2013. július 28.

Pár+kapcsolat

Szántszándékkal adtam ezt a címet, ilyen formában e bejegyzésnek. Miért?! Hiszen érdemes legalább pár perc erejéig foglalkoznunk ezzel a kifejezéssel, hogy mit is jelent valójában?!
Napjainkban ugyanis gyakran dobálózunk olyan szavakkal, fogalmakkal melyek eléggé jelentős erővel bírnak és sokszor fel sem mérjük azt, hogy a szavaknak márpedig súlya van, olykor nem is kevés.

Jelen esetben itt van a "párkapcsolat" szó. Érdekelne, kíváncsi lennék arra, hogy kinek mit mondd ez. Ha az általános felfogásból indulunk ki akkor el kell mondani, hogy egy férfi és egy nő kapcsolatát jelenti - egyébként most legyen lényegtelen az, hogy a párkapcsolatot akár két férfi vagy két nő is alkothatja - a lényeg, hogy két ellentétes pólus van benne. 
Gyakran hallani azt, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Nos, kérem szépen ezt nem hiába mondogatják, ugyanis az ellentét az, ami valódi kapcsolatot hozhat létre két ember között. Amivel gond lehet, hogy viszonylag sokan gondolkodnak úgy, hogy akkor lesznek jó barátok, vagy éppen szerelmesek, akkor lesz jó a párkapcsolatuk, ha a két fél eléggé hasonlít egymásra. Márpedig ez nem igaz!!! Akik jelenleg párkapcsolatban vannak (vagy legalább is azt gondolják), kérném, hogy egy-két pillanat erejéig próbálják meg megfigyelni azt, hogy mit is szeretnek igazán a másik félben. Észre fogják/fogjátok venni, hogy igazán a különbözőségét tudják/tudjátok szeretni. Azért mert az lesz az, ami számunkra a kíváncsiságot fogja hordozni a másik iránt, érdekelni fog egyre jobban, hogy ő miért más, meg akarjuk ezt tudni, fejteni, hogy ezáltal még többet tudjunk meg és végső soron miért is ne akár mi magunk is fejlődni legyünk képesek. Ami a másikban hozzád hasonlít, azt legfeljebb kedvelni lehet. 

Tehát, közeledve a megfejtéshez, két ellentétes pólus lesz az, ami létrehoz egy kapcsolatot. Viszont ami egyben pozitívum, az sok esetben negatívumként is jelentkezhet. Nincs ez másképp ebben az esetben sem, ugyanis éppen emiatt az emberek a párkapcsolatot általában nehezen élik meg és ritkán boldogsággal. A tűz meg a víz együtt - igaz nem a legkönnyebb kombináció?!

A párkapcsolat másik, általános értelmét megtalálhatjuk, A.J. Christian fejezetében a "Miért vagyunk boldogtalanok? c.könyvben: "A párkapcsolat második, általános értelme az, hogy a férfi és a nő lehetőség szerint egészséges lelkű, teljes családban felnevelt utódot adjon ennek a világnak, míg a harmadik szempont a szexualitás. Persze, mondhatod - főleg a férfiak mondják -, hogy szexelni párkapcsolat nélkül is lehet. Ez így van, sőt gyakran egyszerűbb és jobb is. Viszont a tartós párkapcsolat lelki mélysége, a másik emberre fordított idő, azok az együtt megélt, olykor boldog, olykor viharos periódusok, az a meghittség, amikor tudod, hogy a másik ember mire gondol, mit érez, amikor a légzését is ismered már - mindez ad egy olyan szellemi mélységet a szexualitásnak is, amit a futó kalandok nem adhatnak meg."

Ami még szintén érdekes felvetés lehet, hogy mi emberek - vagy legalább is egy jelentős része az embereknek - nem akarnak párkapcsolatban élni, csak egyszerűen nem tudunk annál jobbat. Megtetszett nagyon A.J. Christian hasonlata ezzel kapcsolatosan: "Olyan ez, mint a demokrácia: nem jó, de nem tudunk jobbat." Bizony, van ebben valami, még akkor is ha nem merjük elfogadni. A célunk ugyanis, hogy az élet minden területén fejlődjünk, vagy változzunk. Nem vagyunk hajlandók elfogadni azt, hogy az életünk csak annyi, amit aktuálisan tapasztalunk, mindig többet akarunk, többre vágyunk.

Summa summarum: a párkapcsolat sok szempontból nagyon jó találmány és jó, hogy van, csak (mindig van egy "de" vagy egy "csak") sajnos gyakran nem tudjuk kibontakoztatni és/vagy megélni a benne rejlő lehetőségeket. 
Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy ne maradjatok meg egy olyan kapcsolatnál (kapcsolatban), ahol csak úgy jól, átlagosan elvagytok a másik mellett és fordítva. Hanem keressétek meg azt, aki iránt úgy érzitek, hogy a szívetek szinte kiugrik a helyéről és mindent képesek lennétek megtenni érte és azért, hogy együtt legyetek, maradjatok. Ha ez kölcsönösen is jelentkezik, akkor az már biztosan, hogy egy értékes, életre szóló kapcsolat lesz.

2013. július 3.

IO Wine Tasting

Ma este, szerintem az egyik fénypontja volt az ittlétemnek, ugyanis részt vehettem egy borkóstolón, de nem is akármilyen borkóstoló volt ez. Ugyanis, kérem szépen, ez az egyik csapatépítő alkalom volt, az évi 2-3 közül amelyre sor szokott kerülni a Közmenedzsment intézményen (KU Leuven, Public Management Institute) belül, az igazgató asszony házánál és az egyik idős professzor úr - aki borszakértő is egyben - tartotta az érdekesebbnél érdekesebb bemutatókat/ismertetőket a borokról. Összesen 7 + 2 borra került sor. Volt ami nagyon is elnyerte a tetszésem, de olyan is ami kevésbé jött be, de ez így is van rendjén. 
Sajnos odahaza, mi még egy ilyen (vagy ehhez hasonló) alkalomtól fényévnyi távolságra vagyunk.
Az alábbi volt a felhozatal (pechemre ma többnyire fehér borok kerültek terítékre, de ezek között is sikerült találnom 1-2 kedvencet): 

1) Domaine de Rimauresq 2012, Cru Classé, Cotes de Provence (rozé): kezdésnek nem volt rossz, egy könnyed, lágy, selymes inkább fehér, semmint rozénak mondanám, ha más nem akkor már csak a színe alapján sem.
2) Chateau Miravel, 2012, Cotes de Provence, MC Jolie-Pitt-Perrin (rozé). Igen nem megtévesztő, valóban A.Jolie és B.Pitt neve által is fémjelzett borról van szó, sokak szerint inkább emiatt is olyan drága, viszont a New York-i "Wine Spectator's" Provencal-i rozé random, bekötött szemmel tartott kóstoláson 90 pontot ért el a max. 100-ból.
Majd jöttek a fehér borok: 
3) Domaine Lafage 2010 Cuvée Centenaire, Cotes du Roussillon (Perpignan): személyes kedvencnek bizonyult számomra az esti felhozatal közül, nagyon karakterese, nem túl édes, nem túl száraz, ideálisnak mondható fehér, különleges bor.
4) Nederburg Ingenuity, 2009, Western Cape - Dél-Afrika. Ez kissé olyan fűszeres, szinte növényi utóízzel rendelkezett. Mondjuk nem is csoda, hisz 8 fajta keverékből tevődik össze: Sauvignon Blanc, Semillon, Chardonnay, Chenin Blanc, Viognier, Riesling, Gewurtztraminer, Verdelho és Nouvelle. 
5) Chateau Miraval, 2011, Cuvée "Terre Blanche", Cotes de Provence - nem igazán nyerte el a tetszésemet, erősen édeskésnek találtam, ez valószínűleg annak is betudható, hogy különböző gyümölcs és virág aromákat hordoz magában.
6) Louis Latour, 2010 Chardonnay Grande Ardéche - ez színben legalább is, de kicsit ízben is hasonlított a pezsgőre. 
7) Frankland Estate, Isolation Ridge Chardonnay, 2008 - nem csak a legidősebb bor volt az esti felhozatalból, de a legveszélyesebb is. Ezt úgy értem, hogy bár az ember nem mondaná, hogy alkoholt fogyaszt, legalább is a bor íze alapján, de mégis. Ennek ellenére, nagyon tetszett. 

Bonus track-ként pedig volt egy igazi, eredeti amerikai bor - ez premier volt számomra - Jordan névvel fémjelezve, egy 2007 vagy 2008-as (erre pontosan már nem emlékszem) Cabernet Sauvignon, erősen száraz, de annál finomabb vörös bor. Illetve a másik pedig egy francia eredetű vörös volt, sajnos ennek már a nevét nem sikerült megjegyeznem, de tipikusan desszertekhez passzoló bor volt.
Hangulat nagyon jó volt, a társaságot is élveztem. Őszintén szívesen részt vennék máskor is ilyen jellegű "team building"-ken.
Most pedig jöjjön pár kép:





2013. június 30.

A birtoklás

Ismét jutott időm folytatni az olvasmányaimat és ráakadtam egy másik izgalmas kérdésre, nevezetesen egy olyasvalamiről van szó, amely rám is sokáig jellemző volt, sőt talán ez volt az egyik negatív tulajdonságom ami sokat ártott a kapcsolataimnak. Ez pedig, hölgyek, urak nem más mint a birtoklás, a birtoklási vágy.

Mivel nem lehetünk állandóan a partnerünkkel (24-ből, 24-et), emiatt óhatatlanul megtörténik az, hogy nem tudhatjuk mindig, hogy éppen most merre van, kivel van és vajon mit csinál. 
Adok erre egy pár példát - saját forrásból merítem, hisz ez több alkalommal előfordult velem is - ugyanis így  lehet illusztrálni a legjobban, hogy mire is gondolok: a barátnőm el akart menni buliba, vagy éppen nem akarta, hogy elé menjek és haza kísérjem, vagy megbeszéltük, hogy találkozni fogunk, de aztán valami közbejött neki és lemondta, stb. 
Ilyenkor egyből "kigyulladt a kis lámpa" a fejemben, hogy, "hova megy, no és kivel?" "Biztos, oda megy, ahova mondta?" vagy "Biztos, hogy azzal találkozott, aki mondta és nem pedig mással?" 
Ezen gondolatok pedig mit szülnek tovább? Nem mást, mint az előbb említett birtoklási vágyat. Mindig, minden alkalommal, pontosan akarjuk tudni, hogy hol van, kivel van, mit csinál. Hogy ez egy egészséges kapcsolatot tükröz?! Aligha. 
Az első igaz szerelem, 17 éves koromban köszöntött be az életembe (persze, akkor ezt még nem így gondoltam), viszont akkor 17-18 éves fejjel, még nagyon nem voltam felruházva a szükséges akár racionális, de leginkább érzelmi eszközökkel, hogy ezt az érzést tudjam kontrollálni, vagy még jobb orvosolni. Emiatt részben a szüleimet is hibáztatom, hisz érzelmileg abban a korban kitől kaphatná meg az ember az útbaigazítást, ki jelenti a gyerek számára az első követendő mintát, ha nem éppen a szülő/szülők.

Most már sikerült eljutnom arra a szintre, - legalább is így érzem - hogy ha egy ilyen vagy egy ehhez hasonló helyzettel szembesülnék, máshogy reagálnám le, máshogy viszonyulnék a dolgokhoz. Például:
- Szívem, elmegyek bulizni (mondaná ezt a lány, hölgy) !
- Válaszom: Persze, menj csak, érezd magad jól!
Hogy, hova megy, kivel? Ha akarja, elmondja. Ha nem, nem. Mert megbízom benne. Mikor jön haza? Amikor akar, majd úgyis jönni fog. 
Itt idéznék egy részletet egy könyvből, ami pontosan alátámasztja mindezt: "Éppen azért jön mindig haza, mert önmagamnak be merem vallani mind a pozitív, mind a negatív tulajdonságait, és ezeket neki is el merem mondani, megkérve, arra, hogy az utóbbiakon adott időn belül változtasson. Mert csak úgy szűnik meg a birtoklás, ha arra a nőre vagy férfira, akivel vagyok, fel tudok nézni, tisztelni tudom - és elfogadom azt, hogy a másik bármikor meghalhat, mert az élet törékeny. 
Éppen ezért a mai napba beleteszek mindent szívvel-lélekkel, amit tudok. Amikor pedig elbúcsúzunk, akkor merem átölelni és megsimogatni, és kimondani, hogy nagyon fontos vagy nekem, vigyázz magadra! Lehet, hogy erre este már nem lesz alkalmam, és nem akarok magamnak bűntudatot. Ha erre képes vagyok, akkor megszűnik a birtoklás." (Csernus Imre - Miért boldogtalanok a nők és a férfiak? Részlet a Miért vagyunk boldogtalanok? c. könyvből)

Erről van szó, ez lehetne egy recept arra, hogy hogyan lehet megszüntetni a bennünk levő birtoklási hajlamot. Természetesen, ez kicsit sem olyan könnyű recept, mint pl. egy egyszerű étel elkészítése, viszont ha folyamatosan törekszünk rá és energiát is hajlamosak vagyunk ráfordítani, akkor ez sem lehetetlen.
Ha valakit szeretünk és az a másik viszont szeret bennünket, akkor csakis abban az esetben lehet ebből hosszútávú, kiegyensúlyozott, harmonikus és boldog kapcsolat, ha a kölcsönös bizalom is meg van a két félben, egymással szemben. 
Persze, más elemekre is szükség van, ezekről is talán írni fogok majd.