2013. április 20.

Al Capone - én így nagyon nem szeretlek

Szándékos a jelen bejegyzés címe - főleg ha már a bejegyzésem törlésre került az említett étterem-pizzéria, hivatalos facebook oldaláról.
Szelektív a memóriám ezért pontosan nem emlékszem, hogy 5 évtől eltelt volna már több, amióta ha Szatmárnémetiben vagyok és éppen kis összejövetel van vagy ha úgy van kedvem, hogy pizzát vagy más ételt rendeljek, akkor mindig e hely szolgáltatásait vettem igénybe. Bizony, hangsúly a múlt időn van, ugyanis a tegnapi incidens csak egy kicsiny jele volt annak, ami a mai este folyamán hirtelen túl lőtt minden normálisnak mondható magatartáson.

Történt ugyanis, hogy tegnap ismét e helyről rendeltem egy pizzát (nem túl nagy igényekkel és manapság ehhez már nem kell kvantumfizikusnak lenni, hogy egy ilyet elkészítsenek és azt még a leadott címhez ki is szállítsák). Minden rendben zajlott, mindaddig, míg megjött a rendelés. Szokásos számla kifizetése - melyen minden stimmelt, igen, ám amikor felbontottam nagy éhesen a doboz tartalmát nem az fogadott amit kértem, hanem valami más. Persze ez is pizza volt csak nagyon nem az, amit kértem. 
Felmerült itt több lehetőség is: egyrészt a kihozott pizza mennyivel olcsóbb attól, amit lerendeltünk - persze ezután már nem lehet utána nézni, hisz egy ideje már nem szerepelnek az árak a honlapon. Itt csak halkan jegyzem meg, hogy 2013-ban már nemcsak, hogy más helyeken online is le lehet adni a rendelést, sőt fizetni is lehet ugyanúgy, de a minimum, hogy az étel ára fel legyen tüntetve a weboldalra is, ha már üzemeltetünk egy ilyen felületet, de tekintettel, hogy Szatmárnémeti egy relatíve kis város még azt mondaná az ember, hogy hol van itt még az online rendelés... Másrészt, pedig amivel a cég védekezhet, hogy jó jó, miért nem jeleztem és akkor majd küldtek volna egy másikat. Persze, az ember csak unalmából ad le egy rendelést és még kéri azt egy adott fix időpontra, ugyebár...
Nos "newsflash" kedves tulajdonos, NEM, hanem azért mert vagy van valami konkrét célja vele, vagy pedig éhes. Ha meg már kihozták a pizzát, akkor nem fogja kilökni, hanem megeszi és nem fog még várni egy órát míg egy másikat elkészítenek...

Erről mertem venni a bátorságot és az Al Capone facebook elérhetőségére meg is írtam a történteket. Sajnos nem tudom szóról, szóra bemásolni, ugyanis a negatív kritikákat nem tűrve ma ez el lett távolítva a tulajdonos által viszont ebben nem volt semmilyen vulgáris megnyilvánulás, egyszerűen csak hangot adtam a nemtetszésemnek, mert elvégre néma gyereknek...
Eddig még azt is lehetne mondani, hogy hol itt a gond? Elvégre a profit orientált szektornak egyetlen egy vállalat tulajdonosa sem tűri meg a negatív reklámot - mert Uram bocsáss, megcsorbul az ego-ja meg fennáll a veszély, hogy látván ezt az esetet mások is el fognak fordulni az ilyen szolgáltatóktól - még akkor is ahogy a tulajdonos fogalmazott "néha" előfordul. 

Álljon most itt a tulajdonos pontos reakciója:
" "Kedves" Gál Márk. Nagyon sajnálom, hogy probléma volt a rendelésével. Valószínű, hogy el lett cserélve a rendelés, (ami sajnos nagy ritkán előfordulhat) amit meg lehetett volna oldani egy telefonnal és rögtön küldtünk volna egy másikat. Számomra viszont érthetetlen, hogy elmondása szerint is évek óta meg van elégedve szolgáltatásainkkal ,de mégis az első úgymond "bakinál" ilyen primitív módon reagálja le a dolgot és cégünket olyan színben tünteti fel mintha ez volna ránk jellemző. Úgyhogy megkérném,ha jövőben még esetleg rendelne tőlünk, és ha netán valamilyen emberi hibából (mivel nálunk is csak emberek dolgoznak, akik néha tévedhetnek)előfordulna bármilyen probléma, azt oldja meg kulturált módon: értesítsen minket hogy rögtön javítsuk ki a hibát, de semmi képen sem "bunkó módon" cégünket nyilvánosan befeketítse.
Tisztelettel: Huszti Tamás. Tulajdonos"


Mondanám, hogy ez alapján mindenki szűrje le a maga következtetéseit, de egy ilyen - és ez a tényleges primitív megnyilvánulás - mellett nem lehet elmenni szó nélkül. 2013-ban ilyen egy ügyfélre (pontosabban annak véleményére) semmit sem adó tulajdonos. Ami itt a macskakörmöt jogosan megilleti az a "nagyon sajnálom", ugyanis aki egy ilyen levelet fogalmaz, meg az mindent csinál, csak éppen nem sajnálja a történteket. 
Álljon itt egy rövid sztori: tavaly voltam Norvégiában ahol először jártam, nem ismertem, hogy melyik a jó helynek nevezhető pizzázó, mégis betévedtem a szállásomhoz közel lévő helyre, ahol leadtam egy rendelést. Úgy 15-20 perc körüli várakozást követően (nem tűnt amúgy sem soknak és viszonylag tele is volt a hely) kihoztak egy pizzát, de az kicsit sem hasonlított, arra amit kértem és ezt szóvá is tettem a pincérnek. Visszament a konyhába, pár perc eltelt és előjött elnézést kérve, hogy összekeveredtek a dolgok, de amennyiben elfogadom 50 %-os árkedvezményt tudnak felajánlani az egyszerű "elnézését kérjük, bocsánat" mellett, ami ilyen helyzetekben úgy érzem standardnak mondható és máris újra elkészítik a kért pizzámat. Igen hölgyek, urak ez Nyugat és ez jelenti azt, hogy tiszteletben tartjuk az ügyfelet és őszintén elnézést kérünk, nem pedig egy ilyen levelet vágunk hozzá az emberhez és még nekünk áll feljebb. 

Primitív? Bunkó? - így bélyegezzük meg az ügyfelet? Szép...Annyiban viszont megerősített, hogy egyrészt nagy ívről tesz arra az ilyen ember, hogy mi a véleménye az ügyfélnek és arról is, hogy célba talált a véleményem, ugyanis nem hiába van e két szép mondásunk, hogy "akinek nem inge, ne vegye magára" vagy az "igazság fáj". 

Így forduljatok e maffiózó helyhez. Én többet biztos nem fogom gazdagítani semmilyen formában!

P.S. Ha valakinek nem esett volna le a "maffiózó" alatt arra gondoltam, hogy Al Capone ugyebár az volt. Nem kell mindent félreérteni. Személyeskedni amúgy sem szoktam, főleg olyannal szemben nem akit nem ismerek eléggé.

2013. április 9.

Megy tönkre a világ...

Elgondolkodtató, bár manapság sokan nem szoktak ilyesmire időt szánni (majdnemhogy tökéletes példa arra is, hogy a mai egyetemisták nagy része el van a saját kis világában): "... Nehogy azt higgyem, hogy ezzel foglalkozik állandóan. Van neki rendes, mondjuk így, hétköznapi elfoglaltsága is. Amivel szépen leköti magát, nem maradnak fölösleges gondolatai. Csak néha, mint például most is. Hogy emlékszem-e az idei húsvétra. Merthogy náluk az unokák hógolyóztak a kertben. Húsvétkor, mondja elszörnyedve. De ha csak ennyi lenne! Képzeljem: nem hóembert, hanem hónyuszit építettek. És nemcsak náluk, de az utcában majdnem mindenki. Hát milyen lett ez a világ, kérdezi." (egyúttal én is sokszor felteszem ezt a kérdést)
"Régen a hóembernek répából volt az orra, szénből a szeme, rossz fazékból a sapkája. Ma meg a hónyuszi járja. Aztán meg csodálkoznak az emberek, hogy megszűntek az évszakok. Nekem elhiheti, jó helyről tudja, a saját kútfejéből: idén elmarad a tavasz, egyből nyár jön a tél után. 
Higgyem el, hogy nem ezzel foglalkozik egész nap. Könyvtáros egy közeli városban, most szabadságon van, jött az unokákra vigyázni. De neki nagyon nem megy a fejébe, hogy húsvétkor hónyuszit építettek. Megy tönkre a világ, mondja. El kell mondania valakinek, otthon nem hallgatja meg senki, unják, ha megszólal, legyintenek. Úgyhogy tulajdonképpen nem is a hónyuszi zavarja, még az összezagyvált évszakokat is elviselné, ha az emberek beszélnének egymással. Nem rohanna mindenki, nem lenne ideges, feszült. Régen ez is másképpen volt.
Az lenne jó, ha az unokák kérdeznének tőle, mint annak idején ő a nagyszüleitől. De ezek már másmilyenek, tudnak mindent maguktól is. Összegyúrták a hónyuszit, lefotózták az okos-telefonjukkal, és már nyomták is fel a netre. Értem én ezt? Nem maguknak építették, a saját örömükre, hanem, hogy másoknak megmutathassák.
Szóval, csak ennyi lett volna. És most, hogy megint végiggondolta, már egyáltalán  nem biztos abban, hogy az atomok miatt van. Lehet, hogy az okos telefonok hozzák ránk a bajt. Vagy az internet. Talán az a baj, hogy mi, emberek, elfelejtettünk beszélgetni" (forrás: Metropol, 2013.04.08, Föld S. Péter, 4old.)

Miről is van itt szó? Igen részben, a változó időjárási viszonyokról, a 4 évszakból már-már csak 2 évszakra való csökkenés, de nem csak erről.
Hónyuszi??? Normális ember még nem hallott eddig ilyet, mi csak csokinyuszikról szoktunk hallani húsvétkor vagy legalább is ez volt eddig.
Továbbá mai fiatalság: bizony, már mindent tudnak, "hyper-világba" születtek bele, minden eléjük tárul, minden információt úgy magukba szívnak mint egy szivacs. Viszont, ha ez történik, akkor hol marad a szelektálás? Hol maradnak az igazi értékek? Meg fogjuk élni, ha ezen az úton haladunk tovább, hogy a közösség mint fogalom meg fog szűnni, hisz nem lesznek társaságok, baráti körök, közös séták, koncertekre való eljárás, stb. 
Dehogynem, mondanák hirtelen a mai fiatalok, "hisz a facebook-on, twitteren, meg ami még van, olyan nagy közösségem van, hogy hozzá sem lehet hasonlítani a fizikális, hús-vér társasághoz". Ja persze, de ki beszélt erről? Tovább megyek, milyen kapcsolatok azok?!
Félreértés ne essék, természetesen meg van ezeknek is a pozitívumuk, pl. egy-két barát, volt osztálytárs kit az élet a világ másik végére sodort el, azzal tökéletes kapcsolattartási lehetőség.

Másik üzenet: mondjuk mi, hogy a rohanó világ már csak ilyen, nem jut időnk megállni reflektálni dolgokon, ne adj Isten másokkal is beszélgetni, véleményeket cserélni egy-egy jó társaságon belül, illetve a hétköznapi teendőink (iskola, munka) bedarálnak bennünket és örvendünk annak, hogy ha hétvégente jut némi időnk kikapcsolódásra. Viszont ne feledjük már el azt, hogy mi, emberek alakítottuk ezt így, ezen változtatni lehet, ha akarunk, de kérdés, hogy akarunk-e? Van-e igény közösségi tevékenységekre? 
A mai fiatal generáció soraiban ugyanis azt látni, hogy ilyen vagy akár szabadidős közösségi tevékenységekre nincs idő, kedv, stb. (a kifogások tárháza nagy), mert mindenki inkább el van a saját kis világával.

2013. március 30.

Húsvét 2013

Ezekben a percekben gondolkodtam, hogy ha Húsvét, akkor milyen dal jut eszembe és kb. másodpercek alatt a "Jövök a kereszthez" volt ami beugrott. 
Talán érthető, hogy miért, főleg ha az ünnep jelentőségére illetve a dal szövegére gondolunk.

Karácsonyon kívül a Húsvét a másik legmeghatározóbb ünnep az évben és legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a Karácsony. Ugyanis Jézus feltámadása mit is jelent számunkra? Hogy Jézus a kereszthalálával megváltotta minden ember bűnét - vannak, akik azt feltételezik, hogy a világot szabadította meg a szenvedéstől, de mint tudjuk ez nem így van. Hogy miért? Elsősorban gondoljunk is bele, hogy milyen lenne egy szenvedésmentes világ, ahol minden tök happy lenne állandóan. Jó lenne? Persze, hogyne, ki ne vágyna egy ilyen világra, életre. Monotonná válna? Egy bizonyos után meglehet. 

Mi emberek nem vagyunk tökéletesek, ebből adódóan előfordulhat (ahogy elő is fordul), hogy elkövetünk kisebb-nagyobb hibákat, rossz döntéseket hozunk meg, stb. de az Úr ezeket is megbocsátja nekünk, a fontos az, hogy megbánjuk a bűneinket, illetve ha már hiba akkor próbáljunk meg tanulni is belőlük, hogy legközelebb ne kövessük el ugyanazt.

Mit is kívánhatnék azon ismerőseimnek, barátoknak, akik olvassák, e bejegyzésemet? Legyen áldott Húsvéti Ünnepetek és emlékezzetek meg arról, hogy mi is igazából fontos e napon. 

Zárom ünnepi jókívánságaimat az említett dal szövegével + egy képpel:
Jövök a kereszthez:

 
"Jövök a kereszthez, jövök a kereszthez
Neked halált hozott, nekem életet
Jövök a kereszthez, jövök a kereszthez
Az élet forrása testedből eredt

Nincsen más hely, ahol megpihenhetek,
Nincsen más mód, hogy letegyem bűnömet,
Amit gondolattal, tettel vagy szóval elkövettem
Teremts újra tiszta szívet bennem

Nincsen más út, mely szabadságra vezet,
Nincsen más vér, mely elmossa bűnömet
Jézus, hűséges Isten, vonj magadhoz engem
Teremts újra tiszta szívet bennem."