Ma este, szerintem az egyik fénypontja volt az ittlétemnek, ugyanis részt vehettem egy borkóstolón, de nem is akármilyen borkóstoló volt ez. Ugyanis, kérem szépen, ez az egyik csapatépítő alkalom volt, az évi 2-3 közül amelyre sor szokott kerülni a Közmenedzsment intézményen (KU Leuven, Public Management Institute) belül, az igazgató asszony házánál és az egyik idős professzor úr - aki borszakértő is egyben - tartotta az érdekesebbnél érdekesebb bemutatókat/ismertetőket a borokról. Összesen 7 + 2 borra került sor. Volt ami nagyon is elnyerte a tetszésem, de olyan is ami kevésbé jött be, de ez így is van rendjén.
Sajnos odahaza, mi még egy ilyen (vagy ehhez hasonló) alkalomtól fényévnyi távolságra vagyunk.
Az alábbi volt a felhozatal (pechemre ma többnyire fehér borok kerültek terítékre, de ezek között is sikerült találnom 1-2 kedvencet):
1) Domaine de Rimauresq 2012, Cru Classé, Cotes de Provence (rozé): kezdésnek nem volt rossz, egy könnyed, lágy, selymes inkább fehér, semmint rozénak mondanám, ha más nem akkor már csak a színe alapján sem.
2) Chateau Miravel, 2012, Cotes de Provence, MC Jolie-Pitt-Perrin (rozé). Igen nem megtévesztő, valóban A.Jolie és B.Pitt neve által is fémjelzett borról van szó, sokak szerint inkább emiatt is olyan drága, viszont a New York-i "Wine Spectator's" Provencal-i rozé random, bekötött szemmel tartott kóstoláson 90 pontot ért el a max. 100-ból.
Majd jöttek a fehér borok:
3) Domaine Lafage 2010 Cuvée Centenaire, Cotes du Roussillon (Perpignan): személyes kedvencnek bizonyult számomra az esti felhozatal közül, nagyon karakterese, nem túl édes, nem túl száraz, ideálisnak mondható fehér, különleges bor.
4) Nederburg Ingenuity, 2009, Western Cape - Dél-Afrika. Ez kissé olyan fűszeres, szinte növényi utóízzel rendelkezett. Mondjuk nem is csoda, hisz 8 fajta keverékből tevődik össze: Sauvignon Blanc, Semillon, Chardonnay, Chenin Blanc, Viognier, Riesling, Gewurtztraminer, Verdelho és Nouvelle.
5) Chateau Miraval, 2011, Cuvée "Terre Blanche", Cotes de Provence - nem igazán nyerte el a tetszésemet, erősen édeskésnek találtam, ez valószínűleg annak is betudható, hogy különböző gyümölcs és virág aromákat hordoz magában.
6) Louis Latour, 2010 Chardonnay Grande Ardéche - ez színben legalább is, de kicsit ízben is hasonlított a pezsgőre.
7) Frankland Estate, Isolation Ridge Chardonnay, 2008 - nem csak a legidősebb bor volt az esti felhozatalból, de a legveszélyesebb is. Ezt úgy értem, hogy bár az ember nem mondaná, hogy alkoholt fogyaszt, legalább is a bor íze alapján, de mégis. Ennek ellenére, nagyon tetszett.
Bonus track-ként pedig volt egy igazi, eredeti amerikai bor - ez premier volt számomra - Jordan névvel fémjelezve, egy 2007 vagy 2008-as (erre pontosan már nem emlékszem) Cabernet Sauvignon, erősen száraz, de annál finomabb vörös bor. Illetve a másik pedig egy francia eredetű vörös volt, sajnos ennek már a nevét nem sikerült megjegyeznem, de tipikusan desszertekhez passzoló bor volt.
Hangulat nagyon jó volt, a társaságot is élveztem. Őszintén szívesen részt vennék máskor is ilyen jellegű "team building"-ken.
Most pedig jöjjön pár kép:
2013. július 3.
2013. június 30.
A birtoklás
Ismét jutott időm folytatni az olvasmányaimat és ráakadtam egy másik izgalmas kérdésre, nevezetesen egy olyasvalamiről van szó, amely rám is sokáig jellemző volt, sőt talán ez volt az egyik negatív tulajdonságom ami sokat ártott a kapcsolataimnak. Ez pedig, hölgyek, urak nem más mint a birtoklás, a birtoklási vágy.
Mivel nem lehetünk állandóan a partnerünkkel (24-ből, 24-et), emiatt óhatatlanul megtörténik az, hogy nem tudhatjuk mindig, hogy éppen most merre van, kivel van és vajon mit csinál.
Adok erre egy pár példát - saját forrásból merítem, hisz ez több alkalommal előfordult velem is - ugyanis így lehet illusztrálni a legjobban, hogy mire is gondolok: a barátnőm el akart menni buliba, vagy éppen nem akarta, hogy elé menjek és haza kísérjem, vagy megbeszéltük, hogy találkozni fogunk, de aztán valami közbejött neki és lemondta, stb.
Ilyenkor egyből "kigyulladt a kis lámpa" a fejemben, hogy, "hova megy, no és kivel?" "Biztos, oda megy, ahova mondta?" vagy "Biztos, hogy azzal találkozott, aki mondta és nem pedig mással?"
Ezen gondolatok pedig mit szülnek tovább? Nem mást, mint az előbb említett birtoklási vágyat. Mindig, minden alkalommal, pontosan akarjuk tudni, hogy hol van, kivel van, mit csinál. Hogy ez egy egészséges kapcsolatot tükröz?! Aligha.
Az első igaz szerelem, 17 éves koromban köszöntött be az életembe (persze, akkor ezt még nem így gondoltam), viszont akkor 17-18 éves fejjel, még nagyon nem voltam felruházva a szükséges akár racionális, de leginkább érzelmi eszközökkel, hogy ezt az érzést tudjam kontrollálni, vagy még jobb orvosolni. Emiatt részben a szüleimet is hibáztatom, hisz érzelmileg abban a korban kitől kaphatná meg az ember az útbaigazítást, ki jelenti a gyerek számára az első követendő mintát, ha nem éppen a szülő/szülők.
Most már sikerült eljutnom arra a szintre, - legalább is így érzem - hogy ha egy ilyen vagy egy ehhez hasonló helyzettel szembesülnék, máshogy reagálnám le, máshogy viszonyulnék a dolgokhoz. Például:
- Szívem, elmegyek bulizni (mondaná ezt a lány, hölgy) !
- Válaszom: Persze, menj csak, érezd magad jól!
Hogy, hova megy, kivel? Ha akarja, elmondja. Ha nem, nem. Mert megbízom benne. Mikor jön haza? Amikor akar, majd úgyis jönni fog.
Itt idéznék egy részletet egy könyvből, ami pontosan alátámasztja mindezt: "Éppen azért jön mindig haza, mert önmagamnak be merem vallani mind a pozitív, mind a negatív tulajdonságait, és ezeket neki is el merem mondani, megkérve, arra, hogy az utóbbiakon adott időn belül változtasson. Mert csak úgy szűnik meg a birtoklás, ha arra a nőre vagy férfira, akivel vagyok, fel tudok nézni, tisztelni tudom - és elfogadom azt, hogy a másik bármikor meghalhat, mert az élet törékeny.
Éppen ezért a mai napba beleteszek mindent szívvel-lélekkel, amit tudok. Amikor pedig elbúcsúzunk, akkor merem átölelni és megsimogatni, és kimondani, hogy nagyon fontos vagy nekem, vigyázz magadra! Lehet, hogy erre este már nem lesz alkalmam, és nem akarok magamnak bűntudatot. Ha erre képes vagyok, akkor megszűnik a birtoklás." (Csernus Imre - Miért boldogtalanok a nők és a férfiak? Részlet a Miért vagyunk boldogtalanok? c. könyvből)
Erről van szó, ez lehetne egy recept arra, hogy hogyan lehet megszüntetni a bennünk levő birtoklási hajlamot. Természetesen, ez kicsit sem olyan könnyű recept, mint pl. egy egyszerű étel elkészítése, viszont ha folyamatosan törekszünk rá és energiát is hajlamosak vagyunk ráfordítani, akkor ez sem lehetetlen.
Ha valakit szeretünk és az a másik viszont szeret bennünket, akkor csakis abban az esetben lehet ebből hosszútávú, kiegyensúlyozott, harmonikus és boldog kapcsolat, ha a kölcsönös bizalom is meg van a két félben, egymással szemben.
Persze, más elemekre is szükség van, ezekről is talán írni fogok majd.
Mivel nem lehetünk állandóan a partnerünkkel (24-ből, 24-et), emiatt óhatatlanul megtörténik az, hogy nem tudhatjuk mindig, hogy éppen most merre van, kivel van és vajon mit csinál.
Adok erre egy pár példát - saját forrásból merítem, hisz ez több alkalommal előfordult velem is - ugyanis így lehet illusztrálni a legjobban, hogy mire is gondolok: a barátnőm el akart menni buliba, vagy éppen nem akarta, hogy elé menjek és haza kísérjem, vagy megbeszéltük, hogy találkozni fogunk, de aztán valami közbejött neki és lemondta, stb.
Ilyenkor egyből "kigyulladt a kis lámpa" a fejemben, hogy, "hova megy, no és kivel?" "Biztos, oda megy, ahova mondta?" vagy "Biztos, hogy azzal találkozott, aki mondta és nem pedig mással?"
Ezen gondolatok pedig mit szülnek tovább? Nem mást, mint az előbb említett birtoklási vágyat. Mindig, minden alkalommal, pontosan akarjuk tudni, hogy hol van, kivel van, mit csinál. Hogy ez egy egészséges kapcsolatot tükröz?! Aligha.
Az első igaz szerelem, 17 éves koromban köszöntött be az életembe (persze, akkor ezt még nem így gondoltam), viszont akkor 17-18 éves fejjel, még nagyon nem voltam felruházva a szükséges akár racionális, de leginkább érzelmi eszközökkel, hogy ezt az érzést tudjam kontrollálni, vagy még jobb orvosolni. Emiatt részben a szüleimet is hibáztatom, hisz érzelmileg abban a korban kitől kaphatná meg az ember az útbaigazítást, ki jelenti a gyerek számára az első követendő mintát, ha nem éppen a szülő/szülők.
Most már sikerült eljutnom arra a szintre, - legalább is így érzem - hogy ha egy ilyen vagy egy ehhez hasonló helyzettel szembesülnék, máshogy reagálnám le, máshogy viszonyulnék a dolgokhoz. Például:
- Szívem, elmegyek bulizni (mondaná ezt a lány, hölgy) !
- Válaszom: Persze, menj csak, érezd magad jól!
Hogy, hova megy, kivel? Ha akarja, elmondja. Ha nem, nem. Mert megbízom benne. Mikor jön haza? Amikor akar, majd úgyis jönni fog.
Itt idéznék egy részletet egy könyvből, ami pontosan alátámasztja mindezt: "Éppen azért jön mindig haza, mert önmagamnak be merem vallani mind a pozitív, mind a negatív tulajdonságait, és ezeket neki is el merem mondani, megkérve, arra, hogy az utóbbiakon adott időn belül változtasson. Mert csak úgy szűnik meg a birtoklás, ha arra a nőre vagy férfira, akivel vagyok, fel tudok nézni, tisztelni tudom - és elfogadom azt, hogy a másik bármikor meghalhat, mert az élet törékeny.
Éppen ezért a mai napba beleteszek mindent szívvel-lélekkel, amit tudok. Amikor pedig elbúcsúzunk, akkor merem átölelni és megsimogatni, és kimondani, hogy nagyon fontos vagy nekem, vigyázz magadra! Lehet, hogy erre este már nem lesz alkalmam, és nem akarok magamnak bűntudatot. Ha erre képes vagyok, akkor megszűnik a birtoklás." (Csernus Imre - Miért boldogtalanok a nők és a férfiak? Részlet a Miért vagyunk boldogtalanok? c. könyvből)
Erről van szó, ez lehetne egy recept arra, hogy hogyan lehet megszüntetni a bennünk levő birtoklási hajlamot. Természetesen, ez kicsit sem olyan könnyű recept, mint pl. egy egyszerű étel elkészítése, viszont ha folyamatosan törekszünk rá és energiát is hajlamosak vagyunk ráfordítani, akkor ez sem lehetetlen.
Ha valakit szeretünk és az a másik viszont szeret bennünket, akkor csakis abban az esetben lehet ebből hosszútávú, kiegyensúlyozott, harmonikus és boldog kapcsolat, ha a kölcsönös bizalom is meg van a két félben, egymással szemben.
Persze, más elemekre is szükség van, ezekről is talán írni fogok majd.
2013. június 27.
Leuven - mennyire hiányoztál!!!
Bizony, bizony, eljött ez a nap is. 2013 Június 24 - utazásom napja egy városba, amelyből tavaly nem szívesen távoztam, sőt miután megérkeztem Budapestre kissé le is voltam törve, elég komoly búskomor állapot tört rám, amelynek majd szépen meg is lett az eredménye egy alapos lebetegedés.
Most viszont egy másik ösztöndíj lehetőségnek köszönhetően ismét visszatérhettem e viszonylag kicsi, de annál szebb városba, pontosabban Leuven-be (Belgium) és ezúttal nem röpke 2 hétre hanem 2,5 hónapra. Azért van "kis" különbség. :-)
A mostani érkezésem nem volt zökkenőmentes, köszönhető a csomag mizériának, ugyanis a Brüsszeli reptéren valahogy hiába vártam és vártam a csomagomra, nem jelent meg a futószalagon. Egy fél perc erejéig - jó, lehet volt egy kerek perc is - nem jött, hogy elhiggyem, hogy ez most pont velem, pont most, pont itt történik meg??? De biza, velem. Gyors lélekjelenlétnek köszönhetően irány a csomagokkal foglalkozó szolgáltatóhoz bejelenteni a helyzetet. Ott enyhe lazasággal kezelik az aggódó utas panaszát, majd egy standard formanyomtatványt a kezedbe nyomnak, melyen egy telefonszám van megadva ahol lehet érdeklődni a csomag státuszáról illetve egy e-mail-es elérhetőség is. Utólag persze mondhatnám, hogy a dolog jó oldala, hogy nem nekem kellett cipelnem a csomagot Brüsszelből Leuven-be, de akkor, abban a pillanatban ez nem igazán vigasztalt.
Summa summarum, csak másnap délutánra érkezett meg a csomag, pedig az eredeti ígéret még érkezésem napjának estéjére volt téve.
Ma viszont, már új napra ébredtem, hisz ténylegesen is elkezdhettem élvezni az ittlétemet. Adminisztratív ügyintézések nagy részben letudva, illetve az egyetemen is félig-meddig minden rendben van, még egy-két technikai gondot kell kiküszöbölni, de ezek már csak részletkérdések.
A hátralevő napokban javarészt olvasni való lesz a munkám - illetve azok alapján elkészíteni egy vázlatot a jövőheti, Hétfői megbeszélésre mely a nemzetközi kutatási projekt két vezetőjével fog zajlani, hisz tervezzük a projekt 2-ik fázisát ami szorosabban kötődik a PhD dolgozatomhoz, ergo fokozottabban érdekel a dolog.
Ugyanakkor a következő hétre már kaptam egy meghívást egy borkóstoló estre is, amelynek természetesen nem tudtam ellenállni. Szóval ez a nyár javarészt munkával fog telni, de engem ez kicsit sem zavar, hisz érdekel ez a munka, elvégre a saját szakterületemről van szó, illetve a munka le is köt.
Azért amennyire majd lehetséges igyekezni fogok a kellemeset keverni a hasznossal!
Hamarosan képeket is felteszek majd, csak legyen lehetőségem többet is készíteni, addig is vissza lehet nézni a tavaly Novemberben készített képeket, a bejegyzéseim között :-)
Most viszont egy másik ösztöndíj lehetőségnek köszönhetően ismét visszatérhettem e viszonylag kicsi, de annál szebb városba, pontosabban Leuven-be (Belgium) és ezúttal nem röpke 2 hétre hanem 2,5 hónapra. Azért van "kis" különbség. :-)
A mostani érkezésem nem volt zökkenőmentes, köszönhető a csomag mizériának, ugyanis a Brüsszeli reptéren valahogy hiába vártam és vártam a csomagomra, nem jelent meg a futószalagon. Egy fél perc erejéig - jó, lehet volt egy kerek perc is - nem jött, hogy elhiggyem, hogy ez most pont velem, pont most, pont itt történik meg??? De biza, velem. Gyors lélekjelenlétnek köszönhetően irány a csomagokkal foglalkozó szolgáltatóhoz bejelenteni a helyzetet. Ott enyhe lazasággal kezelik az aggódó utas panaszát, majd egy standard formanyomtatványt a kezedbe nyomnak, melyen egy telefonszám van megadva ahol lehet érdeklődni a csomag státuszáról illetve egy e-mail-es elérhetőség is. Utólag persze mondhatnám, hogy a dolog jó oldala, hogy nem nekem kellett cipelnem a csomagot Brüsszelből Leuven-be, de akkor, abban a pillanatban ez nem igazán vigasztalt.
Summa summarum, csak másnap délutánra érkezett meg a csomag, pedig az eredeti ígéret még érkezésem napjának estéjére volt téve.
Ma viszont, már új napra ébredtem, hisz ténylegesen is elkezdhettem élvezni az ittlétemet. Adminisztratív ügyintézések nagy részben letudva, illetve az egyetemen is félig-meddig minden rendben van, még egy-két technikai gondot kell kiküszöbölni, de ezek már csak részletkérdések.
A hátralevő napokban javarészt olvasni való lesz a munkám - illetve azok alapján elkészíteni egy vázlatot a jövőheti, Hétfői megbeszélésre mely a nemzetközi kutatási projekt két vezetőjével fog zajlani, hisz tervezzük a projekt 2-ik fázisát ami szorosabban kötődik a PhD dolgozatomhoz, ergo fokozottabban érdekel a dolog.
Ugyanakkor a következő hétre már kaptam egy meghívást egy borkóstoló estre is, amelynek természetesen nem tudtam ellenállni. Szóval ez a nyár javarészt munkával fog telni, de engem ez kicsit sem zavar, hisz érdekel ez a munka, elvégre a saját szakterületemről van szó, illetve a munka le is köt.
Azért amennyire majd lehetséges igyekezni fogok a kellemeset keverni a hasznossal!
Hamarosan képeket is felteszek majd, csak legyen lehetőségem többet is készíteni, addig is vissza lehet nézni a tavaly Novemberben készített képeket, a bejegyzéseim között :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)