Miért kéne mindenkivel őszintének lenni? Szerencsére meg lehet találni azokat, akik ezt megbecsülik. Hogy hol érdemes őszintének lenni, kivel érdemes őszintén beszélni, azt két szempont mérlegelésével állapíthatod meg.
„Az egyik: ha beszélgetsz valakivel, figyeled, mennyire néz a szemedbe. Talán sablonosnak hangzik, de ha beszélsz valakivel önmagadról, és közben ő jobbra-balra nézeget („Igen, persze, hogyne, igen..." - „Te nem is figyelsz!" - „De, figyelek, mondjad, persze, hogy figyelek!"), az mind jelent valamit. Vagyis, ha nincsen szemkontaktus. és láthatók az unalom, az elbambulás jelei, ha a másik közben nézegeti az óráját, az okostelefonját, SMS-ezik, akkor miért mondjál el neki bármit?
Ennek a komplikáltabb formája, amikor valaki a szemedbe néz, látszólag hallgat téged, de valójában nem figyel rád" (ezt már néhány alkalommal én is megtapasztaltam).
„Ezt észrevenni csak úgy lehet, ha a különböző érzékszerveidet megfelelően használod. Itt jön be az a nagyon furcsa képességed, hogy érezheted, megéri-e a másikkal őszintén beszélni, vagy nem éri meg. A testtartás és mimika gondos megfigyelése elengedhetetlen annak megállapításához, hogy ki őszinte veled, és ki nem. De a belső érzés is az: hogy mindezt érzed-e. Ha nem figyelsz oda a finom, pici jelekre, és arra, hogy a másik milyen gesztusokat tesz feléd, akkor éppúgy nem fogod észrevenni, kik azok, akik megérdemlik az őszinteségedet, mint ahogy azt sem, ha figyelmeztető jelzést kapsz az élettől. Ennek megfelelően pedig nem fogsz tudni változtatni sem."
Én abból indulok ki, hogy legyek őszinte most, és nézzem meg, hogy (vajon) a másiktól ugyanezt megkapom-e. Ha nem, akkor helló.
