2014. október 19.

Geszti Péter és a Gringo Sztár - II. Oktoberfest Budapest

Pontosan ma egy hete ért véget a II. Oktoberfest Budapest. Kb. Szeptember 19-20-a környékén döntöttem úgy, hogy bérletet fogok váltani, leginkább azért mert több nap is voltak olyan koncertek melyekre kíváncsi voltam.
Ezek közül most leginkább egyet emelnék ki - ez nyújtotta a legnagyobb és a legmaradandóbb élményt - nevezetesen Geszti Péter és a Gringo Sztár élő koncertjét.
Geszti Pétert talán nem kell senkinek bemutatni. Amennyiben mégis: dalszövegíró, énekes, reklámszakember; Rapülők, Jazz+Az, Gringo Sztár, X-faktor mentor. Soroljam még? Szerintem nem szükséges. A magyar zeneipar egyik meghatározó személyisége. 
Ezek alapján azt is lehetne mondani, hogy bátran megengedhetné magának, hogy akár nagy sztárként viselkedjen - hisz hazai világunkban az is - de, NEM. Nyilván egyszeri találkozás után nem lehet hitelesen véleményt alkotni valakiről, DE azt mindenképpen meg lehet állapítani, hogy egy ilyen ember, hogyan közeledik, hogyan viszonyul egy sima civilhez, mint pl. jómagam. Még a koncert előtt ott voltam a helyszínen, ugyanis nem holmi playback-es koncertre készültek, hanem egy teljesen élő, picivel több mint 2 órás koncertnek lehettek szem- valamint fültanúi azok akik Vasárnap este jelen voltak a rendezvényen. 
Kb. a koncert előtt másfél órával, a teljes zenekar, valamint maga Geszti Péter is jelen volt. Szokásos beállás, hangolás, mikrofonpróbák, stb. Ahogy felcsendült egy-egy dalrészlet, máris néhányan a színpad elé kerültünk és figyeltük, hogy mi minden zajlik ilyenkor. Majd koncert előtt kb. egy órával vége lett a hangolásnak. 
Maga Geszti Péter lejött a színpadról és mivel a színpad és a kordon között volt némi hely, ott jött el előttem, egy hölgy meg is állította, ő pedig nem zavarta el, nem mondta, hogy ne haragudjon hölgyem, de most készülnöm kell a hamarosan kezdődő műsorra, hanem kedvesen válaszolt neki a kérdésére és kicsit beszélgetett vele. Gondoltam magamban, hogy esélyem se lesz még nekem is szóba állnom vele, de ez nem így volt. Megszólítottam, ő mosolyogva megállt, majd pár szót váltottunk és ment tovább.
Majd a koncert előtt vagy 10-15 perccel egyszer csak előbukkant az öltözőből és egy kisfiú megszólította a kordonon túl, kedvesen odament kapott egy dedikálást, közben a konferanszié intett, hogy menjek oda (hozzátenném, hogy a délután folyamán vele is beszélgettem, egy esetleges közös fotózási lehetőség készítéséről Geszti Péterrel) majd odasurrantam és mondtam Péternek, hogy ha már itt a lehetőség, akkor lehetne-e szó egy közös fotóról? Válasz: persze, gyere, helyes, ha adódik egy lehetőség azzal élni kell.
A koncert, maga egy élmény volt. Ez az én "könyvemben" mindent magába foglalt amit, egy színvonalas koncertnek tartalmaznia kell: nagyon jó show, jó repertoárral (a Gringo Sztár mellett, a régi Jazz+Az felállása, majd a Rapülők slágerek a végén); laza, olykor vicces interakció velünk, nézőkkel/rajongókkal. Mondanom sem kell, hogy az a két óra olyan hamar eltelt, mintha csak egy-két röpke pillanat lett volna. Viszont ezalatt az általam kevésnek megélt idő alatt, úgy éreztem, hogy jókor vagyok a jó helyen és sehol máshol nem lennék szívesebben, mint ott a koncerten. Kell ennél több?
Koncert vége: kb. 30 percig, rendületlenül fogadta az érdeklődőket egy-egy közös fotóra, dedikálásra, rövid szóváltásra. Közben nem volt tolongás, nem volt lökdösődés, mindenki kivárt mert mondta Péter, hogy nem kell rohamozni, mert mindenkit szívesen lát és itt lesz.
Aznap van aki szavazni, más meg savazni ment, ahogyan erre Péter is - jogosan - utalt. Politikai nézeteket félretéve egy icipicikét olykor megpróbálhatnánk elvonatkoztatni attól, hogy kinek, mi a pártpreferenciája, ki kivel szimpatizál, kinek, milyen nézetei vannak és lássuk meg az embert, lássuk meg a szakembert egy adott területen és élvezzük a társaságát. Én ezt tettem és büszkén elmondhatom, hogy egyik nagy élményem volt, hogy egyrészt személyesen találkozhattam egyik kedvencemmel és egy nagyon kellemes estét élvezhettem, jobbnál, jobb dalokkal. 
A teljes koncertről nem is, de részleteket készítettem, hogy mindenki kicsit belekóstolhasson abba amit átéltem. 
Első videóban az alábbi dalokból vannak részletek: Gringo Sztár: Az élet szeret; Télen-nyáron nyár; Amikor elmentél tőlem; Hetvenkettő; Hungarian in Europe; Pálinka Sunrise; Sprechen Sie Disco?; Kocsmajaj; Fogy a hold.
 Második videóban pedig: Geszti Péter (Jazz+Az valamint Rapülők - dalok): Megint Hétfő; Csepp a tengerben; Mit tehet a sejt?; Ma jól vagyok; Áj lav jú; Lesz még rosszabb; Szabadulj fel - Gringo Sztár)

Köszönöm a kiváló koncertet és az élményt Geszti Péternek!

2014. szeptember 9.

Itt van az ősz...

Itt van újra. Megújult erővel (fizikai és lelki), vágtam neki az új kihívásnak.
Egyrészt visszatértem az online világba is, hosszas (szándékos) szünet után, másrészt pedig az a megtiszteltetés ért, hogy elkezdhettem tanítani az NKE (Nemzeti Közszolgálati Egyetem), Közigazgatás-tudományi karán. 
Boldogsággal és megelégedettséggel tölt el az, hogy vannak olyan tanárok, professzorok akik meglátták bennem azt amit én legbelül érzek. Ez pedig nem más, mint a munkám iránti szeretet. Eddig sem rejtettem véka alá, hogy én az oktatásra úgy tekintek, mint egy elhivatottság, mint egy - ahogy az angolok mondják - "vocation". 
Belecsöppenni egy új közösségbe (gondolok itt akár a munkaközösségre, új egyetemistákra) nem mindig egyszerű, főleg ha az ember ezt megelőzően azt amit csinált kisebb környezetben tette. Voltak is bennem kisebb kétségek, kérdőjelek (még van pár apró most is), de így az első két nap után, most úgy látom, hogy bele fogok jönni. Hogy miért tűnik ilyen egyszerűnek az adaptáció? Talán azért, mert a szakma amit szívvel, lélekkel űzök ugyanaz. Vagyis a cél változatlan. Felkészíteni, felruházni és átadni a hallgatóság számára, olyan információkat, melyek nem csak abban segítik őket, hogy a tárgyat szépen kipipálva a félév végén tovább menjenek, hanem lehetőség szerint abban is, hogy maradjanak valamivel, valamivel amit majd az évek során adott esetben fel is tudnak használni.
Lehet vannak olyan ismerőseim, akik majd azt gondolják, hogy "ez is majd szépen, jól elfelejti ahonnan indult". Amennyiben ez így van, akkor abból kiderül, hogy mennyire "jól" ismernek. Sosem voltam az a típusú ember aki így viselkedett volna (bár ismerni sajnos ismerek olyan embereket, de ahogy mondják így kerek a világ). 
Most előre tekintek és megpróbálom ebből is kihozni a maximumot, beleadva apait, anyait. Hisz, ahogyan a drága jó magyartanárnőm az általános iskolában anno mindig felíratta velünk a füzet első lapjára: 
"dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes."

Milyen igaza is volt/van József Attilának.
Ha már ősz, akkor álljon itt, még egy másik kedvenc versem, melyet az egyik kedvenc színészem (Szarvas József) csodálatosan ad elő.

Illetve végezetül álljon itt egy kis fotó:

2014. február 10.

A remény

Olykor előfordul velünk az, hogy különböző élethelyzetekről annyit tudunk hirtelen elmondani, hogy nincsenek erre szavak, vagy, hogy nehezen lehet szavakba önteni mindazt, amit átéltél.
Ez a mostani bejegyzésem is valami hasonló. Történt ugyanis, hogy ott lehettem személyesen a Zorán - Egypár barát c. koncertjén, melyre Február 8-án Budapesten a Papp László sportarénában került sor.
Önmagában már Zorán is garancia arra, hogy egy nagyon jó koncertnek lehetnek szem- illetve fültanúi mindazok, akik részt vesznek rajta, viszont ennek a mostani koncertnek az volt a különlegessége, hogy a pályatársak, barátok, akik egy-egy produkció erejéig felléptek a színpadon, csak növelték, a 3 órás maratoni koncert színvonalát.
Soroljam?! Aki ott volt, vagy tudott a koncertről, az tudja, de aki nem, annak kedvéért, íme: Bíró Eszter, Bródy János, Gerendás Péter, Hegyi Barbara, Kern András, Palya Bea, Presser Gábor, Rúzsa Magdi, Sztevanovity Dusán, Tompos Kátya és Váczi Eszter. Közülük csak Palya Bea hiányzott, de ennek ellenére, nem lehetett ok panaszra, sőt.

Ha rangsort kellene felállítanom a duett produkciók kapcsán, akkor ez valahogy így nézne ki:
1) Zorán duett Kern Andrással - Hé '67 (jó belátom jelen esetben erősen befolyásolt, hogy nagy kedvencem Kern András és jó volt élőben is látni).
2) Zorán duett Bródy Jánossal - Ne várd a májust.
3) Zorán duett Presser Gáborral - Úgy volt (ebbe a dalba beleszerettem, ugyanis megfogalmazódik mindaz, hogy az ember sokszor mennyi mindent eltervez, mennyi álmot sző és aztán az élet megmutatja, hogy bizony, bizony a dolgok a legritkább esetben történnek úgy, ahogy azt az ember elképzeli).
4) Zorán duett Gerendás Péterrel - Eső előtt, eső után (a gimis éveim jutottak eszembe)
5) Zorán duett Rúzsa Magdival - Ederlezi (még a levegő is szinte megfagyott, amikor elkezdődött ez a dal és Magdi hát hangilag is, de látványban is csodálatos volt)

A fő oka e jelen bejegyzésemnek mégis nem ez, hanem egy másik dal, ami elhangzott a koncerten. 
Mellékelve megleshető a videó melyet készítettem a szóban forgó dalról. Hogy miért pont ezt a dalt prezentálom, nos, annak számos oka van - kiemelném a legfontosabbakat: 
- sok zenére lehet azt mondani, hogy ez jó, ez tetszik, ez szép, hallgatható, rádióbarát, stb. Viszont kevés az olyan dal - főleg napjainkban - melyek igazi értéket hordoznak magukban. Ez olyan!
- azok, akik egy dalban nem csak a zenei komponálást, a ritmusokat kedvelik, hanem a dal szövegére, annak üzenetére is odafigyelnek akkor ez a dal nem kerülhető meg;
- ez a dal megtestesíti mindazt, amire én is vágyok (gondolok itt a főleg a refrénre);
Az a címe a bejegyzésnek, hogy remény és nem hiába. Hiszen ez a dal megadja, meghagyja azt a bizonyos kis lángot, sugarat arra, hogy ha most nem is, de lesz, hogy eljön az, amikor jó lesz minden. Vagy ha netalán sok fájdalom, szenvedés éri az embert itt a földi élete során, mégis ott a kicsiny remény a szívében, hogy van egy ország, egy másik hely, ahol a bánat súlytalan, ahol nem lehet hibázni, nem lehet szomorkodni, nem lehet elveszíteni azt/azokat, akit tiszta szívvel szeretünk. 
Kell ott fenn egy ország: