2015. szeptember 17.

Mi a helyzet a tükörrel?

Ígértem, hogy kifejtem az előző kissé sejtelmes bejegyzésem tartalmát. Most jött el a megfelelő idő.
Elhatároztam, hogy a jelenlegi mentalitásomon, eszközölni fogok egy kis "finomhangolást":
Konklúzió 1: Mindaddig míg nem sikerül szembenézni és beismerni a múltbeli kapcsolatokban elkövetett hibákat, addig a múlt fogságában vagy. Ez esetemben néhány hónapja végre sikerült. Ebből adódik a 2-es számú konklúzió.
Konklúzió 2: Az én tanulópénzem 10 év volt, ami nem csak sok, de azt is jelenti, hogy duplán fizettem az elkövetett hibákért. Egyszer amikor a múltban elkövettem, másodjára - és innen a duplázás - amikor ment az önsajnálat, önmarcangolás.
Konklúzió 3: No more mister nice Mark. Annyit fogok belefektetni a másokkal való kapcsolataimba, amennyit az adott személy hajlandó belefektetni a velem való viszonyába.
Konklúzió 4: A legfontosabb rész! Minden nap egy ajándék és mindig lényeges, hogy maximálisan megéljem az adott pillanatot (a JELENT és nem a múltat). Fontos, hogy minden este mosolyogva tudjak belenézni a tükörbe. Ennyi, semmi több.

Hogy mindez komoly adag melóval jár? Kétségkívül. De hajlandó vagyok cselekedni és nem csak próbálkozni.

Nincsenek megjegyzések: