2015. április 13.

Álom, álom, édes álom...vagy mégsem?

Érdekes részét képezik az életünknek az álmok. Lehetnek nagyon kellemesek, amikor "kivetítésre" kerülnek a vágyaink, máskor pedig a legnagyobb félelmeinket is megélhetjük. Olykor úgy ébredünk fel, hogy bárcsak ne ért volna véget, más alkalommal pedig zaklatottan, rémülten ébredünk meg és jön rögtön a megkönnyebbülés, hogy "de jó, csak egy álom volt az egész". Az alvásnak, álmodásnak van tudományos megközelítése, de pszichológiai is. Érdekes Freud úgy véli, hogy az álmok nem a szervezetünk véletlen működése által valósulnak meg, hanem azok egy bizonyos funkcióval rendelkeznek. Az álom ugyanis a tudattalan megnyilvánulása. Álmainkban próbálkozunk meg megbirkózni a még feldolgozatlan megérzéseinkkel, elfojtott érzéseinkkel vagy gondolatainkkal, vágyainkkal.
A legkegyetlenebbek mégis azok tudnak lenni, amelyek szinte nagyon valóságosnak tűnnek még másnap reggel is. Pont egy ilyenben volt részem az elmúlt este. Bizony kicsit sem volt jó érzés reggel ráeszmélnem, hogy mindez csak egy szép álom volt. Valóságos volt, mert előrevetített egy olyan csodálatos jövőt, amely a jelenből indult ki. Mindehhez érdekesen társult a reggel folyamán Ákos vadonatúj dalának a premiere, melynek címe Ébredj mellettem. Ezt osztanám meg most veletek. Nagyon ajánlom:

"Sose gondolnád, hogy a boldogság neked is járhat. 
És ha körülölel akkor is úgy múlik el, mint a varázslat.
Elköltözünk a Földről az égbe. Talán ott végre együtt leszünk.

Bárki lehet enyém, tied, mégis itt vagyunk, talán csak véletlen.
Két átutazó, közös illúzióba kapaszkodunk,
Ébredj mellettem."

2015. február 13.

Valentin napra

Kedves Valentinezők!
Kívánom nektek, hogy mindenki az igazi szerelmével töltse ezt a napot is. Mert ha ez éppen nem így van, hanem csak a megszokás miatt vagytok a másik mellett, az mindent jelenthet, de boldogságot nem fog! Ha pedig az igaz szerelem veletek van, ne engedjétek el!
Nektek küldöm ezt az örökzöld slágert. Anno a Samtel rádiós időszakban sokat játszottuk, mivel gyakran kértétek: Help - Igazi Szerelem

Kedves Nem-Valentinezők!
Nektek pedig azt tanácsolom, (nem csak azért mert én is ebbe a táborba tartozom, hanem inkább saját tapasztalatból kiindulva) hogy ne bánkódjatok, ne legyetek haragosak erre a napra, vagy azokra akik most rózsaszín felhők között élnek, hanem éljétek meg, mint egy átlagos napot és/vagy foglalkozzatok olyasmivel amit szerettek. 
Itt pedig egy olyan dal lesz az ajánlatom, amelyre pont így Valentin nap előtti este találtam rá, pontosabban a dal talált meg engem egyik kedvenc sorozatomból: Little Big Town - Can't Go Back (érdemes figyelni a szöveget)

2014. december 31.

2014 már a múlté...

...vagy legalább is néhány óra múlva már az lesz, történelem. Mivel a múlt eseményein már változtatni nem tudunk. 
2014 utolsó napja. Mi sem jelzi jobban, hogy mennyire gyorsan telik az idő, mint az évek múlása. Ilyenkor szokás fogadalmakat tenni meg jókat kívánni fűnek, fának. Olyannyira, hogy ezek a valamikori még őszinte érzésekkel teli jókívánságok, ma már javarészt elcsépelődtek, reflexszerű sablonként használjuk őket (természetesen tisztelet a kivételnek).
Idén lehetőségem volt számos dolgot átgondolni, átértékelni az eddigi életemmel kapcsolatosan és elhatároztam (többek között) azt is, hogy kizárólag azoknak fogom átadni a jókívánságaimat, akik valamilyen szinten közel állnak hozzám, akikkel nem csak egy évben egyszer vagy kétszer váltok pár szót.
Talán ez az egy pozitívuma ennek az évzáró pillanatnak, hogy ilyenkor van annyi idő arra, hogy az ember egy leltárt készíthessen saját magának, saját magáról. Ez hasznos már csak amiatt is, hogy tudjuk honnan jöttünk és, hogy hová tartunk.
Új az év, ami következik, új reményekkel, új fogadalmakkal. Egyszóval minden új, csak egy marad a régi: ez pedig az, amit átéltünk az elmúlt évek során. 
Azt kívánom azoknak, akik egyáltalán olvassák ezen sorokat, amit ők kívánnának nekem. Sem többet, sem kevesebbet!