2015. szeptember 19.

Színházak éjszakája 2015

Úgy vélem, hogy bár tipikusan magyar betegség, hogy mindenben csak a rosszat (vagy elsődlegesen) vagyunk hajlandók meglátni, de én amondó vagyok, hogy hangot adok annak is amikor valami jól sikerül. Számomra ilyen volt az idei Színházak éjszakája​. Jó, jó, első nap amikor elindult az előzetes helyfoglalás a választott programokra, az döcögősen ment, mivel mindenki pontban déli 12:00-kor (ahogy az előzetesen meg volt hirdetve) megrohamozta a honlapot és ebből adódtak nehézségek, de némi kitartás és sikerült kiválasztanom azon programokat melyeken szerettem volna ott lenni. Így alakult, hogy idén 2 helyen is megfordultam (és bár senki nem találta el, de most már elárulom, hogy ahol a legtöbbet elidőztem és a legtöbb előadásokra is beültem az a Thália Színház​ volt). 
Első megállóm a Dumaszínház​ volt (12:00-tól), ahol Lovász László beszélgetett Dombóvári István​-nal (aki egyik kedvenc stand up-som). A tavalyi kellemetlen emlékek ellenére, most minden nagyon jól volt szervezve itt is és nagyon jól éreztem magam. Szerettem volna ott lenni az egyik későbbi programon amikor is (másik kedvencem) Mogács Dániellel került sor egy hasonló beszélgetésre, de még nem találták fel, hogy hogyan legyen az ember egyszerre két helyen. 
Következő állomás: 15:00-16:00 Thália mikroszínpad - itt a Thália Sziesztára került sor, melynek témája: Mire jók a rossz-fiúk? Moderátor: Szily Nóra és első körben Schell Judittól, Csányi Sándortól és Vida Pétertől tudhattunk meg gyerekkori történeteket, emlékeket, valamint napjainkból a színház világából történéséket, mindez egy kellemes és vidám hangulatú beszélgetés keretén belül.
Folytatás 16:30-17:30 de ekkor már Molnár Piroska, Szabó Győző és Pindroch Csaba voltak a beszélgető partnerek. 
Mindkét alkalomnak meg volt a maga varázsa, nagyon jól éreztem magam!
Este pedig jött a Thália grandiózus nagyszínpadán - valahogy mindig elvarázsol ez a hely - a Két szék között (Robert de Flers - Gaston Arman de Caillavet) - beugró próbája, ami tényleg ez volt. Itt Csányi Sándor jelent meg elsőként a színpadon köszöntve bennünket, majd elmondta, hogy mit is találtak ki ma estére. Tudni kell, hogy a darab két korábbi főszereplője (Mohai Tamás és Sodró Eliza) különböző okok miatt vissza kellett, hogy lépjen a darabból, s így viszonylag rövid időn belül kellett felzárkózniuk a többi szereplőhöz a két remek új tehetségnek Lovas Rozinak és Bán Bálintnak. A darab harmadik főszereplője pedig nem más, mint Szervét Tibor. Ebből a darabból néhány jelenetet láthattunk (eredeti változatban), majd Csányi Sándor (aki közben a rendező szerepét töltötte be), ilyen, olyan instrukciókat adott a 3 főszereplőnek és annak megfelelően változott az egésznek a lendülete, hangulata.
Mit is mondjak, felhőtlen móka, gondtalan, vidám pillanatok és sok sok kacagás. Szinte elrepült az erre szánt egy óra.
Összegezve: idén azt tapasztaltam, hogy logisztikailag is történt fejlődés, komolyan vették azokat akik valóban beregisztráltak a programokra, ezáltal garantált volt a bejutás a választott előadásokra (és ez így lenne civilizált is egyben) és a szervezők igyekeztek mindig minden felmerülő problémára, kérdésre válaszolni és segíteni.


2015. szeptember 17.

Mi a helyzet a tükörrel?

Ígértem, hogy kifejtem az előző kissé sejtelmes bejegyzésem tartalmát. Most jött el a megfelelő idő.
Elhatároztam, hogy a jelenlegi mentalitásomon, eszközölni fogok egy kis "finomhangolást":
Konklúzió 1: Mindaddig míg nem sikerül szembenézni és beismerni a múltbeli kapcsolatokban elkövetett hibákat, addig a múlt fogságában vagy. Ez esetemben néhány hónapja végre sikerült. Ebből adódik a 2-es számú konklúzió.
Konklúzió 2: Az én tanulópénzem 10 év volt, ami nem csak sok, de azt is jelenti, hogy duplán fizettem az elkövetett hibákért. Egyszer amikor a múltban elkövettem, másodjára - és innen a duplázás - amikor ment az önsajnálat, önmarcangolás.
Konklúzió 3: No more mister nice Mark. Annyit fogok belefektetni a másokkal való kapcsolataimba, amennyit az adott személy hajlandó belefektetni a velem való viszonyába.
Konklúzió 4: A legfontosabb rész! Minden nap egy ajándék és mindig lényeges, hogy maximálisan megéljem az adott pillanatot (a JELENT és nem a múltat). Fontos, hogy minden este mosolyogva tudjak belenézni a tükörbe. Ennyi, semmi több.

Hogy mindez komoly adag melóval jár? Kétségkívül. De hajlandó vagyok cselekedni és nem csak próbálkozni.

2015. július 23.