2016. március 4.

Ezért szeretek tanítani



Ma, rendhagyó szemináriumi alkalom volt (pótoltam egy elmaradt órát). Kísérleteztem, méghozzá úgy, hogy most (kivételesen) nem járt semmilyen negatív következménnyel, ha valaki kihagyta ezt az órát. Ebből adódott, hogy megkérdeztem azoktól, akik eljöttek, hogy miért tették.
Válasz 1 (mesteri képzés, végzős hallgatóktól): azért mert ebben a félévben ez az egyetlen olyan óra, ami érdekel, és amikor tényleg oda akarok figyelni és nem érzek késztetést arra, hogy a facebook-on lógjak, vagy a telefonom nyomkodjam.
Másik válasz: mert itt, így ahogyan az óra zajlik, és ahogy a tanár úr felvázolja a táblára és elmagyarázza mindazt, ami a tananyag része, sokkal jobban megértem, mintha csak a slide-okat olvasnám el otthon. Valamint jó ez az óra, mert legalább most még eszünkbe jut, hogy vannak önálló gondolataink.

Szomorúan tapasztaltam, egy-két ilyen válasz után, hogy valami komoly betegségben szenved a magyar felsőoktatás (is) (persze tisztelet a kivételnek). Én úgy tudtam/tudom, hogy az egyetem azért jött létre, hogy egy szellemi, gondolkodásra ösztönző műhelynek teremtsen egy formális közeget és nem pedig, hogy jegy/kredit centrikusan csak erről szóljon az oktatás, hogy a tanár "ledarálja" az anyagát (sok esetben a saját könyvéből) és cserébe azt várja el, hogy ugyanazt visszakapja a vizsgán.
...és igen jól esett, hogy így érzik magukat az egyetemisták az óráimon. Nekem csupán az ilyen visszajelzések miatt is megéri és megerősít abban is, hogy kitartsak az elveim, elképzeléseim, módszereim mellett.

Nincsenek megjegyzések: