2015. szeptember 17.

Mi a helyzet a tükörrel?

Ígértem, hogy kifejtem az előző kissé sejtelmes bejegyzésem tartalmát. Most jött el a megfelelő idő.
Elhatároztam, hogy a jelenlegi mentalitásomon, eszközölni fogok egy kis "finomhangolást":
Konklúzió 1: Mindaddig míg nem sikerül szembenézni és beismerni a múltbeli kapcsolatokban elkövetett hibákat, addig a múlt fogságában vagy. Ez esetemben néhány hónapja végre sikerült. Ebből adódik a 2-es számú konklúzió.
Konklúzió 2: Az én tanulópénzem 10 év volt, ami nem csak sok, de azt is jelenti, hogy duplán fizettem az elkövetett hibákért. Egyszer amikor a múltban elkövettem, másodjára - és innen a duplázás - amikor ment az önsajnálat, önmarcangolás.
Konklúzió 3: No more mister nice Mark. Annyit fogok belefektetni a másokkal való kapcsolataimba, amennyit az adott személy hajlandó belefektetni a velem való viszonyába.
Konklúzió 4: A legfontosabb rész! Minden nap egy ajándék és mindig lényeges, hogy maximálisan megéljem az adott pillanatot (a JELENT és nem a múltat). Fontos, hogy minden este mosolyogva tudjak belenézni a tükörbe. Ennyi, semmi több.

Hogy mindez komoly adag melóval jár? Kétségkívül. De hajlandó vagyok cselekedni és nem csak próbálkozni.

2015. július 23.

2015. június 25.

Saul fia

Kicsit meglepő módon ma többen is érdeklődtetek arról, hogy mi a véleményem a filmről. Nem írtam egészen mostanáig az élményekről amit a film nyújtott, mert ez olyan film, amit az ember emészt egy ideig (a látottakat, hallottakat). Az Uránia úgy gondolom megfelelő helyszín volt a film megtekintéséhez, nekem legalább is tetszik, szépen felújították, van egy különleges hangulata.
Saul fia: szándékosan nem nagyon olvastam kritikákat a filmről - természetesen a tény, hogy az idei Cannes-i filmfesztivál díjazott filmje lett nem kerülte el a figyelmemet - mert azok ilyen vagy olyan formában kialakítanak az emberben egy prekoncepciót és ahhoz viszonyítjuk majd a filmet. Így hagytam, hogy a film beszippantson és magával sodorjon az események sorozata. Ha valaki netalán "happy end" jellegű filmre számít annak szólok, hogy akkor nem neki ajánlom a filmet. Viszont ez nem is célja a filmnek. Hogy mi a célja? Szerintem számos lelki, pszichológiai elemet foglal magába: remény vagy éppen reményvesztettség, túlélési ösztön, a szeretteid védelme bármi áron. Ami viszont sokkol (legyél akármilyen lelki beállítottságú), hogy rádöbbent a film arra, hogy mennyire "jelentéktelen" az ember és mindez pusztán azért mert éppen pl. valaki zsidó. Nem számít, hogy milyen a családi háttér, nem számít, hogy milyen a végzettség, mennyire vagy művelt, stb. egyszerűen megkapod ezt a bélyeget amely által a sors egyenesen megpecsételődik (direkt út a halálhoz, kegyetlennél kegyetlenebb formában, emberhez nem méltó módon). Sokan talán felkapják a fejüket, mondván, hogy "ejnye elég szürke az élet így is, minek még az ilyen filmek". Szerintem amiatt is van létjogosultsága az ilyen jellegű alkotásnak mert az emberi természet márpedig feledékeny, legyen szó bármiről. Sajnos a történelmi eseményeket is hajlamosak vagyunk elfeledni, holott ezek meghatározzák mindazt ami ma van. Ilyenkor is ráébreszt a produkció arra, hogy igen ilyen időszak is volt, amikor embereket tömegesen gyilkoltak, mészároltak le. Mindezt miért? Valamilyen idióta eszme miatt? Vagy a hatalom fitogtatása végett? Esetleg azért mert valaki ebben lelte a szórakozást? Lehet találgatni és lehet érvelni vagy éppen ellenérvelni; megszólalni vagy éppen felszólalni. MOST már lehet, de ez nem volt mindig így. Fontos ráébredni arra is, hogy bár nyavalygok (nyavalygunk) sok minden miatt, hogy a jobb oldal így, bal oldal úgy, de nem ártana értékelnünk mindazt a sok pozitívumot amit olykor készpénznek veszünk. Pl. hogy mindenkinek ott a döntés a saját kezében ami az életét illeti. Mindenki a saját sorsának a kovácsa. Pl.2) mindenki szabadon elmondhatja a véleményét anélkül, hogy éppen lepuffantanák miatta.
A film nagyon reális képet mutat, még ha olykor durván/nyersen és mindezt Saul szemein keresztül láthatjuk és bár konkrét megoldásokat nem kapunk, a film végén mégis a "remény hal meg utoljára" szikrája felvillan. Lehet, hogy mindezt még átírom, hozzáadok majd hiszen még most is érlelődik mindaz amit láttam a közel 107 perc alatt. Sajnálatosnak tartom viszont, hogy itt egy nemzetközileg elismert magyar produkció és szép hazánkban meg mi történik? 90 moziból csak 46 tűzte műsorra. Egyetértek Réz Andrással ebben: "Ezek mind egy szétzüllött ország tünetei. Vessen magára, aki nem veszi észre, hogy ennek a filmnek hírverést sem kell csinálni, mert ez már megvolt". Nemes Jeles Lászlónak (rendező) hatalmas respekt mert ez a holokausztdráma ébreszt és felébreszt. Zárszóként most csak annyit még: akinek van lehetősége menjen és nézze meg!