Az-az
International Conference on Economics and Administration, a Bukaresti egyetem,
Faculty of Business and Administration szervezésében.
Erről
szólt az elmúlt másfél napom. Azért csendben hozzáteszem, hogy ha hozzáadom a
felkészülésre szánt időt, illetve a cikk megírását, akkor jóval több idő jönne
ki.
A
tegnapi nap, aránytalan volt a maihoz képest. Viszont, nem akarok a
negatívumokkal kezdeni.
Hanem
inkább visszapörgetem az idő kerekét tegnap reggel 9:00-ra, ugyanis ekörül
érkeztem meg a helyszínre. Már a bejárat előtt mosollyal fogadott Elena Druica
tanárnő - konferencia menedzsere, fő szervezője - akit egy csupa szív embernek
ismertem meg és úgy vélem, hogy egy ilyen volumenű konferencia megszervezéséhez
(évről évre, lassan ugyanis hagyománnyal fog rendelkezni, hiszen ez volt az
5-ik éve már, hogy megrendezésre került) aktív személyiségre van szükség. Ezt
követően letudtam a regisztrációt, ami szinte egy fél perc alatt meg is volt.
Hogy miért? Javarészt azért, mert nem volt nehéz megtalálnom magam a listán,
ugyanis országokra volt lebontva és Magyarországot én, meg egy másik számomra
ismeretlen úriember (aki el se jött) képviseltük.
Majd
egy kedves egyetemista lány felkísért az emeletre és megmutatta a termeket ahol
zajlani fognak az események, végül bevezetett a konferencia terembe, ahol a
megnyitó ülésre került sor 9:30-tól.
Lassan
gyülekeztek az emberek, és némi késéssel, kb. 10 perc, elkezdődött az idei
menet. Volt egy-két ismerős arc tavalyról, viszont sok ismeretlen is, de ez így
van rendjén.
Elsőként
Prof.Dr. Magdalena Platis köszöntötte a résztvevőket, aki a Bukaresti egyetem
rektor helyettese. Tetszett mert nem húzta el jobban a kelletténél és megpróbálta
alaposan, de még is tömören ismertetni az első nap programját.
Majd
az első "speaker" Jacky Mathonnat volt, a K+F nemzetközi tanulmányi
intézet részéről, Univ. d'Auvergne, Franciao.-ból vette át a szót, akinek az
előadását nem igazán élveztem, egyrészt azért, mert rengeteg slide-al készült
melyen jó sok volt a szöveg is (előadásának témája: Old and New Economic
Challenges for the French Health System).
Valahogy
megkönnyebbülés volt amikor befejezte és következett Simon James, University of
Exeter Business School, U.K., na ő egy roppant szimpatikus és kedves figura
volt, az előadása is érthető, kellemes, sőt néha elgondolkodtató volt, egy apró
hiba viszont az előadásával kapcsolatosan, hogy nem akart mikrofonba beszélni,
viszont a hangját nem emelte meg túlzottan. Előadása: The importance of
fairness in tax policy: behavioral economics and the UK experience. Lényegében
az igazságosság fontosságát emelte ki, illetve azt, hogy az angolok mennyire
nem rajonganak a túlzott adóztatásért. Kérdem én, hogy van olyan nemzet aki talán
igen?!
Mivel
már egy olyan 40 perces késésnél tartottunk mire véget ért az előadása így
kérdésekre nem igazán jutott idő.
Ha
emlékezetem nem csal, talán eközben érkezett meg Dr. Christina Suciu aki a
plenáris ülés moderátori szerepét kellett ellássa és érkezése után a rektor
helyettes asszony át is adta neki a szót.
A
következő figura, tavalyról már visszatérőnek számít, Fabio Musso, Urbino
University, Olaszország. Vele egy a gond, hogy az angolja nagyon olaszos, ebből
adódik, hogy nehezen lehet megérteni amit közölni akar. Az idei előadása egy
fokkal élvezetesebb volt számomra a téma miatt: Industrial disctricts: past,
present and future. The Italian experience, the case of Romania, the emergence
of new industrial paradigms. Lényegében az ipari kerületek kialakulása,
jelenlegi állapotuk és jövőbeli tendenciákat kívánt velünk ismertetni külön
kiemelve az olaszországi specifikumokat.
Az
utolsó előadás előtt – mivel erősen túl lett lépve az allokált idő – az a
döntés született, hogy kerüljön sor az első kávészünetre – amit én úgy vártam
már mint a Messiást, ugyanis reggel 7:50-től kezdődött a napom, de előtte való
éjszaka nem igazán aludtam valami jól és hozzá vagyok szokva, hogy a kelést
követően megejtem a reggeli kávézást. Az megnyugtató volt számomra, hogy többek
arcán láttam, hogy üdvözölték e javaslatot.
Egy
15-20perc után visszamentünk a terembe, és soron kívül pontosabban a program
szerint hamarabb meghallgattuk az első workshop első előadóját, ugyanis
kiderült, hogy az adott úriember felesége aznap reggel kórházba került, így
teljesen érthető volt, hogy ha már eljött Németországból akkor megtartaná mégis
az előadását viszont azt követően vissza akart repülni – szintén érthető. Ő nem
volt más mint Michael Möcker, Fern Universitat in Hagen, „Commitment Devices:
Nice or Mean means”.
Ezt
követően meghallgattuk a plenáris ülés utolsó előadóját aki ugyancsak
visszatérő figura: David Stefan Bathory, Psy.D., Bathory International LLC,
Somerville, New Jersey, USA. Igen első látásra azt gondolná az ember, hogy
magyar az úriember és nem is tévedne akkorát, de valamikor még az 1900-as évek
első felében a felmenői kitelepültek Amerikába és ő is már ott született. Ő egy
némileg különleges témával jött: Relational Dynamics and Health Economics:
Resurrecting Healing.
Szóval
jutott mindenből. Majd jött a feloszlatás pillanata, ugyanis egyszerre
párhuzamosan 2 workshop és egy általános szekció vette kezdetét. Én a
legutóbbiban voltam érdekelt, de annak is csak a délutáni részében. Ez papíron
jól is nézett ki, de mint a nap folyamán, az ebédszünet alatt kiderült, voltak
jó páran akik vagy utolsó percben mondták le a jelenlétüket, vagy pedig
„közbejött nekik valami”. Így történt, hogy 3an maradtunk, mondjuk a kis mini
szekció melynek a moderátora voltam amúgy is 4 dolgozatot tartalmazott, végül
az a döntés született, hogy csatlakoztunk az egyik workshop-hoz és délután
miután ők végeztek került sor ránk, viszont legalább nagy volt a hallgatóság.
Ez
volt az első alkalom, hogy egy konferencián fel lettem kérve, mint moderátor,
de nagyon élveztem a szerepet és a végén meg is tapsoltak, jó lehet ez többek
között annak is betudható, hogy egyúttal én kellett összegezzem a nap
eseményeit, de inkább a szekció munkásságát foglaltam össze.
Mint jó szekcióvezető, én törtem meg a jeget, ugyanis az
előadásom a saját kis szekciómba volt benne. Nem akarom oldalakon keresztül
részletezni az eseményeket (mert nem hinném, hogy sokan kíváncsiak rá, ha
valakit meg érdekel az majd rákérdez) viszont azt kell mondanom, hogy a szekció
méretének ellenére, vegyes és sokszínű volt, ugyanis kezdve a Leadership-től,
volt itt szó, turizmusról (marketing kommunikációs csatornák), internet jogról
egészen vitatott problémákig melyek a köztisztviselők felfüggesztésével
kapcsolatosak.
Majd
következett a vacsora, ahol az a megtisztelő felkérés érkezett a főszervező
tanárnő részéről, hogy jövőre szervezhetek egy saját workshop-ot Leadership
témában. Természetesen megköszöntem és elvállaltam a felkérést, most már csak
alaposan meg kellesz hirdetni és majd szervezni a részleteket.
Christina
Suciu tanárnő, pedig külön gratulált és hozzátette, hogy látszik rajtam, hogy
jó tanár lehetek, mert egyrészt otthonosan mozogtam a prezentálásom alatt
másrészt pedig látszott rajtam, hogy lelkes is vagyok és ezek szerinte meghatározó
elemei annak, hogy valaki milyen tanár. Örvendek, hogy nálam idősebb egyetemi
tanárok meglátták ezt bennem.
A
mai nap (Szombat) az egyfajta levezető volt számomra, egyetlenegy workshop
volt betervezve mára amely a retailer-consumer relationship témán belüli
dolgozatok bemutatását foglalta magába. Az első prezentációt lekéstem, de a
hátralevőkön ott voltam. Számomra a legélvezetesebb talán pont az utolsó
bemutató volt ebből a workshop-ból: Effects of Magical Thinking and
Superstitious Beliefs on Consumer Behaviour volt. Ezt követte a záróbeszéd
Elena Druica tanárnő részéről, majd az ebéd.
Summa
summarum: örvendek, hogy úgy döntöttem, hogy idén is részt vegyek e
konferencián, úgy érzem, hogy évről évre jobb és természetesen eleget téve a
felkérésnek jövőre ha minden jól alakul, akkor lesz egy külön workshop
leadership témában, szerény személyem szervezésében. Sikerült egy-két új,
kellemes kapcsolatot kialakítanom, remélem ezek tovább fejlődnek, illetve
megmaradnak. De ez is a másik lényeges eleme egy ilyen nemzetközi
konferenciának az ún. „networking”.

"Gyönyörű nap virradt fel
A halál vesztett van ki felemel éneklem Jézus Krisztus él
Drága kereszt üres sír
Örök élet könyvébe beír Énekeljük, Jézus Krisztus él Ő él!
Eljött a nap, az a nap mikor bűnöm elmostad
Eljött a nap, az a a nap mindent megváltoztat
Semmi nem kárhoztat."
Bizony tegnap eljött az a Nap, hisz sor került az idei Ez az a Nap fesztiválra.
Már tavaly is szerettem volna eljutni, de a programomnak köszönhetően azon a héten éppen dolgoznom kellett. Viszont kárpótlásként idén úgy alakultak a dolgok, hogy sikerült részt vennem a rendezvényen, sőt a Golgota Rádiós szolgálatomnak köszönhetően az a megtiszteltetés ért, hogy a magyar fellépők egy részével én készítettem kisebb-hosszabb interjúkat. Teljesen más élmény volt úgy ott lenni a rendezvényen, hogy akár a színfalak mögé is betekintést nyerhettem.
Az érkezésünket követően eljutottunk a média terembe ahová javarészt elhozták nekünk a fellépőket - na nem mindenkit - viszont minden szépen, viszonylag szervezetten zajlott ez sokat könnyített a munkánkon.
Első "áldozatunk" Pintér Béla volt, róla dióhéjban azt kell tudni, hogy sokat foglalkozik gyerekekkel (csemetékkel ahogy ő fogalmaz), első önálló albuma 1995-ben jelent meg "Eljön az a nap" címmel. Vele Zoli (Vaár-Nagy Zoltán) készítette az interjút ami szerintem egész jóra sikeredett.
Következő alanyunk Henderson Dávid volt - őt sokan a Voice című tehetségkutatóból ismerhetik - vele az interjú előtt pár alkalommal már összefutottunk a folyosón, akkor első ránézésre számomra úgy tűnt, hogy van benne egy jó adag tinisztárság, viszont a beszélgetésünk alatt azt kell mondanom, hogy ez csak elsőre tűnik így, ugyanis egy életvidám, talpraesett szimpatikus kis srác. Valahol azért irigylem, hisz tehetsége van ám rendesen és ilyen pimaszul fiatalon sikeres és még előtte az élet nagy része.
Majd a Bolyki Brothers következett pontosabban az együttes egyik felével beszélgettünk. Róluk rengeteg mindent lehet olvasni, tudni, talán a magyar fellépők közül ők a legsikeresebbek ha fogalmazhatok így. Mindamellett, hogy több mint 20 éve már annak, hogy együtt dolgoznak, nemzetközi szinten is ismertségnek örvendenek - Európa számos jazz, a cappella és gospel rendezvényeken felbukkantak), 2005-ben a grazi Vokal Total Nemzetközi A Cappella versenyen, I.helyezés érték el a jazz kategóriában, II.-at a gospel kategóriában és ha mindezt nem lett volna elég a szervezők részéről az aranydiplomát is elnyerték illetve a közönségdíjat is. Ők rendkívül lazák, barátságosak és még viccesek is voltak az interjú során, mondhatni, hogy öröm volt velük interjút készíteni.
Végezetül pedig a magyar fellépők koncertjét követően Csiszér Lászlót is sikerült mikrofonvégre kapnunk. Bizonyos mértékben kíváncsian vártam a vele való beszélgetést, ugyanis sok érdekességet olvastam róla, mindamellett, hogy bizonyos mértékben földimnek tekintem, ő egy sok helyen megjárt emberke, úgynevezett "vándor-trubadúr". Többek között 2005-ben eljutott Rómába egy Evangelizációs iskolában vett részt előadásokon, szemináriumokon és igazából ez volt számára az a bizonyos "töréspont" amelynek hatására még inkább elhatározta azt, hogy a jó Istent szeretné szolgálni és dicsőíteni az Urat ahol csak erre mód és lehetőség adódik, természetesen drága magyar anyanyelvén. Itt még diszkréten megemlíteném azt is, hogy ő az ideális interjúalany kategóriának számít, kicsit sem jelentkezik az a harapófogó-effektus mint sokaknál. Az interjú egy bizonyos pontjában már azt éreztem, hogy ez inkább egy baráti beszélgetés semmint egy formális interjú és úgy érzem ez sokat elmond.
Emellett, még asszisztálhattam Majoros Szidónia kolléganőm interjúján a Gateway Woship vezetőjével Thomas Miller, aki nagyon barátságos, nyitott volt (kicsit sem hordozott magában sztár-os magatartást) illetve az Ulrich Parzany-val aki élete során mindvégig a misszió és az evangelizáció területén szolgált, kezdetben, mint ifjúsági lelkész, később a német KIE főtitkáraként és 1991-től a ProChrist műholdas evangelizáció vezetője, 1995-től pedig mindmáig igehirdetője. Munkássága során eddig tizenkilenc könyve jelent meg. Ma már nyugdíjas, de életét az evangelizáció szolgálata határozza meg ma is.
Kis mértékben bár, de sikerül pár fellépésbe is belehallgatnom, kivonulni a tömeg közé, meg kell említenem itt pl. a nyitó 1000 fős kórus fellépését, vagy akár a magyar fellépők közös produkcióját, illetve, a Gateway Worship, majd Johnny K. Palmer és végezetül belehallgattam az Israel Houghton & New Breed koncert utolsó részébe.
Az est egyik különleges része számomra az volt, hogy bekapcsolódhattam a Civil rádió élő műsorába - hiszen ők a helyszínről közvetítettek - jó volt kicsit ismét az éterben lennem :-)
Ha összegeznem kellene, azt mondom, hogy nagyon nagy élmény egy ilyen jellegű fesztiválon részt venni, ahol valósággal érezni lehet az összetartozás és összefogás erejét és jó érzés volt látni és hallgatni a fellépőket Isten dicsőítésért.
P.S. Az interjúk hamarosan hallhatóak lesznek a Golgota Rádióban. Részleteket közlök amint tudok.
UPDATE: az interjúk Szerdán (Június 5) hallhatóak a Golgota Rádió Hangszóró c. adásán belül 10:00 - 12:00 között (www.golgotaradio.hu). Aki nem tudja élőben követni az adást, ne búslakodjon, hisz utólag majd letölthető lesz az archívumból.
Szándékos a jelen bejegyzés címe - főleg ha már a bejegyzésem törlésre került az említett étterem-pizzéria, hivatalos facebook oldaláról.
Szelektív a memóriám ezért pontosan nem emlékszem, hogy 5 évtől eltelt volna már több, amióta ha Szatmárnémetiben vagyok és éppen kis összejövetel van vagy ha úgy van kedvem, hogy pizzát vagy más ételt rendeljek, akkor mindig e hely szolgáltatásait vettem igénybe. Bizony, hangsúly a múlt időn van, ugyanis a tegnapi incidens csak egy kicsiny jele volt annak, ami a mai este folyamán hirtelen túl lőtt minden normálisnak mondható magatartáson.
Történt ugyanis, hogy tegnap ismét e helyről rendeltem egy pizzát (nem túl nagy igényekkel és manapság ehhez már nem kell kvantumfizikusnak lenni, hogy egy ilyet elkészítsenek és azt még a leadott címhez ki is szállítsák). Minden rendben zajlott, mindaddig, míg megjött a rendelés. Szokásos számla kifizetése - melyen minden stimmelt, igen, ám amikor felbontottam nagy éhesen a doboz tartalmát nem az fogadott amit kértem, hanem valami más. Persze ez is pizza volt csak nagyon nem az, amit kértem.
Felmerült itt több lehetőség is: egyrészt a kihozott pizza mennyivel olcsóbb attól, amit lerendeltünk - persze ezután már nem lehet utána nézni, hisz egy ideje már nem szerepelnek az árak a honlapon. Itt csak halkan jegyzem meg, hogy 2013-ban már nemcsak, hogy más helyeken online is le lehet adni a rendelést, sőt fizetni is lehet ugyanúgy, de a minimum, hogy az étel ára fel legyen tüntetve a weboldalra is, ha már üzemeltetünk egy ilyen felületet, de tekintettel, hogy Szatmárnémeti egy relatíve kis város még azt mondaná az ember, hogy hol van itt még az online rendelés... Másrészt, pedig amivel a cég védekezhet, hogy jó jó, miért nem jeleztem és akkor majd küldtek volna egy másikat. Persze, az ember csak unalmából ad le egy rendelést és még kéri azt egy adott fix időpontra, ugyebár...
Nos "newsflash" kedves tulajdonos, NEM, hanem azért mert vagy van valami konkrét célja vele, vagy pedig éhes. Ha meg már kihozták a pizzát, akkor nem fogja kilökni, hanem megeszi és nem fog még várni egy órát míg egy másikat elkészítenek...
Erről mertem venni a bátorságot és az Al Capone facebook elérhetőségére meg is írtam a történteket. Sajnos nem tudom szóról, szóra bemásolni, ugyanis a negatív kritikákat nem tűrve ma ez el lett távolítva a tulajdonos által viszont ebben nem volt semmilyen vulgáris megnyilvánulás, egyszerűen csak hangot adtam a nemtetszésemnek, mert elvégre néma gyereknek...
Eddig még azt is lehetne mondani, hogy hol itt a gond? Elvégre a profit orientált szektornak egyetlen egy vállalat tulajdonosa sem tűri meg a negatív reklámot - mert Uram bocsáss, megcsorbul az ego-ja meg fennáll a veszély, hogy látván ezt az esetet mások is el fognak fordulni az ilyen szolgáltatóktól - még akkor is ahogy a tulajdonos fogalmazott "néha" előfordul.
Álljon most itt a tulajdonos pontos reakciója:
" "Kedves" Gál Márk. Nagyon sajnálom, hogy probléma volt a rendelésével.
Valószínű, hogy el lett cserélve a rendelés, (ami sajnos nagy ritkán
előfordulhat) amit meg lehetett volna oldani egy telefonnal és rögtön
küldtünk volna egy másikat. Számomra viszont érthetetlen, hogy elmondása
szerint is évek óta meg van elégedve szolgáltatásainkkal ,de mégis az
első úgymond "bakinál" ilyen primitív módon reagálja le a dolgot és
cégünket olyan színben tünteti fel mintha ez volna ránk jellemző.
Úgyhogy megkérném,ha jövőben még esetleg rendelne tőlünk, és ha netán
valamilyen emberi hibából (mivel nálunk is csak emberek dolgoznak, akik
néha tévedhetnek)előfordulna bármilyen probléma, azt oldja meg kulturált
módon: értesítsen minket hogy rögtön javítsuk ki a hibát, de semmi
képen sem "bunkó módon" cégünket nyilvánosan befeketítse.
Tisztelettel: Huszti Tamás. Tulajdonos"
Mondanám, hogy ez alapján mindenki szűrje le a maga következtetéseit, de egy ilyen - és ez a tényleges primitív megnyilvánulás - mellett nem lehet elmenni szó nélkül. 2013-ban ilyen egy ügyfélre (pontosabban annak véleményére) semmit sem adó tulajdonos. Ami itt a macskakörmöt jogosan megilleti az a "nagyon sajnálom", ugyanis aki egy ilyen levelet fogalmaz, meg az mindent csinál, csak éppen nem sajnálja a történteket.
Álljon itt egy rövid sztori: tavaly voltam Norvégiában ahol először jártam, nem ismertem, hogy melyik a jó helynek nevezhető pizzázó, mégis betévedtem a szállásomhoz közel lévő helyre, ahol leadtam egy rendelést. Úgy 15-20 perc körüli várakozást követően (nem tűnt amúgy sem soknak és viszonylag tele is volt a hely) kihoztak egy pizzát, de az kicsit sem hasonlított, arra amit kértem és ezt szóvá is tettem a pincérnek. Visszament a konyhába, pár perc eltelt és előjött elnézést kérve, hogy összekeveredtek a dolgok, de amennyiben elfogadom 50 %-os árkedvezményt tudnak felajánlani az egyszerű "elnézését kérjük, bocsánat" mellett, ami ilyen helyzetekben úgy érzem standardnak mondható és máris újra elkészítik a kért pizzámat. Igen hölgyek, urak ez Nyugat és ez jelenti azt, hogy tiszteletben tartjuk az ügyfelet és őszintén elnézést kérünk, nem pedig egy ilyen levelet vágunk hozzá az emberhez és még nekünk áll feljebb.
Primitív? Bunkó? - így bélyegezzük meg az ügyfelet? Szép...Annyiban viszont megerősített, hogy egyrészt nagy ívről tesz arra az ilyen ember, hogy mi a véleménye az ügyfélnek és arról is, hogy célba talált a véleményem, ugyanis nem hiába van e két szép mondásunk, hogy "akinek nem inge, ne vegye magára" vagy az "igazság fáj".
Így forduljatok e maffiózó helyhez. Én többet biztos nem fogom gazdagítani semmilyen formában!
P.S. Ha valakinek nem esett volna le a "maffiózó" alatt arra gondoltam, hogy Al Capone ugyebár az volt. Nem kell mindent félreérteni. Személyeskedni amúgy sem szoktam, főleg olyannal szemben nem akit nem ismerek eléggé.