2014. november 30.

A várakozás öröme...Advent

Nincs is szebb a várakozás örömétől. Eltelt egy újabb év, és ma itt az ideje, hogy meggyújtsuk a hitet szimbolizáló gyertyát.
"Néha elcsodálkozunk azon, hogy egy kívülálló jobban átlátja az összefüggéseket, mint a közvetlenül érintett személy. Ennél is meglepőbb, amikor olyan hitbeli vonatkozású összefüggésekre mutat rá egy idegen, amelyeknek megértését Isten népétől várnánk. Adventben Urunk üdvígéretére figyelhetünk, annak biztos beteljesedésébe kapaszkodva." (Bibliaolvasó Kalauz, 2014)
A hitben való megerősödést kívánom mindenkinek!




2014. november 28.

Az idő múlása

Mi sem jelzi jobban, hogy telik az idő, mint az ember születésének napja?! Megint egy évvel öregebb lettem és lassan átlépek majd egy új mérföldkövet.
Az idei születésnapom talán kicsit másabb volt, mint a többi, de az is lehet, hogy csak én éltem meg így. Ez volt az első olyan év, amikor nem is vártam különösebben magát a napot, vagy azt, hogy most akkor vajon milyen ajándékot (ajándékokat) fogok kapni és milyen jó, hogy ez az a nap, ami rólam szól és arról, hogy a számomra kedves és hozzám közel álló emberek felköszöntenek. 
Egyrészt kiderült, hogy ha a nagy közösségi oldalon az ember nem osztja meg a születési időpontját, akkor máris megcsappan azok száma, akiknek valóban eszébe jutsz. Ez így is volt, nem bánt (talán kicsit meglep), de egy újabb bizonyíték arra, hogy a virtuális világban mennyire is nevezheted minden ismerősödet, valódi ismerősnek, ne adj Isten barátnak.
Másrészt rájöttem arra is, hogy amit szeretnék (jelen esetben, ami a legjobb ajándék lehetne számomra), aminek a legjobban örvendenék az pusztán már csak egy álom. 
Lassan vége ennek a napnak és ilyenkor a csend vesz körbe, így volt kis időm, amit saját magamra fordítottam. Eltöprengtem azon, hogy az eddigi életem során, mennyi mindent átéltem  jót is, rosszat is - és rá kellett döbbennem arra, hogy mennyire megváltoztam és nem feltétlenül abban az irányba, amibe szerettem volna.
Régebben - még a középiskolai éveimben - lazább, életvidámabb, társaságkedvelő, kommunikatívabb, stb. voltam, ezzel szemben, most ha őszintén a tükörbe nézek, egy befordult, cinikus, lehangolt, zárkózottabb énemet látok és nem is csoda, hogy ilyen ember körül nem találunk sok barátot, ismerőst. Eddig ezzel nem is volt különösebb problémám, hisz az igazi barátokból amúgy sem jellemző, hogy sokat számolhat meg az ember az élete során. Gondolok itt az olyan személyekre, akik érdekmentesen vannak melletted, és akikre bármikor számíthatsz és természetesen fordítva is.
Summa summarum keresem azt a fiatal énemet, amikor szakmailag is azzal foglalkozhattam, amit legjobban szerettem és a magánéletem is harmonikus, boldog volt (vagyis a racionális és az emocionális énem egyensúlyban volt). Mielőtt még a spekulánsok félreértenék, jelenleg is szerencsére azzal foglalkozom szakmailag, amit szintén nagyon szeretek (igen létezik második szerelem is).
Erről az egészről eszembe jutott egyik kedvenc dalom Ákostól: 
Valamint egy egészen friss dal is:



2014. október 24.

Ez itt a legnagyobb buli...

...EZ ITT AZ!
Nemcsak, mint dalcím, hanem, mint állítás is érvényes ez az Animal Cannibals 25. jubileumi születésnapi szupershow-jára. 25 év, akárhogy is vesszük az rengeteg idő. Mivel a fiúk majdnem ugyanannyi ideje vannak a zenei pályán, mint ahány éves vagyok én, (bár már csak egy lépés választ el a 30-tól) így jogosan állíthatom, hogy végig kísérték az eddigi életemet és én is igyekeztem követni a karrierjüket.
Számos kedvenc sláger, megannyi emlékem fűződik hozzájuk, csak kiemelek egy párat: Mindenki azt akarja, Ez itt az, Péntek, Szebb világ, Valaki kell, Veszélyes az út hazafelé, É.J.. A rádiós korszakomnak e dalok is szerves részeit képezték és aki ismer jól az tudja, hogy az eddigi életemnek az volt a legjobb, legszebb időszaka, mai napig örömmel és boldogsággal gondolok vissza azokra a boldog időkre.
Manapság nem divat és nem is szokás ennyi ideig, nem pusztán csak jelen lenni a zeneiparban, de mindezt még sikeresen is tenni. Az már a jobbik eset, ha egy-egy előadónak sikerül produkálnia két darab jó slágert. Sokuk egyszeri ismert dal után a süllyesztőbe kerülnek.
A Kannibálok viszont töretlenül teszik azt, amiben ők jók, sőt megkockáztatnám, hogy nagyon jók. Persze, nem mindenki kedveli ezt a stílust - nincs is ezzel semmi baj - de akik igen, azok bizonyára egyetértenek velem.
Ebben a hónapban kétszer is lehetőségem volt találkozni velük. Először a II. Oktoberfest-en, ahol nagyon jó hangulatot kreáltak a rövid műsoridő alatt (szűk 30-35 perces fellépés), de már akkor úgy köszöntek el, hogy ez csak egy aprócska ízelítő, ha úgy tetszik kedvcsináló a nagy szuper koncerthez, amelyre Október 22-én fog sor kerülni, a PECSÁ-ban. Természetesen ez nagyon jó alkalom volt némi reklámhoz, de hatásos és ha már adódott az alkalom, akkor miért ne éltek volna a lehetőséggel?!
Most, hogy lassan eltelt két nap a nagyszabású rendezvény után, jobban letisztultak bennem a dolgok, az ott ért élmények. 
Maga a koncert egy 3 órás élő show volt (a szó legszorosabb értelmében, tényleg show volt amit a fiúk és a meghívott vendégek produkáltak): a produkció szépen fel volt építve, méltó egy ilyen születésnapi alkalomhoz. 
A koncert előtt 2 perccel a nagy terem elsötétült, a kivetítőn, megjelent a 2 perces visszaszámláló, 00:00:10-től hangos visszaszámlálás majd berobbantak a fiúk rengeteg kisebb táncossal (egy egész csapattal) és mivel mással indulhatna egy ilyen műsor, ha nem éppen az EZ ITT AZ-zal.
Jöttek a jó, régi slágerek: Yozsefváros, Hangya a gatyában, Kérek egy puszikát, Vasárnap reggel, Csak Karácsony, Takarítónő, Fesztivááál (megtalálható a legújabb albumon, amit a koncert helyszínén meg is lehetett vásárolni, nekem sikerült :-) ). Lásd bizonyíték:
Majd változott a felállás, hisz érkezett az élő zenekaros kíséret is: 1x1, Mindenki azt akarja (kiegészülve Gergely Évával és a csodálatos Völgyesi Gabival a Unique-ból - hozzá kell tennem ez volt számomra az egyik legjobb produkció az est folyamán), Először mindenki béna, Péntek (kiegészülve Somló Tamással), Szebb világ - különleges hangulata van a dalnak valahányszor meghallgatom, de így itt, abban a környezetben még jobb volt; Valaki kell, Ülünk a vonaton, Hazafelé az út veszélyes. 
Mivel már a koncert előtt pár nappal be volt harangozva egy klippremier, ez sem maradhatott ki, így a fiúk egy kis felkonf. után levonultak a színpadról, majd sötétség és élőben megtekinthettük a legújabb albumról a Szimpla dolgok c. sláger videoklipjét:


Érkezett a nagy durranás (jelezve az utolsó órát): Mindenki (itt megtelt a színpad; kiemelném először is személyes kedvencemet Sub Bass Monstert, de voltak még rajta kívül sokan mások is hisz nem hiába ahogyan azt a dal refrénje is közli velünk: 
"Mindenki itt van, aki számít
Mindenki figyeli, hogy mit mond a másik
Nálunk mindenkinek van helye a színpadon
Hát gyerünk szabad a mikrofon."
)

Leürült a színpad, de sokunk örömére Sub Bass Szabi maradt és nagyon jól tette, hisz nélküle nem ugyanaz az É.J. amelyből csak egy kisebb szeletet kaptunk, majd felcsendült a Régi cucc. Következett a kérdés, hogy ki hova valósi, ki Nyugat-Mo., Kelet Mo., Duna - Tisza közti rész. Volt ennek nyomós oka, mert jött az Északon, Délen és ahogy megtudtuk a Kannibáloktól, nagyon nehezen sikerült nekik megoldani, hogy a dalban szereplők végre mind együtt, egy színpadon lehessenek: Sub Bass, MC Gőz, Gabó, Noryka, valamint a többiek. 
Vissza a múltba jelleggel a színpadra varázsolták a Faház meg sátor c. dalt, melyben többek között a Mizu-s Fluor Tomi is szerepelt. Ezt követte a Csillogjon, csörögjön. 
A koncert végére maradt a két legnagyobb "petárda": Budapest nyáron (MC Gőz + Buppával) és mivel mással, ha nem a Minden változik-al került megkoronázásra a születésnapi koncert hiszen:
 "Minden változik. A lényeg nem!
Ez a Yo az elmúló években.
Nekem örökké rap csorog véremben.
Nekem örökké rap csorog véremben."
Ennek a dalnak a teljes szövegére érdemes figyelni, főleg azoknak akik velem egy vagy nálam idősebb korosztályhoz tartoznak, számos ismerős jelenség felbukkan.
Mennyire igaza van Ricsipí és Qka MC-nek, az életünk során, számos dolog változik, mi magunk is, de a környezetünk is, a lényeg nem. És, hogy mi a lényeg? Az, hogy kik vagyunk mi, hogy milyen dolgok határoznak meg bennünket, honnan származunk, mit képviselünk, mivel tudunk azonosulni.
Én azt kívánom az Animal Cannibals-nek, hogy még legalább ugyanennyit éljenek meg (+ remélem én is ott lehetek majd az 50-ik nagy bulin :-)) és ahogy az angol barátaink mondják: "nothing but respect" nektek srácok azért amit és ahogyan csináltok.
Mivel a fiúk voltak olyan kedvesek és engedték, hogy videókat is készíthessünk az est folyamán, íme a saját összeállításom, mindezt azért, hogy ti is belekukkanthassatok abba, hogy milyen jó volt a hangulat. Aki AC rajongó, kedvelő annak kötelező megtekinteni, aki pusztán csak hallott róluk, nekik is ajánlott. Számomra pedig egy nagy emlék marad!