Egyrészt visszatértem az online világba is, hosszas (szándékos) szünet után, másrészt pedig az a megtiszteltetés ért, hogy elkezdhettem tanítani az NKE (Nemzeti Közszolgálati Egyetem), Közigazgatás-tudományi karán.
Boldogsággal és megelégedettséggel tölt el az, hogy vannak olyan tanárok, professzorok akik meglátták bennem azt amit én legbelül érzek. Ez pedig nem más, mint a munkám iránti szeretet. Eddig sem rejtettem véka alá, hogy én az oktatásra úgy tekintek, mint egy elhivatottság, mint egy - ahogy az angolok mondják - "vocation".
Belecsöppenni egy új közösségbe (gondolok itt akár a munkaközösségre, új egyetemistákra) nem mindig egyszerű, főleg ha az ember ezt megelőzően azt amit csinált kisebb környezetben tette. Voltak is bennem kisebb kétségek, kérdőjelek (még van pár apró most is), de így az első két nap után, most úgy látom, hogy bele fogok jönni. Hogy miért tűnik ilyen egyszerűnek az adaptáció? Talán azért, mert a szakma amit szívvel, lélekkel űzök ugyanaz. Vagyis a cél változatlan. Felkészíteni, felruházni és átadni a hallgatóság számára, olyan információkat, melyek nem csak abban segítik őket, hogy a tárgyat szépen kipipálva a félév végén tovább menjenek, hanem lehetőség szerint abban is, hogy maradjanak valamivel, valamivel amit majd az évek során adott esetben fel is tudnak használni.
Lehet vannak olyan ismerőseim, akik majd azt gondolják, hogy "ez is majd szépen, jól elfelejti ahonnan indult". Amennyiben ez így van, akkor abból kiderül, hogy mennyire "jól" ismernek. Sosem voltam az a típusú ember aki így viselkedett volna (bár ismerni sajnos ismerek olyan embereket, de ahogy mondják így kerek a világ).
Most előre tekintek és megpróbálom ebből is kihozni a maximumot, beleadva apait, anyait. Hisz, ahogyan a drága jó magyartanárnőm az általános iskolában anno mindig felíratta velünk a füzet első lapjára:
"dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes."
Milyen igaza is volt/van József Attilának.
Ha már ősz, akkor álljon itt, még egy másik kedvenc versem, melyet az egyik kedvenc színészem (Szarvas József) csodálatosan ad elő.
Illetve végezetül álljon itt egy kis fotó:

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése