2010. április 17.

Hol van az a régi nyár

Utalhatna ez a cím akár a Heaven Street Seven együttes egyik dalának a címére (ami tulajdonképpen Hol van az a krézi srác?!), de jelen esetben arra gondolok, hogy milyen jó lenne ha itt lenne már a várva várt vakáció, szünet, pihenés és sok szabadidő.
Ez az egyik fő oka annak, hogy szeretem a nyarat (nem pedig a nagy melegek) és amiért várni szoktam.

Eddig ez a 2010, az egyik legrosszabb évem így aztán még inkább rám fér egy jó adag pihenés. Remélem sikerülni fog majd eljutnom valahova - legalább pár napra - hogy kitudjak majd kapcsolódni!
Egyszer legyen már Június vége!

2010. április 4.

Húsvét

A tegnap este hosszasan elgondolkodtam azon, hogy mit is jelent számomra ez az ünnep, mi az amit írhatnék róla, ami leginkább tükrözné azt amit ez az ünnep jelképez számomra.
Arra a következtetésre jutottam, hogy egy ember számára, a különböző életszakaszaiban más és más jelentőséggel bír a Húsvét.

A múltamban: mikor még kisgyerek voltam, ez az ünnep arról szólt, hogy együtt a szüleimmel, nagyszüleimmel, majd irány locsolkodni szomszédokhoz, osztálytársakhoz stb.
Kb. 5-7 évvel ezelőtt, nem szerettem ezt az ünnepet, főleg azért nem mert az éppen akkori barátnőmhöz nem szerettem, hogy mind jött mindenféle pasas locsolkodni. Aztán meg a kapcsolatunk vége után azért nem szerettem ezt az ünnepet mert pont Húsvétkor lett végleg vége.
A jelen: A mai napig radikális változás/változások mentek végbe az életemben, elsősorban úgy érzem, hogy sokkal reálisabban látom a mi világunkat, ezt a világot amelyben élünk és élnünk kell, mert más nincs. Szomorú, de valós, hogy ebben az országban az átlag ember számára, minden nap egy küzdelmet jelent. Ez tény és való - ezzel csak az nem ért egyet, aki anyagilag nem kell aggódjon, hogy hogyan teremti majd meg a mindennapit egyik napról a másikra.
Sok mindent elvett tőlem az élet az eddigi éveim során, többnyire olyan munkahelyeket amelyeket szerettem is és nem csak kényszer helyzet miatt csináltam, mint azt sokan mások kénytelenek megtenni.
Viszont rájöttem, hogy van egy dolog amit nem vehet el senki tőlem, az a vallásom és a hitem. Ugyancsak ennek tudható be, hogy 1-2éve rátaláltam a Húsvét valós értékére, ez pedig nem más mint Isten feltámadása a halottak soraiból. A mi Urunknak sikerült megküzdenie a halállal is és egy élő Urunk van, aki meghallgat, akivel bármikor beszélhetünk, akinek a segítségére számíthatunk mindig, feltétel nélkül. Ettől jobb érzés azt hiszem nem nagyon van, legalább is számomra.
Ma a délelőtti Istentisztelet teljesen feltöltött energiával, lelki erővel és úgy érzem, hogy az egész gonosz világgal szembe tudok szállni, mert tudom, hogy Ő velem és mellettem van.

Kedves barátaim, ismerőseim akik esetleg e soraimat olvassátok, hasonló érzést kívánok nektek is. Illetve ezúton szeretnék Áldott, Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánni mindenkinek!

Egy idézettel zárom soraimat:
Húsvéti ima

"Szép húsvétunk tündöklő ünnep
undok kételyünkben se szűnj meg
dúlt hitünkben is tornyosodjál

mert felbőszülve áramlik végünk
cammog bennünk temérdek selejt
s maholnap a bűn minket elejt

s TE föltámadott dicső Messiás
a sírok halmát el ne rejtsd,
hogy testünket álmatlanul ottfelejtsd."
(Müller Dezső)


2010. április 2.

Nagypéntek

Egy nap amely tulajdonképpen az emberiség szégyenét kellene jelképezze. 
Ilyenkor magunkba kellene szálljunk és átgondoljuk, hogy mit is tett Isten értünk, az emberiségért amikor értünk adta az Ő fiát, Jézust aki életét áldozta értünk a Golgota hegyén.
Szomorúnak tartom, hogy manapság sokan isteneknek képzelik magukat, holott ők is ugyanolyanok mint minden más ember, csak ugye ebben az elanyagiasult világban, ahol minden a pénz körül forog az van, hogy "pénz 
beszél, kutya ugat".

Egy idézettel zárom eme soraimat, amikor is Húsvét ünnepére készülődünk:
"Jött Jézus, keresztjét vitte Golgotára,
Utána özönlik a csúnya néptömeg.
Gúnykacaj kíséri véres útján végig,
S halkuló kiáltás: „Feszítsd meg – Feszítsd meg!”
Elvégeztetett, hogy beteljen az Írás,
Mint Bárány, vitetett kínos Golgotára,
Kínos halála lett örök váltságunk,
Mert bűneink terhét felvette magára.
Meghalt, s akkor a föld megrengett bele,
A nap gyászfátyollal vonta körül magát,
A természet gyászolta az ég és föld Urát.
Bizony: Isten Fia volt! Döbben rá a nép.
Óh, Kajafások, mit tettetek a Szenttel!
Bizony: Isten Fia volt! Íme az Ember!"
(Dani Zoltán)