Elgondolkodtató, bár manapság sokan nem szoktak ilyesmire időt szánni (majdnemhogy tökéletes példa arra is, hogy a mai egyetemisták nagy része el van a saját kis világában): "... Nehogy azt higgyem, hogy ezzel foglalkozik állandóan. Van neki rendes, mondjuk így, hétköznapi elfoglaltsága is. Amivel szépen leköti magát, nem maradnak fölösleges gondolatai. Csak néha, mint például most is. Hogy emlékszem-e az idei húsvétra. Merthogy náluk az unokák hógolyóztak a kertben. Húsvétkor, mondja elszörnyedve. De ha csak ennyi lenne! Képzeljem: nem hóembert, hanem hónyuszit építettek. És nemcsak náluk, de az utcában majdnem mindenki. Hát milyen lett ez a világ, kérdezi." (egyúttal én is sokszor felteszem ezt a kérdést)
"Régen a hóembernek répából volt az orra, szénből a szeme, rossz fazékból a sapkája. Ma meg a hónyuszi járja. Aztán meg csodálkoznak az emberek, hogy megszűntek az évszakok. Nekem elhiheti, jó helyről tudja, a saját kútfejéből: idén elmarad a tavasz, egyből nyár jön a tél után.
Higgyem el, hogy nem ezzel foglalkozik egész nap. Könyvtáros egy közeli városban, most szabadságon van, jött az unokákra vigyázni. De neki nagyon nem megy a fejébe, hogy húsvétkor hónyuszit építettek. Megy tönkre a világ, mondja. El kell mondania valakinek, otthon nem hallgatja meg senki, unják, ha megszólal, legyintenek. Úgyhogy tulajdonképpen nem is a hónyuszi zavarja, még az összezagyvált évszakokat is elviselné, ha az emberek beszélnének egymással. Nem rohanna mindenki, nem lenne ideges, feszült. Régen ez is másképpen volt.
Az lenne jó, ha az unokák kérdeznének tőle, mint annak idején ő a nagyszüleitől. De ezek már másmilyenek, tudnak mindent maguktól is. Összegyúrták a hónyuszit, lefotózták az okos-telefonjukkal, és már nyomták is fel a netre. Értem én ezt? Nem maguknak építették, a saját örömükre, hanem, hogy másoknak megmutathassák.
Szóval, csak ennyi lett volna. És most, hogy megint végiggondolta, már egyáltalán nem biztos abban, hogy az atomok miatt van. Lehet, hogy az okos telefonok hozzák ránk a bajt. Vagy az internet. Talán az a baj, hogy mi, emberek, elfelejtettünk beszélgetni" (forrás: Metropol, 2013.04.08, Föld S. Péter, 4old.)
Miről is van itt szó? Igen részben, a változó időjárási viszonyokról, a 4 évszakból már-már csak 2 évszakra való csökkenés, de nem csak erről.
Hónyuszi??? Normális ember még nem hallott eddig ilyet, mi csak csokinyuszikról szoktunk hallani húsvétkor vagy legalább is ez volt eddig.
Továbbá mai fiatalság: bizony, már mindent tudnak, "hyper-világba" születtek bele, minden eléjük tárul, minden információt úgy magukba szívnak mint egy szivacs. Viszont, ha ez történik, akkor hol marad a szelektálás? Hol maradnak az igazi értékek? Meg fogjuk élni, ha ezen az úton haladunk tovább, hogy a közösség mint fogalom meg fog szűnni, hisz nem lesznek társaságok, baráti körök, közös séták, koncertekre való eljárás, stb.
Dehogynem, mondanák hirtelen a mai fiatalok, "hisz a facebook-on, twitteren, meg ami még van, olyan nagy közösségem van, hogy hozzá sem lehet hasonlítani a fizikális, hús-vér társasághoz". Ja persze, de ki beszélt erről? Tovább megyek, milyen kapcsolatok azok?!
Félreértés ne essék, természetesen meg van ezeknek is a pozitívumuk, pl. egy-két barát, volt osztálytárs kit az élet a világ másik végére sodort el, azzal tökéletes kapcsolattartási lehetőség.
Másik üzenet: mondjuk mi, hogy a rohanó világ már csak ilyen, nem jut időnk megállni reflektálni dolgokon, ne adj Isten másokkal is beszélgetni, véleményeket cserélni egy-egy jó társaságon belül, illetve a hétköznapi teendőink (iskola, munka) bedarálnak bennünket és örvendünk annak, hogy ha hétvégente jut némi időnk kikapcsolódásra. Viszont ne feledjük már el azt, hogy mi, emberek alakítottuk ezt így, ezen változtatni lehet, ha akarunk, de kérdés, hogy akarunk-e? Van-e igény közösségi tevékenységekre?
A mai fiatal generáció soraiban ugyanis azt látni, hogy ilyen vagy akár szabadidős közösségi tevékenységekre nincs idő, kedv, stb. (a kifogások tárháza nagy), mert mindenki inkább el van a saját kis világával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése