"Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa. Boldogok, akik sírnak: mert ők megvígasztaltatnak...Örüljetek és örvendezzetek, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben: mert így háborgatták a prófétákat is, akik előttetek voltak." (Mt 5, 2-3, 12)
A reformáció a hit megújításához vezetett. A reformáció állandó, míg világ a világ. Nem üres helyen született. Nem tagadja meg az előtte lévő egyházi élet létét és értékeit, sőt, annak jogutódjának tartja magát. Jóllehet gyermekként nem dönthetünk vallási hovatartozásunkról, de fiatalként, fiatal felnőttként rajtunk áll, hogy milyen kapcsolatot akarunk ápolni Istennel.
Világszerte ma (Okt. 31) ünneplik a reformáció napját, történik mindez azért, mert ezen a napon függesztette ki Luther Márton a wittenbergi vártemplom ajtajára a híres „95 tételnek” nevezett dokumentumát. Luther tettét a protestáns reformáció kezdeteként tartják számon,
hiszen olyan fontos témákat érint a „95 tétel” mint a bűnbánat, vagy a
bűnbocsánat.
Úgy gondolom, hogy a reformáció szabad, gondolkodó, az igazságtalansággal mindig szembeszálló embert nevelt. A lelkük mindig töretlen maradt, mert csak egy Urat fogadtak el, és a Soli Deo Gloria az életfelfogásuk volt (ilyennek tartom én is magam és hiszem, hogy ennek is van köze hozzá).
Max Weber (talán sok olvasóm számára ismerős lehet a neve) egyik tanulmányában emlékeztet arra, hogy a legjobb életszínvonalat, polgári jogokat azok az országok érték
el, amelyek a protestantizmus mellé álltak. Ez a protestáns hitből és
munkamorálból gyökerezik, és sajnos erről ma elfeledkezni látjuk
Európát.
Kíváncsi vagyok, hogy kinek mit jelent ma a reformáció?
Míg a múltban az számított a központi kérdésnek, hogy hogyan kell Istent helyesen tisztelni, ma már (sajnos) az is kérdés, hogy van-e Isten. Kissé hasonló a helyzetünk ahhoz, amit az apostolok korában figyelhettünk meg, nevezetesen, hogy ma újra el kell érni az embereket.
Reformátusként azt szeretném tanácsolni, hogy keressük Isten akaratát ma is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése