2012. november 16.

Leuven

Tekintettel arra, hogy ma van az utolsó napja, hogy még itt vagyok úgy gondolom, hogy itt az ideje egy összegzőre.
Két hét, vagyis majdnem két teljes egész hét amit itt tölthettem e szép kis városban Belgiumon belül.
Első nekifutásra nehéz összeszednem a gondolataimat, holott nem olyan sok idő ez (sajnos). 
Megérkezésem napján már sötét volt - délután 18:00 - és látszott, hogy kijutott az esőből aznap itt is, a vonatállomást elhagyva első gondolat, hogy kellene találni egy taxit amivel eljutok a szállásig (lévén, hogy ez volt az első alkalom, hogy ide utaztam ez volt az egyedüli racionális gondolat) szerencsémre pont az állomás mellett tartózkodó utolsó taxist sikerült elcsípnem és irány a célállomás. 
A vendégház honlapján az állt, hogy a vonatállomástól taxival, kb. 10 Euro, ami valóban pontos információ hisz összesen 12 Euro-t fizettem és arról nem is beszélve, hogy tisztaság volt az autóban, kényelmes volt, nem volt büdös cigi szag és a "manele" sem bömbölt.
A szálláson a vendégházat működtető úriember fogadott (mondanám, hogy menedzser, de a takarításon kívül - néha még azt is bevállalja - minden egyébbel ő foglalkozik, szóval amolyan mindenes) megejtettük a regisztrációmat, majd rendes házigazdaként körbevezetett, hogy mit merre találok és még egy várostérképet is adott bejelölve, hogy hol találom a közeli boltokat, illetve, hogy másnap merre találom a Nemzetközi irodát illetve az egyetemen belüli intézményt.

Másnap reggel mint egy turista elindultam a megjelölt helyekre, melyeket szerencsére viszonylag könnyen sikerült megtalálnom. A nemzetközi irodánál is szintén kedvesen fogadott az ügyvezetőm minden részletekre kitért, majd a végén közölte velem, hogy most akkor ki kellene fizetnem a 85 Euro-t ami a regisztrációs díjat jelenti. A pár másodperces sokk után sikerült reagálnom is. Elgondolkodtam azon, hogy mégis mi kerül ennyibe...de aztán rájöttem, hogy fölöslegesen enném az idegeimet ugyanis ez a szabály, ennek cserébe megkaptam a minden egyetemi intézménybe beléptetőkártyaként szolgáló igazolványt, továbbá a wifi aktivációs felhasználó és az ahhoz kapcsolódó kódot, a baleset- és egészségügyi biztosítást, továbbá egy ismertetőt a várossal és az egyetemi élettel kapcsolatban - ugyanis Leuven egy nagyobb egyetemi városként funkcionál - illetve az ittlétemet igazoló dokumentumot. Útban az intézmény felé szembetűnő látvány az is a város kapcsán, hogy rengetegen közlekednek biciklivel és nem csak az egyetemisták. Szóval ha valaki szeret így közlekedni - márpedig én nagyon - akkor is egy jó választás ez a város és környéke. Jóval fejlettebb kultúrája van ennek mint odahaza és jóval inkább tekintettel vannak a sofőrök a biciklistákra és a gyalogosokra is. Eleinte szokatlan volt számomra, hogy egyedül álltam a gyalogátkelőnél és mindig megálltak az arra járó autók és jelezték, hogy nyugodtan menjek át. Ezt tanítani kellene!
Majd irány a KU Leuven, Public Management Institute, megbeszélésre a fogadótanáraimmal. Ott a főtitkárnő fogadott hisz pár perccel hamarabb érkeztem a megbeszéltekhez képest, körbevezetett, megmutatta az irodámat és ideadta a kulcsot is majd sor került egy formális már már interjúszerű megbeszélésre ahol sikerült egyeztetni, hogy a nemzetközi kutatás második fázisával fogok foglalkozni lévén, hogy az kapcsolódik szorosabban a PhD témámhoz.
Azt kell mondanom, hogy ritkaság manapság ilyen profi szakemberekkel együtt dolgozni mint Prof. dr. Annie Hondeghem és Prof. dr. Montgomery Van Wart, megtisztelő érzés számomra ez, arról meg már nem is beszélve, hogy a Van Wart prof.-al és kollégájával Paul Suino-val való vacsorám során elismerően nyilatkoztak az angol tudásomról és az eddigi munkálataimról is. Amikor két amerikai szakembertől hall ilyen pozitívumokat az ember, nem csak tudja hanem meg is erősödik abban, hogy igen jó úton jár.

Belgiumban az életszínvonal talán a világból a legmagasabb ez látszódik is ha az ember nap mint nap sétálgat az utcákon, azt hiszem e két hét alatt talán kétszer láttam kéregetőket, azok sem az otthoni agresszív fajta, hanem az látszik rajtuk, hogy valahol valamit nagyon elszúrhattak az életük során, hogy most ilyen helyzetbe keveredtek. Én értelemszerűen a flamand résszel ismerkedtem meg, azt tudni kell az itt élőkről, hogy első nekifutásra az emberek zöme eléggé távolságtartó, de ettől még nem kell egyből arra gondolni, hogy veled van valami gond.
Ami a hétvégét illeti, Szombaton tettem egy kisebb kiruccanást Brüsszelbe ami szintén egy pozitív élmény volt míg Vasárnap Hondeghem prof. jóvoltából velük tarthattam egy átfogóbb jellegű kirándulásra az országon belül, számos települést érintve ami azért is több mint produktív volt, mivel teljesen más az amikor egy helybéli mutat és magyaráz el dolgokat semmint amikor egy turista könyvvel a kezében indul el az ember bejárni a környéket. 

Ez a hét pedig első részben szakmailag munkával telt, míg most az utolsó napok némiképp lazábbak voltak, tegnap még sikerült megejtenem egy átfogóbb városnéző túrát többek között betekintést nyerve a polgármesteri hivatal impozáns épületének belsejébe is.
Az összegző előtt még egy utolsó gondolat: rengeteg finom belga sör van. Sajnos nem sikerült az összeset megkóstolnom, de állítólag a legjobbakat igen. Íme a személyes sorrendem:
Nr. 1. Az utánozhatatlan, hamisíthatatlan Trappist Westvleteren - mind három fajtája;
Nr. 2. Duvel
Nr. 3. Stella Artois
Nr. 4. Leffe   

Ez a lehetőség, több szempontból is hasznos, eredményes volt:
  • megismerkedhettem egy Nyugat-Európai országgal amely nem csak gazdaságilag, de társadalmilag is lépcsőkkel előttünk járnak (nem hiába mondják azt, hogy a nyugati országok mentalitása erősen eltérő a keletiektől); 
  • szakmailag egy nemzetközi platform munkálatainak tagjaként jóval nagyobb lehetőség nyílik újabb kapcsolatok kiépítésére, továbbá oly szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kutatás egy kisebb része éppen a PhD témámmal foglalkozik;
  • sikerült eljutnom olyan helyekre is, melyeket eddig max. a hírekben vagy a TV-ben láttam;
  • mentalitásformáló hatása is volt az ittlétemnek, hisz most már bizonyos dolgokra máshogy tekintek mint eddig;
  • egyedüli negatívum: nem szívesen válok meg a várostól, kicsit olyan ez mint a szerelem, hisz attól/azoktól sem szívesen válunk meg akiket szeretünk;
Végezetül pedig álljon itt pár kép, hogy ne csak a szavak beszéljenek!








































2012. szeptember 11.

Bergen

Ha valaki nem tudná, Bergen Norvégia második legnagyobb városa sőt mi több kikötő város. 
Csodálatosan szép, hangulatos helynek találtam még akkor is, ha ott az eső napi jelenségnek van számon tartva, amiről valljuk be nálunk lassan már csak a Tv-ben fogunk látni esőt sajnos.

