2014. február 4.

Viszlát Nyina

Szeretem a Quimby-t. Hogy miért? Mert nem tucat, mert hiteles, mert van mondandója. 
Olykor pörgős, máskor melankolikus, néha meg kicsit olyan fittyet hányó.

Ez a dal, amit most közzéteszek a nagyérdeműnek a Nyina c. dal. 
Hogy kicsoda számomra Nyina, az talán most kevésbé fontos, hisz nem miatta lát napvilágot e bejegyzés (bár kétségkívül egy fajtaféleképpen ez kimondott üzenet is akar lenni), hanem sokkal inkább a dal tartalma, szövege az, ami nagyon jó. Ki is emelnék ebből a dalból konkrét részletet, amelyhez nem is szükséges semmi kommentárt hozzáfűznöm:
"Most a vágyak házában kóbor kutyák.
Ábrándok oltárán gazdátlan szukák.
Vonyítják, hogy ez a szerelem egy kis halál
Ó, csak Nyina jönne már!


Utáltam és szerettem,
Az lett megírva, hogy elvesszen.
Ez a szív ott a porban az egyetlen.
Láttam magamat a szemedben."


Annyit mégis hozzátennék, hogy a "láttam magamat a szemedben" talán ami a legnehezebb. Hogy miért? Mert ha valaki ezt megtapasztalta, akkor tudja jól, hogy ez azt jelenti, hogy egy része az ott marad akarva akaratlanul a másiknál és idővel leginkább az a része saját magából, ami hiányzik nem is feltétlenül maga a másik személy. 
Most pedig jöjjön a teljes dal, a maga szépségével együtt:

Nincsenek megjegyzések: