2019. március 6.

40 nap

Ma a munkahelyemen, egy beszélgetés közben szóba jött a böjt és annak jelentősége. Elgondolkodtam azon, hogy milyen jelentőséget tulajdonítunk (ha egyáltalán) ennek az időszaknak. Milyen böjtre gondolunk egyáltalán? Mit jelent nekem a böjt?

Általános alapfeltevés szerint ilyenkor arra törekszünk, hogy visszaszorítsuk azt, amiből túl sok van az életünkben. Viszont én úgy látom, hogy a böjt arra is lehetőséget ad, hogy teret engedjek annak, amiből túl kevés van az életemben. Ugyanakkor egy kihívás is, mivel napjaink rohanó világában nagyon nehéz úgy böjtölni, hogy dolgozom, hogy ideges vagyok, hogy ide-oda rohanok. Közben meg tudom, hogy az állandó "pörgés" előbb-utóbb fáradtsághoz, kimerültséghez és végső soron kiégéshez vezet (ennek akár fizikai jelei is lehetnek).

Tapasztaljuk továbbá azt is, hogy az embert irányítják a vágyai. Vágyakozunk és ezek a vágyak egy idő után átveszik felettünk az uralmat. Már Ádám és Éva óta tudjuk, hogy ők sem tudták uralni vágyaikat, és ez lett a vesztük és a mi vesztünk is ez. Ez a negyven nap arra ad lehetőséget, hogy megtanuljuk uralni magunkat, és elmélyüljünk hitünkben, mert a böjt tulajdonképpen nem más, mint egy lelkigyakorlat.

Én úgy szoktam megélni ezt az időszakot, hogy igénylem a visszahúzódó, csöndes pillanatokat azért, hogy visszataláljak az alapokhoz. Sokszor annyira tele van az élet mindenféle zajjal, hogy nem látjuk a lényeget és vannak dolgok, amiket csak a teljes csendben tudok/tudunk megérteni (ma már egyre nehezebb ezt az állapotot megteremteni). Mégis bízom benne és remélem, hogy sikerül visszatérnem az alapokhoz (más szóval megtaláljam azt, amiből kevés van az életemben).