Egy hét...így telik az idő. Ma egy hete átléptem egy újabb "küszöböt". Természetesen jöttek az üzenetek, hogy "üdv, a harmincasak klubjában" vagy "milyen harmincnak lenni?", vagy "mikor fogsz majd nősülni?" és ezeknek különféle variációi. Talán már tavaly utaltam arra, hogy furcsán éltem meg ezt a jeles napot (elvégre fontos, megállni és lehetőség szerint megünnepelni azt a napot ami valóban számít nem csak nekem, de a szüleim számára is, mivel ez nekik is egy komoly mérföldkő volt az életükben). Idén le kellett vonnom a konzekvenciákat, hogy egy korszak lezárult legalább is a számok ezt mutatják. Most már én is elkezdhetem énekelni az örökzöld, "nem csak a húsz éveseké a világ" slágert. A viccet félretéve az élet ilyenkor sem áll meg, ugyanolyan sebességgel halad tovább, mintha mi sem történt volna. De nem így van ez minden, más ünneppel is? Dehogynem, viszont rajtunk múlik, hogy hogyan kívánjuk megélni. Mit adunk bele, mitől teszünk különlegessé egy-egy alkalmat?
A harmincadik születésnapom előtt néhány nappal azt próbáltam megkérdezni az ismerősöktől, barátoktól, hogy ki milyen "őrültséggel" vett búcsút pl. a 20-as éveitől (de lehetett ez akár 19-ről 20-ra, vagy 39-ről, 40-re is). Nem sok választ kaptam, de amit sikerült leszűrni azokból amiket mégis, hogy akár "apróságok" szintjén is, de szánjak magamra kevés időt. Ezt is leginkább azért, hogy megéljem és feldolgozzam ezt a változást.
Majd a jeles nap előtt egy nappal, este rám talált egy cikk az internet világából, ami kissé jobb kedvre derített: rájöttem, hogy miután sikerült "megemészteni" a gondolatot, hogy minden egyes életszakasz csodálatos ajándékokat nyújt, könnyebb vagy egyszerűbb élvezni az idősödés folyamatát. Ezt pedig 8-9 jó tanács követte, melyeket most megosztanék azokkal akik szokták olvasni bejegyzéseimet. Teszem mindezt azért, mert én is egyetértek az állításokkal:
- az, hogy a harmincas éveidben vagy, nem jelenti azt, hogy öreg vagy;
- a szakításaid a legjobb tanár szerepét töltik be (értsd: a múltbéli kapcsolatok, segítenek a jövőbeliek formálásában);
- megtalálod a lelki társaid vagy barátaid (FONTOS: amire betöltöd a 30-at azok akikkel nem vagy egy hullámhosszon fokozatosan elsodródnak tőled és ezáltal is közelebb kerülsz azokhoz akik igazán fontosak számodra. Ezt azért is említem meg, mert pl. nem köszöntött fel rengeteg ismerős, barát - nem is volt ez elvárás részemről - de azok akiknek eszébe jutottam, tudom, hogy ők képezik ezt a közeli, fontosabb kört számomra és a velük való kapcsolatomat igyekszem a leginkább ápolni);
- tudsz lazítani az életed idővonalán és hagyni lehet az életnek, hogy az "faragjon";
- az angol "wake-up call" találó kifejezés, mely szerint egy ilyen jelenség könnyen előfordulhat ebben az időszakban, nevezetesen amikor egy hozzád közel álló személy megbetegszik vagy meghal;
- nem kell minden szart elviselned (FONTOS: minél inkább megérted, hogy az idő értékes - vagy ahogyan szoktuk mondani: az "idő pénz" - annál inkább rájössz arra, hogy nincs időd olyan emberekre akik tiszteletlenül bánnak veled, nem értékelnek vagy összetörik a szíved. Az ilyen embereket jó kivágni az életedből, mert hosszú távon mérgező hatásúak lesznek);
- élvezed a saját társaságodat;
- felnőtt vagy (vagy legalább is elvileg - mert ez bizony nem mindenkire és minden helyzetben érvényes) ami azt is jelenti, hogy az életed a te saját felelősséged;
- rájössz arra, hogy mindenki más körülötted megpróbálja kihozni a legjobbat azzal és abból amit tud: vagyis nincs egy aranyrecept vagy pl. az, hogy a korral okosabb leszel, annak ellenére, hogy sokáig azt gondoljuk, hogy a nálunk idősebbek mindig tudják/tudták mit szükséges csinálni (szándékosan nem a "kell" szót használtam, mert az olyan kényszeres);
Egyik rádiós könyvben nevezték a 30-34 közötti korosztályt "aranykorú" fiataloknak. Ez lettem most már én is. Hiszem azt, hogy most jó helyen vagyok, néhány fontosabb szakaszt sikerült lezárnom az életemben, de ezzel együtt újabb lehetőségek jöttek és várnak rám. Én pedig kíváncsian várom, hogy mit tartogat a nagybetűs élet könyvének következő lapja számomra. Mindenesetre én úgy akarom ezt megélni, hogy a "toll" amivel a lapok, oldalak "íródnak" az én kezemben legyen.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése