Ma
a munkahelyemen, egy beszélgetés közben szóba jött a böjt és annak jelentősége.
Elgondolkodtam azon, hogy milyen jelentőséget tulajdonítunk (ha egyáltalán)
ennek az időszaknak. Milyen böjtre gondolunk egyáltalán? Mit jelent nekem a
böjt?
Általános
alapfeltevés szerint ilyenkor arra törekszünk, hogy visszaszorítsuk azt, amiből
túl sok van az életünkben. Viszont én úgy látom, hogy a böjt arra is
lehetőséget ad, hogy teret engedjek annak, amiből túl kevés van az életemben.
Ugyanakkor egy kihívás is, mivel napjaink rohanó világában nagyon nehéz úgy
böjtölni, hogy dolgozom, hogy ideges vagyok, hogy ide-oda rohanok. Közben meg tudom, hogy az állandó
"pörgés" előbb-utóbb fáradtsághoz, kimerültséghez és végső soron
kiégéshez vezet (ennek akár fizikai jelei is lehetnek).
Tapasztaljuk
továbbá azt is, hogy az embert irányítják a vágyai. Vágyakozunk és ezek a
vágyak egy idő után átveszik felettünk az uralmat. Már Ádám és Éva óta tudjuk, hogy ők sem tudták uralni vágyaikat, és ez lett a vesztük és a mi vesztünk is ez.
Ez a negyven nap arra ad lehetőséget, hogy megtanuljuk uralni magunkat, és
elmélyüljünk hitünkben, mert a böjt tulajdonképpen nem más, mint egy
lelkigyakorlat.
Én úgy
szoktam megélni ezt az időszakot, hogy igénylem a visszahúzódó, csöndes
pillanatokat azért, hogy visszataláljak az alapokhoz. Sokszor annyira tele van
az élet mindenféle zajjal, hogy nem látjuk a lényeget és vannak dolgok, amiket
csak a teljes csendben tudok/tudunk megérteni (ma már egyre nehezebb ezt az
állapotot megteremteni). Mégis bízom benne és remélem, hogy sikerül
visszatérnem az alapokhoz (más szóval megtaláljam azt, amiből kevés van az
életemben).

