2024. december 31.

„Szeretném a homokórát megállítani…”

...egyből ez az ismert dal jutott az eszembe ahogy az év végi összegzőn agyaltam. Még néhány óra maradt 2024-ből így hamarosan ideje lezárni és eltenni életem archívumába. Azt hiszem, megkerülhetetlenül bennem van az összehasonlítás. Ha belegondolok, hogy az ezt megelőző esztendő mennyire felkavaró volt, 2024 egy fokkal nyugisabb lett, de semmiképp sem eseménytelen. Még január első napjaiban elhatároztam, hogy ez az esztendő más lesz, mint a többi és mivel 2023-ban elvesztettem egy számomra fontos családtagot így szinte adta magát: ideje számot vetnem a kapcsolataimmal. Kik azok, akik igazán fontosak az életemben, kinek vagyok én fontos az ő életében? Ezek a kérdések hozták napvilágra a #ÉlőKapcsolatokÉve tematikát, amit nagyon komolyan vettem. Elhatároztam, hogy keresni fogom a barátaimat, ismerőseimet és ebben épp a közösségi média (mint kommunikációs platform) volt az egyik hasznos eszköz. Ezért most nemcsak az évet, hanem ezt a meghatározó és tanulságos kezdeményezést is summázom. Hasznos tapasztalás volt, hisz felszínre hozta azokat az embereket, akikkel kétirányú kapcsolatom van, de azokat is, akiket nyugodt szívvel elengedhetek. Teszem ezt úgy, hogy részemről nincs semmilyen harag vagy keserű szájíz, hisz rájöttem, hogy voltak és vannak epizódszereplők az életemben. Ők akkor, adott élethelyzetben valamilyen okkal sétáltak be az életembe és teljesen OK, ha nem maradnak tovább. Viszont (és erre építek a jövőben) hálás vagyok azokért, akikkel nem érdekviszony, hanem egyszerűen a kölcsönös érdeklődés, a segítő szándék, a találkozás és viszontlátás öröme köt össze!

Most pedig vissza a 2024-et meghatározó mérföldkövekhez! Áprilisban töltötte be egy éves születésnapját a BorMárka – iránytű, borkalauz a mindennapokra saját rádiós műsorom. Örömteli és ünnepi alkalom volt a javából hiszen napjaink zajos és egyre inkább elértéktelenedő világunkban ritkán adatik meg egy ilyen igazán tartalmas, őszinte beszélgetésekkel teli műsor (a technika vívmányainak köszönhetően nemcsak az éterben szóltunk, hanem videós változat által a YouTube-on is) ráadásul központban a borágazat, a kulturált borfogyasztás népszerűsítése. Ebben segítségemre volt két jó barát, akikért ugyancsak hálás vagyok, hogy hittek bennem és láttak fantáziát ebben a közös projektben. Ennek kapcsán májusban (az időjárás viszontagságai ellenére) megélhettem életem második élő rádiós kitelepülését a Rosalia Borpikniken. Összességében pedig két évad, 31 rész körülbelül egy év és öt hónap alatt.

Ha nyár: akkor idén labdarúgó-Európa bajnokság, család, jó barátok és 20 éves osztálytalálkozó. Ez utóbbi feltöltött, de ugyanakkor felkavart. Ráeszmélni, hogy hová lett nemhogy tíz, hanem húsz év az bizony kemény tasli tud lenni.  De hálát is éreztem, hogy itthon lehettem és visszarepülhettem egy olyan életszakaszba, amikor – legalábbis az eddig megéltek alapján – a leginkább éltem az életet és minden területen boldog voltam (munka, magánélet egyaránt).

A nyár viszont tartogatott lezárást és új fejezetet is életem könyvében. Egy-két hét gondolkodás után úgy döntöttem, hogy búcsút intek a közegnek, ahol kicsivel több mint két esztendőt tölthettem (Trend FM) és teret adok egy némileg új környezetnek. Nem mondanám teljes profilváltásnak, de hála Istennek minden apró kétely mostanra szertefoszlott és nyugodt szívvel állítom, hogy jól döntöttem. Ha belegondolok, leginkább két marasztaló tényező volt, ami megnehezítette az akkori döntésem: az egyik egy újabb védőangyal, jó barát, a másik pedig a BorMárka műsorom. Azonban hosszas mérlegelés után arra a következtetésre jutottam, hogy az első orvosolható, hisz nem a munkahelyen múlik a kapcsolat, míg utóbbi talán valamilyen formában még visszatérhet az életembe.

Ahogy a már-már hagyománnyá avanzsáló éves fényképes összeállítást készítgettem azon töprengtem, hogy nem is csoda, hogy miért tartottam fontosnak a #ÉlőKapcsolatokÉve koncepciót. Továbbá most, hogy így egyre közelebb vagyok életem következő fejezetéhez (2025 egyben a harmincas éveim utolsó szakasza) elhatároztam, hogy visszaveszek a közösségi médián való aktivitásom intenzitásából (például az „Ez (is) történt a héten” rovattól) és az új esztendő az énkeresés éve lesz (#KiVagyokÉn?). Hála az Úrnak most egy olyan közegben dolgozhatok, ami lelkileg sokat ad és értékes emberekkel beszélgethetek, ismerhetek meg (erről jut eszembe: eddig 18 írásom jelent meg és 10 rádiós anyagot készíthettem, januártól pedig egy új feladatkör is megtalált, ami által a rádiós részt tovább erősíthetem), de úgy érzem, hogy akkor lehet teljes ez a „csomag”, ha ehhez megfelelő belső béke, egyensúly társul. Az elmúlt években egyre gyakrabban feltettem magamnak a kérdést, hogy hová lett a 2000-2004 közötti Márk. Mi lett vele? Vajon mit üzenne a mostani énemnek? Nem, ez nem valami búskomor nosztalgiázás vagy fiatalságom visszasírása (megj. most sem érzem, hogy öreg lennék), hanem egyszerűen néhány olyan tulajdonság, ami akkor bennem volt, de valahogy a megtett út során elvesztettem. Ezért gondolom fontosnak a belső önvizsgálatot, ami nem néhány perces folyamat.

Így tekintek előre és így nézek vissza! Köszönöm 2024, köszönöm #ÉlőKapcsolatokÉve, köszönöm TrendFM!

2025: ami Istennek kedves, ami Őszerinte helyes! Remélem, hogy ez a stratégia tovább vezet majd az utamon, hogy megtaláljam önmagam és így talán azt is, akit nekem rendelt útitársként.

Vigyázzatok magatokra! Békés, örömteli új esztendőt kívánok!!!

 

Nincsenek megjegyzések: