"Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok, akik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak...Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak." (Mt 5, 2-3, 12)
A reformáció a hit megújításához vezetett. A reformáció állandó, míg világ a világ. Nem üres helyen született. Nem tagadja meg az előtte lévő egyházi élet létét és értékeit, sőt, annak jogutódjának tartja magát. Jóllehet gyermekként nem dönthetünk vallási hovatartozásunkról, de fiatalként, fiatal felnőttként rajtunk áll, hogy milyen kapcsolatot akarunk ápolni Istennel.
Világszerte ma (Okt. 31) ünneplik a reformáció napját, történik mindez azért, mert ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a híres „95 tételnek” nevezett dokumentumát. Luther tettét a protestáns reformáció kezdeteként tartják számon,
hiszen olyan fontos témákat érint a „95 tétel” mint a bűnbánat, vagy a
bűnbocsánat.
Úgy gondolom, hogy a reformáció szabad, gondolkodó, az igazságtalansággal mindig szembeszálló embert nevelt. A lelkük mindig töretlen maradt, mert csak egy Urat fogadtak el, és a Soli Deo Gloria az életfelfogásuk volt (ilyennek tartom én is magam és hiszem, hogy ennek is van köze hozzá).
Max Weber (talán sok olvasóm számára ismerős lehet a neve) egyik tanulmányában emlékeztet arra, hogy a legjobb életszínvonalat, polgári jogokat azok az országok érték
el, amelyek a protestantizmus mellé álltak. Ez a protestáns hitből és
munkamorálból gyökerezik, és sajnos erről ma elfeledkezni látjuk
Európát.
Kíváncsi vagyok, hogy kinek mit jelent ma a reformáció?
Míg a múltban az számított a központi kérdésnek, hogy hogyan kell Istent helyesen tisztelni, ma már (sajnos) az is kérdés, hogy van-e Isten. Kissé hasonló a helyzetünk ahhoz, amit az apostolok korában figyelhettünk meg, nevezetesen, hogy ma újra el kell érni az embereket.
Reformátusként azt szeretném tanácsolni, hogy keressük Isten akaratát ma is.
2015. október 31.
2015. október 17.
Szabadkai kiruccanás
Az alábbi írás élménybeszámolónak tekintendő.
2015-10-10 ez a dátum már csak akkor lenne érdekesebb, hogy ha az évszám is 10-el végződne. Ennek ellenére, egy érdekes napnak könyvelhetem el ami az eddigi életemet illeti. A negatív élményekbe most nem bocsátkoznék bele, inkább ennek a napnak a délutáni időszakára összpontosítanék (18:00 után).
A történet előzménye az volt, hogy megközelítőleg két héttel előtte kaptam egy meghívást kollégámtól, barátomtól Zoltántól, hogy mikor látogatnám már meg Szabadkán (szülővárosa és ott lakik, dolgozik a mai napig) én meg belegondolva, hogy Novembertől megterhelőbb időszak elé nézek, gondoltam, hogy egye fene egyszer élünk, miért ne mennék most. A részleteket megbeszéltük és mivel a szóban forgó nap amúgy is találkoztunk a képzésen így együtt utaztam vele vissza délután. A hosszú napra való tekintettel este már nem ütemeztünk be különösebb programot az érkezésünket követően, így egy diszkréten sörözős/beszélgetős este után jöhetett a jól megérdemelt pihenés.
Következett a békés Vasárnap, ami esőben nem kicsit, hanem nagyon is gazdag volt, ez kicsit sem kedvezett a városnézésnek, viszont egy remek 3 fogásos ebéd után (köszönet Zoli szüleinek a szíves vendéglátásért, valamint a remek ételekért), ahol többek között megkóstolhattam az egyik szerb specialitást (Karadjordjeva šnicla). Erről annyit tudnék mondani, hogy valamilyen szinten a cordon bleu-re hasonlít, nagyon finom és egy szelettől bőven jól lehet lakni.
14:00-tól volt beosztva aznap Zoli a munkahelyen így az újabb állomás a Pannon TV/rádió épülete volt. Érkezésünket követően megismerkedhettem az éppen ügyeletes stábtagokkal, mindenki első benyomás alapján szimpatikus, kedves volt és ami elsőre megfogott az a jó hangulat (ha aznap nem is, de a hétfői ott-tartózkodásom alatt beugrottak a Samtel rádiós emlékeim) volt ami a szerkesztőségben uralkodott. Persze nem mindig ilyen idilli a környezet, vannak olyan időszakok (többnyire az esti Tv-s híradó előtt) amikor feszültebb a munkatempó és a hangulat is, de ez természetes egy ilyen munkakörnyezetben. A nap folyamán felmondhattam egy két mondatos szinkron hangot a rádiós hírekhez, valamint a vezérlőből tekinthettem meg a 17:30-as Tv-s híradót.
Este következett a kikapcsolódás, Szabadka egyik legjobb éttermében (szerintem messze verne jó néhány helyet Budapesten) - ez itt a reklám helye - a Boss-ban. Egyből megfogott a hely varázsa, hangulata, majd jött az igazán nagy meglepetés az ételek ízvilága. Főételként választásom a csirkemellre esett gorgonzola öntettel, amikor a pincér elém helyezte a tányéron található csodát, már akkor elgondolkodtam azon, hogy már a tálalás roppant ízléses volt, de az ízekről nem is beszél.
Ezt követően elkövettem azt a hibát, hogy hagytam magam, hogy rábeszéljenek a desszertre. Sőt barátom ajánlására bevállaltam az úgynevezett Voulez-Vous desszertet, ami egy csoda (érdekelne, hogy kinek jutna eszébe ilyesmit alkotni): megy mártás , karamell szósz , plazma keksz , fehér csokoládé krém.
Egy ilyen királyi lakoma után, nem volt kellemes távozni főleg, hogy odakinn rendületlenül kitartott az esős idő. Hétfőn szükséges volt megbirkóznom a korai ébredéssel, mivel vártak a Pannon rádió népszerű, vidám és jó hangulatú reggeli műsorában. Sikerült beérni 9 után néhány perccel és máris mikrofon előtt kötöttem ki (mi tagadás, jó volt újra élő adásban egy profi környezetben szerepelni még ha csak néhány perc erejéig vendégként). Azt gondoltam, hogy ezt az élményt már nem lehet fokozni, de tévedtem (hamarosan kiderül miért). Ezt követően mivel 12:00-re kellett csak visszatérnünk és szerencsére az időjárás is barátságosabb volt (vagy legalább is már nem esett odakinn az eső) irány egy városnézés, ami lényegében a belváros bejárását foglalta magában (városháza, a Raichle-palota melyek csodálatos szecesszió stílusú épületek), valamint a megújulás alatt lévő népszínházat is megtekinthettem, a főbejárati rész nagyon szép lett). Majd következett egy gyors ebéd, ami tökéletes lehetőség volt a burek (újabb szerb specialitás) kipróbálására.
12:00-re vissza a Pannon Tv/rádióhoz, ahol kiderült, hogy vendégként irány a Napközi c. rádiós műsor, melynek házigazdája Búzás Zsuzsanna. Személyében egy kedves, közvetlen, érdeklődő, nyitott és a szakma iránt elkötelezett hölgyet ismerhettem meg, nem csak az élő adásban elhangzott beszélgetés, de az adáson kívül is kellemesen elbeszélgettünk és a stúdióban ragadtam az adás végéig (ezt kicsit sem bántam). Félig viccként, félig komolyan mondtam el, hogy ha engem (akár) estig "bezártak" volna, úgy ellettem volna, mint a kisgyerek amikor valamilyen kedvenc játékával játszhat. Kissé nosztalgikus, kissé felemelő és még tudja a fene, de nagyon jó érzés volt ilyen hangulatban lenni egy olyan környezetben ahol úgy éreztem magam, mintha ez lenne az én természetes létezési helyem. Lételememben voltam, talán ez fejezi ki a legjobban amit ott, akkor átéltem.
Az esti program pedig pizzázás volt, egy szintén hangulatos helyen (Stara pizzeria), itt már csak a kíváncsiság kedvéért is bevállaltam a Devil's pizzát (ugyanis érdekelt, hogy valóban csípős-e, mivel szeretem a csípős ételeket, de viszonylag kevés olyan pizzát fogyasztottam eddig ahol az étlapon leírtak alapján elvileg csípős pizza, ténylegesen az lett volna). Őszintén mondhatom, hogy ha nem is súlyosan, de kellemesen csípős volt, a hely pedig igencsak hangulatos.
Kedd reggel sajnos az irány vissza Budapest c. nap várt rám. Röviden ezek voltak a főbb "mérföldkövei" a Szabadkai kiruccanásomnak. Bár napokban rövid volt, de ennek ellenére eseménydús. Nagyon jól éreztem magam és tervezek még visszamenni, valamennyivel hosszabb időre.
Köszönöm Zoli, köszönöm Pannon RTV és köszönöm Szabadka!
2015-10-10 ez a dátum már csak akkor lenne érdekesebb, hogy ha az évszám is 10-el végződne. Ennek ellenére, egy érdekes napnak könyvelhetem el ami az eddigi életemet illeti. A negatív élményekbe most nem bocsátkoznék bele, inkább ennek a napnak a délutáni időszakára összpontosítanék (18:00 után).
A történet előzménye az volt, hogy megközelítőleg két héttel előtte kaptam egy meghívást kollégámtól, barátomtól Zoltántól, hogy mikor látogatnám már meg Szabadkán (szülővárosa és ott lakik, dolgozik a mai napig) én meg belegondolva, hogy Novembertől megterhelőbb időszak elé nézek, gondoltam, hogy egye fene egyszer élünk, miért ne mennék most. A részleteket megbeszéltük és mivel a szóban forgó nap amúgy is találkoztunk a képzésen így együtt utaztam vele vissza délután. A hosszú napra való tekintettel este már nem ütemeztünk be különösebb programot az érkezésünket követően, így egy diszkréten sörözős/beszélgetős este után jöhetett a jól megérdemelt pihenés.
Következett a békés Vasárnap, ami esőben nem kicsit, hanem nagyon is gazdag volt, ez kicsit sem kedvezett a városnézésnek, viszont egy remek 3 fogásos ebéd után (köszönet Zoli szüleinek a szíves vendéglátásért, valamint a remek ételekért), ahol többek között megkóstolhattam az egyik szerb specialitást (Karadjordjeva šnicla). Erről annyit tudnék mondani, hogy valamilyen szinten a cordon bleu-re hasonlít, nagyon finom és egy szelettől bőven jól lehet lakni.
14:00-tól volt beosztva aznap Zoli a munkahelyen így az újabb állomás a Pannon TV/rádió épülete volt. Érkezésünket követően megismerkedhettem az éppen ügyeletes stábtagokkal, mindenki első benyomás alapján szimpatikus, kedves volt és ami elsőre megfogott az a jó hangulat (ha aznap nem is, de a hétfői ott-tartózkodásom alatt beugrottak a Samtel rádiós emlékeim) volt ami a szerkesztőségben uralkodott. Persze nem mindig ilyen idilli a környezet, vannak olyan időszakok (többnyire az esti Tv-s híradó előtt) amikor feszültebb a munkatempó és a hangulat is, de ez természetes egy ilyen munkakörnyezetben. A nap folyamán felmondhattam egy két mondatos szinkron hangot a rádiós hírekhez, valamint a vezérlőből tekinthettem meg a 17:30-as Tv-s híradót.
Este következett a kikapcsolódás, Szabadka egyik legjobb éttermében (szerintem messze verne jó néhány helyet Budapesten) - ez itt a reklám helye - a Boss-ban. Egyből megfogott a hely varázsa, hangulata, majd jött az igazán nagy meglepetés az ételek ízvilága. Főételként választásom a csirkemellre esett gorgonzola öntettel, amikor a pincér elém helyezte a tányéron található csodát, már akkor elgondolkodtam azon, hogy már a tálalás roppant ízléses volt, de az ízekről nem is beszél.
Ezt követően elkövettem azt a hibát, hogy hagytam magam, hogy rábeszéljenek a desszertre. Sőt barátom ajánlására bevállaltam az úgynevezett Voulez-Vous desszertet, ami egy csoda (érdekelne, hogy kinek jutna eszébe ilyesmit alkotni): megy mártás , karamell szósz , plazma keksz , fehér csokoládé krém.
Egy ilyen királyi lakoma után, nem volt kellemes távozni főleg, hogy odakinn rendületlenül kitartott az esős idő. Hétfőn szükséges volt megbirkóznom a korai ébredéssel, mivel vártak a Pannon rádió népszerű, vidám és jó hangulatú reggeli műsorában. Sikerült beérni 9 után néhány perccel és máris mikrofon előtt kötöttem ki (mi tagadás, jó volt újra élő adásban egy profi környezetben szerepelni még ha csak néhány perc erejéig vendégként). Azt gondoltam, hogy ezt az élményt már nem lehet fokozni, de tévedtem (hamarosan kiderül miért). Ezt követően mivel 12:00-re kellett csak visszatérnünk és szerencsére az időjárás is barátságosabb volt (vagy legalább is már nem esett odakinn az eső) irány egy városnézés, ami lényegében a belváros bejárását foglalta magában (városháza, a Raichle-palota melyek csodálatos szecesszió stílusú épületek), valamint a megújulás alatt lévő népszínházat is megtekinthettem, a főbejárati rész nagyon szép lett). Majd következett egy gyors ebéd, ami tökéletes lehetőség volt a burek (újabb szerb specialitás) kipróbálására.
12:00-re vissza a Pannon Tv/rádióhoz, ahol kiderült, hogy vendégként irány a Napközi c. rádiós műsor, melynek házigazdája Búzás Zsuzsanna. Személyében egy kedves, közvetlen, érdeklődő, nyitott és a szakma iránt elkötelezett hölgyet ismerhettem meg, nem csak az élő adásban elhangzott beszélgetés, de az adáson kívül is kellemesen elbeszélgettünk és a stúdióban ragadtam az adás végéig (ezt kicsit sem bántam). Félig viccként, félig komolyan mondtam el, hogy ha engem (akár) estig "bezártak" volna, úgy ellettem volna, mint a kisgyerek amikor valamilyen kedvenc játékával játszhat. Kissé nosztalgikus, kissé felemelő és még tudja a fene, de nagyon jó érzés volt ilyen hangulatban lenni egy olyan környezetben ahol úgy éreztem magam, mintha ez lenne az én természetes létezési helyem. Lételememben voltam, talán ez fejezi ki a legjobban amit ott, akkor átéltem.
![]() |
| Ismét mikrofon előtt |
![]() |
| Zolival a hosszú hétfői munkanap után |
Kedd reggel sajnos az irány vissza Budapest c. nap várt rám. Röviden ezek voltak a főbb "mérföldkövei" a Szabadkai kiruccanásomnak. Bár napokban rövid volt, de ennek ellenére eseménydús. Nagyon jól éreztem magam és tervezek még visszamenni, valamennyivel hosszabb időre.
Köszönöm Zoli, köszönöm Pannon RTV és köszönöm Szabadka!
2015. szeptember 19.
Színházak éjszakája 2015
Úgy vélem, hogy bár tipikusan magyar betegség, hogy mindenben csak a rosszat (vagy elsődlegesen) vagyunk hajlandók meglátni, de én amondó vagyok, hogy hangot adok annak is amikor valami jól sikerül. Számomra ilyen volt az idei Színházak éjszakája. Jó, jó, első nap amikor elindult az előzetes helyfoglalás a választott programokra, az döcögősen ment, mivel mindenki pontban déli 12:00-kor (ahogy az előzetesen meg volt hirdetve) megrohamozta a honlapot és ebből adódtak nehézségek, de némi kitartás és sikerült kiválasztanom azon programokat melyeken szerettem volna ott lenni. Így alakult, hogy idén 2 helyen is megfordultam (és bár senki nem találta el, de most már elárulom, hogy ahol a legtöbbet elidőztem és a legtöbb előadásokra is beültem az a Thália Színház volt).
Első megállóm a Dumaszínház volt (12:00-tól), ahol Lovász László beszélgetett Dombóvári István-nal (aki egyik kedvenc stand up-som). A tavalyi kellemetlen emlékek ellenére, most minden nagyon jól volt szervezve itt is és nagyon jól éreztem magam. Szerettem volna ott lenni az egyik későbbi programon amikor is (másik kedvencem) Mogács Dániellel került sor egy hasonló beszélgetésre, de még nem találták fel, hogy hogyan legyen az ember egyszerre két helyen.
Következő állomás: 15:00-16:00 Thália mikroszínpad - itt a Thália Sziesztára került sor, melynek témája: Mire jók a rossz-fiúk? Moderátor: Szily Nóra és első körben Schell Judittól, Csányi Sándortól és Vida Pétertől tudhattunk meg gyerekkori történeteket, emlékeket, valamint napjainkból a színház világából történéséket, mindez egy kellemes és vidám hangulatú beszélgetés keretén belül.
Folytatás 16:30-17:30 de ekkor már Molnár Piroska, Szabó Győző és Pindroch Csaba voltak a beszélgető partnerek.
Mindkét alkalomnak meg volt a maga varázsa, nagyon jól éreztem magam!
Este pedig jött a Thália grandiózus nagyszínpadán - valahogy mindig elvarázsol ez a hely - a Két szék között (Robert de Flers - Gaston Arman de Caillavet) - beugró próbája, ami tényleg ez volt. Itt Csányi Sándor jelent meg elsőként a színpadon köszöntve bennünket, majd elmondta, hogy mit is találtak ki ma estére. Tudni kell, hogy a darab két korábbi főszereplője (Mohai Tamás és Sodró Eliza) különböző okok miatt vissza kellett, hogy lépjen a darabból, s így viszonylag rövid időn belül kellett felzárkózniuk a többi szereplőhöz a két remek új tehetségnek Lovas Rozinak és Bán Bálintnak. A darab harmadik főszereplője pedig nem más, mint Szervét Tibor. Ebből a darabból néhány jelenetet láthattunk (eredeti változatban), majd Csányi Sándor (aki közben a rendező szerepét töltötte be), ilyen, olyan instrukciókat adott a 3 főszereplőnek és annak megfelelően változott az egésznek a lendülete, hangulata.
Mit is mondjak, felhőtlen móka, gondtalan, vidám pillanatok és sok sok kacagás. Szinte elrepült az erre szánt egy óra.
Összegezve: idén azt tapasztaltam, hogy logisztikailag is történt fejlődés, komolyan vették azokat akik valóban beregisztráltak a programokra, ezáltal garantált volt a bejutás a választott előadásokra (és ez így lenne civilizált is egyben) és a szervezők igyekeztek mindig minden felmerülő problémára, kérdésre válaszolni és segíteni.
Első megállóm a Dumaszínház volt (12:00-tól), ahol Lovász László beszélgetett Dombóvári István-nal (aki egyik kedvenc stand up-som). A tavalyi kellemetlen emlékek ellenére, most minden nagyon jól volt szervezve itt is és nagyon jól éreztem magam. Szerettem volna ott lenni az egyik későbbi programon amikor is (másik kedvencem) Mogács Dániellel került sor egy hasonló beszélgetésre, de még nem találták fel, hogy hogyan legyen az ember egyszerre két helyen.
Következő állomás: 15:00-16:00 Thália mikroszínpad - itt a Thália Sziesztára került sor, melynek témája: Mire jók a rossz-fiúk? Moderátor: Szily Nóra és első körben Schell Judittól, Csányi Sándortól és Vida Pétertől tudhattunk meg gyerekkori történeteket, emlékeket, valamint napjainkból a színház világából történéséket, mindez egy kellemes és vidám hangulatú beszélgetés keretén belül.
Folytatás 16:30-17:30 de ekkor már Molnár Piroska, Szabó Győző és Pindroch Csaba voltak a beszélgető partnerek.
Mindkét alkalomnak meg volt a maga varázsa, nagyon jól éreztem magam!
Este pedig jött a Thália grandiózus nagyszínpadán - valahogy mindig elvarázsol ez a hely - a Két szék között (Robert de Flers - Gaston Arman de Caillavet) - beugró próbája, ami tényleg ez volt. Itt Csányi Sándor jelent meg elsőként a színpadon köszöntve bennünket, majd elmondta, hogy mit is találtak ki ma estére. Tudni kell, hogy a darab két korábbi főszereplője (Mohai Tamás és Sodró Eliza) különböző okok miatt vissza kellett, hogy lépjen a darabból, s így viszonylag rövid időn belül kellett felzárkózniuk a többi szereplőhöz a két remek új tehetségnek Lovas Rozinak és Bán Bálintnak. A darab harmadik főszereplője pedig nem más, mint Szervét Tibor. Ebből a darabból néhány jelenetet láthattunk (eredeti változatban), majd Csányi Sándor (aki közben a rendező szerepét töltötte be), ilyen, olyan instrukciókat adott a 3 főszereplőnek és annak megfelelően változott az egésznek a lendülete, hangulata.
Mit is mondjak, felhőtlen móka, gondtalan, vidám pillanatok és sok sok kacagás. Szinte elrepült az erre szánt egy óra.
Összegezve: idén azt tapasztaltam, hogy logisztikailag is történt fejlődés, komolyan vették azokat akik valóban beregisztráltak a programokra, ezáltal garantált volt a bejutás a választott előadásokra (és ez így lenne civilizált is egyben) és a szervezők igyekeztek mindig minden felmerülő problémára, kérdésre válaszolni és segíteni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)