Hogy mit is csináltam én ott? (bizonyára ismerőseim fejében ez a kérdés merül fel, főleg akik nem követnek Facebook-on) Egy nemzetközi konferencia keretén belül került megrendezésre egy tanácskozás melyen jómagam is részt vettem. Egy kutatócsoportnak lettem tagja, melyet az IIAS (International Institute of Administrative Sciences) hozott létre. 
Ilyenkor is csak megerősödik bennem az a tény mely szerint Istennek útjai kifürkészhetetlenek, ugyanis egy évvel ezelőtt, nemhogy ilyesmit nem gondoltam volna, hogy én egy nemzetközi kutatócsoport tagja leszek majd, vagy hogy eljutok ilyen városokba mint Bergen, de azt végképp nem gondoltam, hogy egy olyan projektbe csöppenek bele, ami pontosan a saját kutatási területemnek felel meg. 
Persze ez rengeteg munkát feltételez, de állok elébe, hisz egy nagy része tökéletes lesz a PhD disszertációm számára így két legyet üthetek majd egy csapással. 

Ami pedig a repüléssel kapcsolatos élményeimet illeti, most csak fokozódott a helyzet ugyanis összesen Budapest - Bergen oda-vissza, 4szer sikerült repülnöm, hisz volt egy átszállás is. Nem hiába az egyik kedvenc filmem az Up in the air, most még határozottabban áttudtam élni, hogy mekkora élmény ott fenn a magasban lenni a felhők felett.

Nem szívesen jöttem vissza haza, bár ha valaki ott szeretne megélni akkor egy nagyon jól fizető állásra kell szert tennie, ugyanis a szállástól megkezdve az egyszerű élelmiszerek beszerzésével bezárólag egy drága városról van szó.
Most pedig jöjjön pár kép.











2012. szeptember 3.

Szép város...

Nem Kolozsvár, mint ahogy a dal is mondja, hanem ezúttal Szegedről van szó, ugyanis a nyaram végét, ott sikerült töltenem.

Eddig is tetszett a város, de többnyire kis időt töltöttem ott eddig, azt is mint turista. Most viszont lehetőségem volt, picivel jobban átélni azt amit ez a város nyújt az ember számára. 
Mivel szeretek bicajozni így most még inkább felfigyeltem arra, hogy mennyire előtérbe van helyezve ez a városban, már minthogy rengeteg biciklis úgy közlekedhet, hogy számos elkülönített és egyértelműen megkülönböztetett sávok vannak kialakítva (tetszik, nem tetszik nálunk ilyen - nem mondom, hogy soha - de, hogy míg én e Földön élhetek addig biztos nem is lesz) és sokan is élnek az ezzel adta lehetőséggel és bicajjal közlekednek akár hobby-ból akár mert így közlekednek inkább.

Az emberek nagy része (persze azért nem mindenki) kedves és viszonylag nyugisabb a nagyobb városokban lakókhoz képest.

A mostani ott-tartózkodásom alatt a véletlen hozta, hogy éppen elcsíptem a Tiszai Halfesztivál rendezvényt is, melynek első napjának zárórésze a Gringo Sztár együttes koncertje volt. Nem csak élveztem, de nagyon is tetszett élőben nyomták Geszti, a két lány és persze a zenekar, majdnem másfél órán át.

Sajnos nem volt, kerek-egész a nyárzáró kiruccanásom, nem telt el felhőtlen boldogsággal, de ez a koncert mindenképpen jól jött, legalább kis színt vitt az életembe.
Említettem, hogy nem volt ez betervezve ezért csak telefonnal sikerült pár képet készíteni, ezért látszanak úgy ahogy:


Most meg megosztanám a két eddigi számomra legkedveltebb dalokat tőlük: