2018. szeptember 12.

27. Budapest Borfesztivál

Tájak, ízek, történetek. Ezek voltak a hívogató szavai egykori kedvenc tv-műsoromnak a Borvacsorának. Viszont ugyanúgy érvényesnek tartom a Budapest Borfesztivál esetében.

Akik jól ismernek, azok tudják, hogy az év egyik kedvenc eseménye számomra ez a fesztivál, ahol minden évben minőségi kínálattal szembesülhet mindenki (legyen szó laikusról, vagy borkedvelőről). Ráadásul mindezt csodálatos környezetben élvezhetjük a Budai Várban (a helyszín adja a rendezvény egyik különlegességét).
 

Köztudott, hogy a bor nélkülözhetetlen része a gasztronómiának, viszont azt is elmondhatom, hogy ugyanígy Borfesztivál sincs változatos kulináris élvezetek nélkül. Idén is a terített asztalos jegy mellett döntöttem (a tavalyi pozitív élmények után), bár az étlap kínálatán nem változtattak, ennek ellenére nem bántam meg, főleg mivel kiváló VinAgora díjnyertes borkínálat társult a finom fogások mellé, köztük nagy kedvencem a Thummerer pincészettől a Rébus Egri Cuvée Superior (2012).

Ezzel rögtön a nap végére sikerült szaladnom. De akkor haladjak szépen, kronologikus sorrendben.
Ott voltam az idei fesztivál nyitó napján, bár számomra ez inkább szakmai nap volt (riportkészítés). Ennek ellenére sikerült magamba szippantani a fesztivál hangulatát. Tömeg szempontjából is kellemes volt, bátran és nyugodtan lehetett sétálni a standok között, ideális lehetőséget kínált számomra arra, hogy felmérjem a terepet, megtaláljam a kedvenc borászatokat.
Másnap (péntek) viszont már teljesen átadhattam magam a jobbnál, jobb boroknak. Nagyjából 15:45-re érkeztünk és 23:30-ig a fesztivál "rabja" voltam. Alapvetően két stratégia közül lehet választani: 
1) sétálgatós megoldás (közben jó beszélgetések és borkóstolások);
2) kis szerencsével sikerül "lestoppolni" egy-egy asztalt, amelyek a standok között vannak, ez főleg akkor jó, ha pl. egy remek kis sajttálat is szeretnél elfogyasztani a borok mellé (állva azért ez kicsit nehezebb);
Mi, az utóbbi mellett döntöttünk és idén az "alapbázis" pontosan egy másik kedvencem a Mészáros pincészet standja mellett volt. Átlapoztuk a programfüzetet és kialakítottunk egy "haditervet" arra vonatkozóan, hogy milyen borokkal és nagyjából milyen sorrenddel haladjunk. Én inkább a klasszikus borfogyasztónak tartom magam, így a könnyedebb fehérekkel indítottunk és lépcsőzetesen haladtunk a komolyabb, testesebb vörösborok irányába (jó, mondjuk sikerült radikálisan váltani, ugyanis a fehér borokat követően, jól "beletenyereltünk" a Balla Géza pincészet remek Sziklaborába Cabernet Franc + Feketeleányka (2013), ami azért egy nagyágyúnak számít).

A kóstolgatások közepette érdekes volt megfigyelni, a fesztivál látogatóit, voltak fiatalabbak és idősebbek egyaránt, családosok, baráti társaságok és mindenkit egy közös cél kötött ott össze, ez pedig a bor iránti szeretet. 

Hogy mennyi mindent kínált még a borfesztivál, az pedig kiderül az alábbi interjúból, amit Zilai Zoltánnal, a Magyar Borkultúra Kft. ügyvezető-igazgatójával, a fesztivál szervezőjével készítettem (a linkre kattintva elérhető): Zilai Zoltán interjú - 27. Budapest Borfesztivál 





Nincsenek megjegyzések: