2014. február 4.

Viszlát Nyina

Szeretem a Quimby-t. Hogy miért? Mert nem tucat, mert hiteles, mert van mondandója. 
Olykor pörgős, máskor melankolikus, néha meg kicsit olyan fittyet hányó.

Ez a dal, amit most közzéteszek a nagyérdeműnek a Nyina c. dal. 
Hogy kicsoda számomra Nyina, az talán most kevésbé fontos, hisz nem miatta lát napvilágot e bejegyzés (bár kétségkívül egy fajtaféleképpen ez kimondott üzenet is akar lenni), hanem sokkal inkább a dal tartalma, szövege az, ami nagyon jó. Ki is emelnék ebből a dalból konkrét részletet, amelyhez nem is szükséges semmi kommentárt hozzáfűznöm:
"Most a vágyak házában kóbor kutyák.
Ábrándok oltárán gazdátlan szukák.
Vonyítják, hogy ez a szerelem egy kis halál
Ó, csak Nyina jönne már!


Utáltam és szerettem,
Az lett megírva, hogy elvesszen.
Ez a szív ott a porban az egyetlen.
Láttam magamat a szemedben."


Annyit mégis hozzátennék, hogy a "láttam magamat a szemedben" talán ami a legnehezebb. Hogy miért? Mert ha valaki ezt megtapasztalta, akkor tudja jól, hogy ez azt jelenti, hogy egy része az ott marad akarva akaratlanul a másiknál és idővel leginkább az a része saját magából, ami hiányzik nem is feltétlenül maga a másik személy. 
Most pedig jöjjön a teljes dal, a maga szépségével együtt:

2014. január 30.

Különbség a mosoly és a vigyor között

Tudták, hogy a kettő között éles különbség van?
Bizony, de vajon mi különbözteti meg az egyiket a másiktól?

Vigyor: általános kérdés, mikor két ember találkozik, felbukkan szinte rögtön a "hogy vagy?" Erre a másik ember kényszeres vigyorral rávágja, hogy "köszönöm, jól". A vigyor nem fog kisugárzással járni. Ez olyan, hogy tudom, hogy szarban vagyok, de mégis azt mutatom a külvilágnak, hogy milyen jól vagyok.


Mosoly: amikor felszabadultan mosolygok, mert tudom, hogy adott nap mindent beletettem abba, hogy megéljem az adott napot. Az emberek körülöttem rám néznek, és szinte sugárzik a harmónia, a béke, lelki egyensúly. Vagyis nem csak tudom, hanem érzem is.



2014. január 29.

Nem cél a felsőoktatás megerősítése

Helyszín: Szatmárnémeti, Románia
Elkövető: Dorel Coica - aktuális polgármester
Szándék, cél: tegyük tönkre, züllesszük le a városban jelenlévő minőségi, állami felsőoktatási intézményt
Ok (állítólagos): a Polgármesteri Hivatal olyannyira nem tudja elvégezni a munkálatait, olyannyira szűkös irodákban zajlanak a mindennapi teendők, hogy már nem férnek el az impozáns épületen belül + egy épület alá helyezni a hivatal alá tartozó intézményeket.

Vélemény: ezt is megéltük, 2014-re. Az ember azt gondolná, hogy ahogy telnek, múlnak az évek, arra törekszik egy-egy kis város, hogy a lehetőségekhez képest minél jobb irányba haladjon, fejlesszen és növelje a szolgáltatások színvonalát és végső soron javítsa a megélhetőséget. Mindennek óhatatlanul része az oktatás, egészségügy, stb. Ehhez képest mi körvonalazódik e városban: hogyan tegyük tönkre azt a kicsi jót is, ami még van ennek a városnak. 

Arról meg már nem is beszélve, hogy azok akik "vezetik" a város ügyes-bajos ügyeit szánalmasan inkompetensek (tisztelet a kivételnek, bár az én szememben ez elenyésző, de tudják/tudjátok, akinek nem inge, ne vegye magára). Továbbá sunyik, alattomosak, ugyanis lásd, ha egyik pártot képviselő helyi tanácsosok hajlandóak megszavazni e épületmizériás ügyet akkor cserébe a többségben lévő USL párt hajlandó belemenni abba, hogy a színház két különálló társulattá alakuljon (román és magyar). Kell ennél több??? Persze, lehet mentegetőzni és ködösíteni, abban vér profik az illetékes tanácsosok, de ez csak ideig, óráig tart. 2014-ben itt tartunk, kéz, kezet mos.

Tisztesség? Becsületesség? Kompetencia? Szakmai alázat és hivatás? Kérem, szépen ezek kihalófélben vannak. 

Én személy szerint szeretem és törekszem ezen értékeket átadni a jövő generációjának, vagy legalább is próbálom a legjobb tudásom és belátásom szerint tenni, egyrészt azért mert hiszem azt, hogy egyszer ennek az állapotnak vége lesz és hiszem, hogy lehet ezt másképp is, kellő hozzáállással. Hogy jelenleg a feltételek nincsenek megteremtve?! Lehet, de ameddig ilyen beteges elvek mentén lesz vezetve egy város, egy ország, addig nem is kell csodálkozni.

Kérdem én a nagy szaktudással rendelkező polgármestert (természetesen ez költői kérdés marad), hogy nincs ettől tényleg, fontosabb prioritása a város számára, mint kiebrudalni egy egyetemet - ezáltal elbizonytalanítani a leendő, potenciális jelentkezőket, hisz instabil körülmények alatt, kérdem én melyik józan ésszel rendelkező fiatal mer jelentkezni egy egyetemre, amely utcára, kerülhet - onnan ahonnan évek óta végzi a tevékenységét és erre tanácsi határozat is van? Valóban ez lenne a városnak az elsőszámú érdeke? Ettől hirtelen jobb lenne az állampolgároknak?