2012. november 16.

Leuven

Tekintettel arra, hogy ma van az utolsó napja, hogy még itt vagyok úgy gondolom, hogy itt az ideje egy összegzőre.
Két hét, vagyis majdnem két teljes egész hét amit itt tölthettem e szép kis városban Belgiumon belül.
Első nekifutásra nehéz összeszednem a gondolataimat, holott nem olyan sok idő ez (sajnos). 
Megérkezésem napján már sötét volt - délután 18:00 - és látszott, hogy kijutott az esőből aznap itt is, a vonatállomást elhagyva első gondolat, hogy kellene találni egy taxit amivel eljutok a szállásig (lévén, hogy ez volt az első alkalom, hogy ide utaztam ez volt az egyedüli racionális gondolat) szerencsémre pont az állomás mellett tartózkodó utolsó taxist sikerült elcsípnem és irány a célállomás. 
A vendégház honlapján az állt, hogy a vonatállomástól taxival, kb. 10 Euro, ami valóban pontos információ hisz összesen 12 Euro-t fizettem és arról nem is beszélve, hogy tisztaság volt az autóban, kényelmes volt, nem volt büdös cigi szag és a "manele" sem bömbölt.
A szálláson a vendégházat működtető úriember fogadott (mondanám, hogy menedzser, de a takarításon kívül - néha még azt is bevállalja - minden egyébbel ő foglalkozik, szóval amolyan mindenes) megejtettük a regisztrációmat, majd rendes házigazdaként körbevezetett, hogy mit merre találok és még egy várostérképet is adott bejelölve, hogy hol találom a közeli boltokat, illetve, hogy másnap merre találom a Nemzetközi irodát illetve az egyetemen belüli intézményt.

Másnap reggel mint egy turista elindultam a megjelölt helyekre, melyeket szerencsére viszonylag könnyen sikerült megtalálnom. A nemzetközi irodánál is szintén kedvesen fogadott az ügyvezetőm minden részletekre kitért, majd a végén közölte velem, hogy most akkor ki kellene fizetnem a 85 Euro-t ami a regisztrációs díjat jelenti. A pár másodperces sokk után sikerült reagálnom is. Elgondolkodtam azon, hogy mégis mi kerül ennyibe...de aztán rájöttem, hogy fölöslegesen enném az idegeimet ugyanis ez a szabály, ennek cserébe megkaptam a minden egyetemi intézménybe beléptetőkártyaként szolgáló igazolványt, továbbá a wifi aktivációs felhasználó és az ahhoz kapcsolódó kódot, a baleset- és egészségügyi biztosítást, továbbá egy ismertetőt a várossal és az egyetemi élettel kapcsolatban - ugyanis Leuven egy nagyobb egyetemi városként funkcionál - illetve az ittlétemet igazoló dokumentumot. Útban az intézmény felé szembetűnő látvány az is a város kapcsán, hogy rengetegen közlekednek biciklivel és nem csak az egyetemisták. Szóval ha valaki szeret így közlekedni - márpedig én nagyon - akkor is egy jó választás ez a város és környéke. Jóval fejlettebb kultúrája van ennek mint odahaza és jóval inkább tekintettel vannak a sofőrök a biciklistákra és a gyalogosokra is. Eleinte szokatlan volt számomra, hogy egyedül álltam a gyalogátkelőnél és mindig megálltak az arra járó autók és jelezték, hogy nyugodtan menjek át. Ezt tanítani kellene!
Majd irány a KU Leuven, Public Management Institute, megbeszélésre a fogadótanáraimmal. Ott a főtitkárnő fogadott hisz pár perccel hamarabb érkeztem a megbeszéltekhez képest, körbevezetett, megmutatta az irodámat és ideadta a kulcsot is majd sor került egy formális már már interjúszerű megbeszélésre ahol sikerült egyeztetni, hogy a nemzetközi kutatás második fázisával fogok foglalkozni lévén, hogy az kapcsolódik szorosabban a PhD témámhoz.
Azt kell mondanom, hogy ritkaság manapság ilyen profi szakemberekkel együtt dolgozni mint Prof. dr. Annie Hondeghem és Prof. dr. Montgomery Van Wart, megtisztelő érzés számomra ez, arról meg már nem is beszélve, hogy a Van Wart prof.-al és kollégájával Paul Suino-val való vacsorám során elismerően nyilatkoztak az angol tudásomról és az eddigi munkálataimról is. Amikor két amerikai szakembertől hall ilyen pozitívumokat az ember, nem csak tudja hanem meg is erősödik abban, hogy igen jó úton jár.

Belgiumban az életszínvonal talán a világból a legmagasabb ez látszódik is ha az ember nap mint nap sétálgat az utcákon, azt hiszem e két hét alatt talán kétszer láttam kéregetőket, azok sem az otthoni agresszív fajta, hanem az látszik rajtuk, hogy valahol valamit nagyon elszúrhattak az életük során, hogy most ilyen helyzetbe keveredtek. Én értelemszerűen a flamand résszel ismerkedtem meg, azt tudni kell az itt élőkről, hogy első nekifutásra az emberek zöme eléggé távolságtartó, de ettől még nem kell egyből arra gondolni, hogy veled van valami gond.
Ami a hétvégét illeti, Szombaton tettem egy kisebb kiruccanást Brüsszelbe ami szintén egy pozitív élmény volt míg Vasárnap Hondeghem prof. jóvoltából velük tarthattam egy átfogóbb jellegű kirándulásra az országon belül, számos települést érintve ami azért is több mint produktív volt, mivel teljesen más az amikor egy helybéli mutat és magyaráz el dolgokat semmint amikor egy turista könyvvel a kezében indul el az ember bejárni a környéket. 

Ez a hét pedig első részben szakmailag munkával telt, míg most az utolsó napok némiképp lazábbak voltak, tegnap még sikerült megejtenem egy átfogóbb városnéző túrát többek között betekintést nyerve a polgármesteri hivatal impozáns épületének belsejébe is.
Az összegző előtt még egy utolsó gondolat: rengeteg finom belga sör van. Sajnos nem sikerült az összeset megkóstolnom, de állítólag a legjobbakat igen. Íme a személyes sorrendem:
Nr. 1. Az utánozhatatlan, hamisíthatatlan Trappist Westvleteren - mind három fajtája;
Nr. 2. Duvel
Nr. 3. Stella Artois
Nr. 4. Leffe   

Ez a lehetőség, több szempontból is hasznos, eredményes volt:
  • megismerkedhettem egy Nyugat-Európai országgal amely nem csak gazdaságilag, de társadalmilag is lépcsőkkel előttünk járnak (nem hiába mondják azt, hogy a nyugati országok mentalitása erősen eltérő a keletiektől); 
  • szakmailag egy nemzetközi platform munkálatainak tagjaként jóval nagyobb lehetőség nyílik újabb kapcsolatok kiépítésére, továbbá oly szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kutatás egy kisebb része éppen a PhD témámmal foglalkozik;
  • sikerült eljutnom olyan helyekre is, melyeket eddig max. a hírekben vagy a TV-ben láttam;
  • mentalitásformáló hatása is volt az ittlétemnek, hisz most már bizonyos dolgokra máshogy tekintek mint eddig;
  • egyedüli negatívum: nem szívesen válok meg a várostól, kicsit olyan ez mint a szerelem, hisz attól/azoktól sem szívesen válunk meg akiket szeretünk;
Végezetül pedig álljon itt pár kép, hogy ne csak a szavak beszéljenek!








































Nincsenek megjegyzések: