
Most, hogy lassan eltelt két nap a nagyszabású rendezvény után, jobban letisztultak bennem a dolgok, az ott ért élmények.
Maga a koncert egy 3 órás élő show volt (a szó legszorosabb értelmében, tényleg show volt amit a fiúk és a meghívott vendégek produkáltak): a produkció szépen fel volt építve, méltó egy ilyen születésnapi alkalomhoz.
A koncert előtt 2 perccel a nagy terem elsötétült, a kivetítőn, megjelent a 2 perces visszaszámláló, 00:00:10-től hangos visszaszámlálás majd berobbantak a fiúk rengeteg kisebb táncossal (egy egész csapattal) és mivel mással indulhatna egy ilyen műsor, ha nem éppen az EZ ITT AZ-zal.
Jöttek a jó, régi slágerek: Yozsefváros, Hangya a gatyában, Kérek egy puszikát, Vasárnap reggel, Csak Karácsony, Takarítónő, Fesztivááál (megtalálható a legújabb albumon, amit a koncert helyszínén meg is lehetett vásárolni, nekem sikerült :-) ). Lásd bizonyíték:
Majd változott a felállás, hisz érkezett az élő zenekaros kíséret is: 1x1, Mindenki azt akarja (kiegészülve Gergely Évával és a csodálatos Völgyesi Gabival a Unique-ból - hozzá kell tennem ez volt számomra az egyik legjobb produkció az est folyamán), Először mindenki béna, Péntek (kiegészülve Somló Tamással), Szebb világ - különleges hangulata van a dalnak valahányszor meghallgatom, de így itt, abban a környezetben még jobb volt; Valaki kell, Ülünk a vonaton, Hazafelé az út veszélyes.
Mivel már a koncert előtt pár nappal be volt harangozva egy klippremier, ez sem maradhatott ki, így a fiúk egy kis felkonf. után levonultak a színpadról, majd sötétség és élőben megtekinthettük a legújabb albumról a Szimpla dolgok c. sláger videoklipjét:
Érkezett a nagy durranás (jelezve az utolsó órát): Mindenki (itt megtelt a színpad; kiemelném először is személyes kedvencemet Sub Bass Monstert, de voltak még rajta kívül sokan mások is hisz nem hiába ahogyan azt a dal refrénje is közli velünk:
"Mindenki itt van, aki számít
Mindenki figyeli, hogy mit mond a másik
Nálunk mindenkinek van helye a színpadon
Hát gyerünk szabad a mikrofon.")
Mindenki figyeli, hogy mit mond a másik
Nálunk mindenkinek van helye a színpadon
Hát gyerünk szabad a mikrofon.")
Vissza a múltba jelleggel a színpadra varázsolták a Faház meg sátor c. dalt, melyben többek között a Mizu-s Fluor Tomi is szerepelt. Ezt követte a Csillogjon, csörögjön.
A koncert végére maradt a két legnagyobb "petárda": Budapest nyáron (MC Gőz + Buppával) és mivel mással, ha nem a Minden változik-al került megkoronázásra a születésnapi koncert hiszen:
"Minden változik. A lényeg nem!
Ez a Yo az elmúló években.
Nekem örökké rap csorog véremben.
Nekem örökké rap csorog véremben."
Ennek a dalnak a teljes szövegére érdemes figyelni, főleg azoknak akik velem egy vagy nálam idősebb korosztályhoz tartoznak, számos ismerős jelenség felbukkan.Ez a Yo az elmúló években.
Nekem örökké rap csorog véremben.
Nekem örökké rap csorog véremben."
Mennyire igaza van Ricsipí és Qka MC-nek, az életünk során, számos dolog változik, mi magunk is, de a környezetünk is, a lényeg nem. És, hogy mi a lényeg? Az, hogy kik vagyunk mi, hogy milyen dolgok határoznak meg bennünket, honnan származunk, mit képviselünk, mivel tudunk azonosulni.
Én azt kívánom az Animal Cannibals-nek, hogy még legalább ugyanennyit éljenek meg (+ remélem én is ott lehetek majd az 50-ik nagy bulin :-)) és ahogy az angol barátaink mondják: "nothing but respect" nektek srácok azért amit és ahogyan csináltok.
Mivel a fiúk voltak olyan kedvesek és engedték, hogy videókat is készíthessünk az est folyamán, íme a saját összeállításom, mindezt azért, hogy ti is belekukkanthassatok abba, hogy milyen jó volt a hangulat. Aki AC rajongó, kedvelő annak kötelező megtekinteni, aki pusztán csak hallott róluk, nekik is ajánlott. Számomra pedig egy nagy emlék marad!


