2012. április 21.

XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál


Egy könyvszerető ember számára, mint jómagam ez maga a Paradicsom. Miért? Hisz rengeteg kiadó, sok könyvvel, sok újdonsággal vonul ki és akár órákat lehet eltölteni a helyszínen. Mindezt még tetőzik a különböző könyvbemutatók, előadások.

Számos kedvencemmel sikerült találkoznom, volt akivel nem ez volt az első alkalom, de annál meghittebb volt. Minden ismerősöm számára, aki könyvkedvelő, csak ajánlani tudom ezt a rendezvényt.

Az ember akinek sok mindent köszönhetek, de legfőképpen azt, hogy amikor az eddigi életem egyik legmélyebb pontján voltam ő rángatott ki a mélységekből.

A következőn pedig a Tanár úrral: stílusához megszokottan :)

Végül, de semmiképpen sem utolsósorban: Szegvári Katalin - Hol vagytok, ti régi játszótársak, beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatója, amelyen többen voltunk, mint ahány embert képes a terem befogadni, de a hangulat annál jobb volt. Egyedüli negatívum, hogy egy másik személyes kedvencem Vágó István sajnos nem tudott megjelenni.








2012. április 20.

PEME konferencia


2012.04.20 - reggel 10:00 - kezdetét vette a Professzorok az Európai Magyarországért Egyesület III. PhD konferenciája, Budapesten, az MTA irodaházán belül.
Jómagam az 1.szekció - Alkalmazott tudományok-on belül tartottam előadást. Első látásra mikor megkaptam a szekció beosztásokat meglepődtem, hogy mit is keresek én e szekción belül, de ma ahogy láttam/hallottam az előttem előadást tartó kollégákat rájöttem, hogy azért annyira mégsem távoli témák vannak az enyém mellett. Persze azért volt egy-kettő, de ahogy a szervezők is mondták, hogy olyannyira heterogének volt a jelentkezők által benyújtott prezentációk, hogy nem lehetett egyértelműen "tiszta" szekciókat kialakítani.

Bár, szervezés szempontjából kicsit többre számítottam (főleg, hogy a részvétel regisztráció díjhoz volt kötve), összegezve az kell mondanom, hogy egy jó lehetőség, nem utolsó sorban azért is mert publikálási lehetőséggel is jár a konferencián való részvétel, ami egy doktorandusz számára létfontosságú. Szóval hamarosan megjelenik az első cikkem is. Persze már két egyetemi jegyzet készen van, csak a publikálással vannak tolódások, de ez a cikk megjelenés mégis egy másfajta jó érzéssel tölt el.






2012. április 13.

Mi a helyzet a szakdolgozattal Feri?

Az egyik ismerősöm ma hívta fel a figyelmemet erre a videóra. Valahogy a múlt heti események közepette ez lemaradt a "radaromról". 
Akarva akaratlanul (mindenki döntse el maga), az S.P. ügy egy kisebb lavinát indított be ami a politikusok felsőoktatási munkájukat illeti és ahogy ez látható elindult egy átvizsgálási folyamat, lássuk ki mennyire volt becsületes az adott szakdolgozat, disszertáció elkészítése során.

Ha Gyurcsány Ferenc nyilatkozatát vesszük alapul, első pillantásra végig lehet nevetni a videót, de aztán rájön a néző, hogy bármennyire is tragikomikusak a válaszai, mégis őszintének lehet könyvelni. 
Felhívnám a figyelmet különösen arra a részre amikor a riporter arra kérdez rá, hogy a dolgozatában a hivatkozások rendeltetésszerűen voltak-e használva, mire a válasz, hogy ő már erre nem emlékszik, nem is tudja, illetve, hogy amikor a dolgozatot írta, neki már máshol járt az esze. Kell ennél több? :)




2012. április 12.

A csoport fogalma

Elteltek az ünnepek, jöhetnek vissza a szürke hétköznapok illetve erősen támad a hülyeség, no meg az ezzel járó emberek is :) 
Mindig próbálok óvakodni az ilyen emberektől, de az élet már csak ilyen, hogy amitől az ember a legjobban menekül, vagy legalább is próbálna attól nem lehet. Nincs ez másképp az én esetemben sem.

Eddig még lehet mondani, hogy na de akkor minek adtam a bejegyzés címének azt amit. 

Nos, történetesen az ember, ha egy szervezeten belül dolgozik, akarva akaratlanul az adott intézményen belül egy bizonyos csoport részévé válik. Minél kisebb a munkacsoport annál egyszerűbb ez, legalább is gondolnánk első olvasásra.
Viszont az élet mindig megcáfolja az elméleteket, ugyanis hiába az ember egy kis egység része (vagy legalább is elméletileg az kellene legyen), ha a társai azon törekszenek, hogy hogyan tudják a közös tevékenységekből kizárni, ezáltal elérve, hogy az illetőről és annak tevékenységéről a fene se tudjon.
Nyilván ennek számos oka lehet és van is: irigység, a pozíció féltése, presztízs, elismertség, törtető vágy, stb.

Ehhez még társul az a képmutogató magatartás, hogy jó-pofizik az adott kolléga személyes találkozók során, de ahogy a lehetőség fennáll nem tétovázik ha kiszúrhat veled.
Persze lehet erre azt mondani, hogy manapság ezen nem kell meglepődni, sőt az a hülye aki nem így viszonyul a kollégáihoz.
Én értem, hogy sokak számára a fő cél a Maslow 5-s szint (önmegvalósítás), de ezt bármi áron?! Ennyire nem számítanának az emberi kapcsolatok? Akkor minek volt számos tudós, kutató akik az emberi kapcsolatok és azok fontosságával foglalkoztak? Enyhe paradoxon, nemde?!

Induljunk ki a "csoport" fogalom definíciójából: "Csoportnak két vagy több olyan egymástól kölcsönös függésben és interakcióban álló egyént tekinthetünk, akik valamilyen cél érdekében közösen cselekszenek vagy együttműködnek." (Bakacsi, 2004)
Ebből elsősorban az következik, hogy kölcsönös egymásrautaltság és közös cselekvés nélkül nem beszélhetünk csoportról legfeljebb emberek együtteséről. 

Más szóval ha egy szervezet ahol a csoport fogalma nem mindenki számára ugyanezt jelenti, az mennyire működhet hatékonyan és vagy eredményesen hosszútávon? Mindenki döntse el maga...

P.S. Mielőtt még bárki is valamilyen konkrétumra gondolna és elkezdene szárnyalni a fantáziája, különböző összeesküvési elméleteket/hadjáratokat generálva - hozzátenném, hogy az előbb felvázoltak általános érvényűek.

2012. április 9.

Húsvét

Minden kedves ismerősömnek áldott és kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!!! 
Ne feledjük el, hogy ma mit is ünneplünk: Jézus Krisztus feltámadását! 
"Győzelmet vettél, ó, Feltámadott!
Dicsőséggel fényes a diadalod!
Magas égből szállt le angyali követ,
Hogy elhengerítse a nehéz követ.
Győzelmet vettél, ó, Feltámadott!
Dicsőséggel fényes a diadalod!"


2012. április 2.

Színházak éjszakája - képekben

Ahogy ígértem:






Legutolsó kép, maga Klamm tanár úrral, azaz Scherer Péter művész úr.


2012. április 1.

Színházak éjszakája

Egy nagyon jó ötlet, viszonylag jó kivitelezés. 
Röviden így lehetne jellemezni az első Színházak éjszakája c. rendezvényt.
Mivel ez volt az első ilyen alkalom, így valamelyest várható volt, hogy a szervezők nem lesznek a helyzet magaslatán. Ez így is lett...Állítólag (ha lehet hinni a szájról-szájra terjedő híreknek) több mint 6000 felnőtt típusú karszalag kelt el (megjegyzem lehetett diák illetve gyerek karszalagokat is váltani - ezt speciel jó ötletnek tartottam) emiatt nem is volt meglepő, hogy nem egy program esetében kígyózó sorok álltak és vártak arra az emberek, hogy bejuthassanak 1-1 előadásra. Más szóval a "balkáni feeling" kipipálva.

Mivel egy délután-éjszakai programról van szó, megtörtént, hogy az ember egy adott idősávban egyszerre több előadásra is el szeretett volna jutni. Milyen jó lenne, ha egyszerre több helyen is ott tudnánk lenni. Emiatt egy kicsi keserű szájíz maradt az emberben. Ezt természetesen az is hátráltatta, hogy a programban résztvevő színházak nem mindegyik van közel egymáshoz és mivel célszerű volt egy-egy előadás időpontja előtt egy órával megjelenni így még inkább növekedett annak az esélye, hogy az ember nem túl sok programon tudott részt venni, bármennyire is szeretett volna.

A Nr.1 élmény számomra a Kolibri Pincében megrendezésre került: Kai Hensel: Klamm háborúja c. előadás vetítése és majd az ezt követő rendhagyó Osztályfőnöki óra Klamm tanár úrral - azaz Scherer Péter művész úrral. Már maga az előadás nagyon elnyerte a tetszésemet, hiszen több részével is azonosulni tudtam mint tanár, de egyben tartalmazott vidám és megrázó pillanatokat is.
A rendhagyó osztályfőnöki óra meg végképp felemelő érzéssel töltött el. Már amikor bevonult a terembe Scherer Péter felvillanyozódott a hangulat...Számtalan filmben volt alkalmam látni őt és nagy örömmel mondhatom el azt, hogy lehetőségem volt tegnap megismerni személyesen is az egyik nagy kedvencemet.

Összegezve: maga a Színházak éjszakája mint koncepció lehetőséget ad az átlag ember számára egy kis betekintésre a színház életében, de nem csak úgy mint amikor elmegy az ember megnézni egy előadást, hanem a kulisszák mögé is bejuthattunk (lásd Örkény István színház) illetve ember közeli távolságból is meg lehetett ismerni a társulatok színészeit ami önmagában egy nagyon jó élmény.

Zárom soraimat Scherer Péter üzenetével: "járjatok el színházba" mert igenis megéri! Úgy gondolom, hogy ez főleg a mai világ generációja számára fontos üzenet!!! A színház az kell!

Hamarosan jövök képekkel is!!!