2023. április 3.

Volt egy álmom!

Mert néha az álmok valóra válnak: az élet olykor érdekes kanyarokat tartogat.  Best Of – a ’80-as, 90’-es évek legjobbjai, Top 10, Kívánságműsor (mindez még 2004-ben). Csaknem 20 év és hamarosan újra saját rádiós műsort vezethetek. Mondanám, hogy semmi sem változott, de ez nem igaz. Ma már teljesen más ez a műfaj, mint a 2000-es évek elején volt. Egy dolog viszont nem változott: ez pedig a rádiózás iránt érzett szerelem. 

Akkor egy-két információ a jövőről: most nem zenei tematikájú műsort készítek, hanem fókuszban a borok világa. Az adásokban nem leszek egyedül: minden héten segítségemre lesz egy társműsorvezető (a szakmai partner ugyanis a VinAgora Nemzetközi Borverseny). Ezen kívül egy előre meghatározott tematika alapján meghívunk egy borászt (idővel közéleti szereplőket, akik valamilyen formában kötődnek a borok világához). Hogy mindebből pedig mi mindent hozunk ki, az kiderül ha meghallgatjátok (megnézitek, mivel a YouTube-ra is készül egy változat).

Április 14-től, minden péntek délután (a 14:00-i hírek után) hangolódjatok a Trend FM-re (94.2 FM Budapest és vonzáskörzete; vagy online) mert jön a: BorMárka – iránytű, borkalauz a mindennapokra.

Hála és köszönet mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy ez az álom megvalósuljon! Külön köszönet Zilai Zoltánnak és Antal Gábornak a szakmai és baráti támogatásért. 


 

2023. február 22.

40 nap

Meggyőződésem, hogy ezt az időszakot kevesen érzékelik úgy, mint az adventet. Ennek ellenére hiszem, hogy fontos! Ma van hamvazószerda, a böjt első napja. A hamu ősi jelképe a bűnbánatnak, mert a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmeztet. Bár az álláspontok (olykor vallás függő okok miatt) megoszlanak: van, aki a szigorú testi böjtre gondol, más a lelkire, van aki mindkettőre. Fontos lenne  - és talán egyfajta konszenzust is eredményezne - annak tudatosítása, hogy a böjt nem valami exkluzív keresztény privilégium, nem a jámbor vallásos élet része, hanem egy egyetemes emberi igényre adott válasz, hiszen a csöndre, a rendteremtésre, az elmélyülésre mindenkinek szüksége van (legalább is ez az én hipotézisem).

A mai nappal kezdetét vette a húsvétot megelőző 40 napos böjti időszak. A napokban megkérdezték tőlem, hogy nekem ez mit jelent? Szigorúan tartom, hogy nem fogyasztok húst? Elgondolkodtam ezen és a rövid válaszom az volt, hogy én ilyenkor lelki böjtöt tartok. Ennek oka leginkább az, hogy ez nekem nem egy kényszerű teljesítmény az életemben, nem fogyókúráról szól. Ilyenkor sokkal inkább az önvizsgálatra fektetem a hangsúlyt.

A tegnap az esti órákban a Facebook emlékek rovata dobott fel egy bejegyzést, amit pár éve osztottam meg, ebben szerepelt egy dal is. Úgy érzem, hogy ez most valahogy ide kívánkozik: https://www.youtube.com/watch?v=2XBJqcjEr2c

Furcsa volt ez a nap, de végül egész bizakodó vagyok a kimenetele kapcsán. Aki kíváncsi, nem kell megöregedni. Részletek hamarosan!


 

2022. december 31.

Lezárás és új kihívások

 2022 – olykor még egy-egy napot, hetet, hónapot is nehéz röviden összefoglalni, hát akkor egy teljes évet. Azonban tagadhatatlanul az idő telik, és bizony ezzel együtt az évek is. Szilveszter több szempontból különleges, ennek egyik oka, hogy ilyenkor visszatekintek az elmúlt esztendőre (igen, annak jó és rossz oldalára egyaránt). Mondhatni, hogy ez amolyan hagyomány, de esetemben fontos mérföldkő mert egy fejezet lezárása is egyben.

Január – sokaknak ez a hónap nyomasztó, hiszen egyre távolabb kerülünk a karácsonyi fénytől, meg a szilveszteri bulitól, a jó hangulattól és jön a visszazökkenés a szürke hétköznapokba. Nos, hölgyek és urak, én néhány éve elhatároztam, hogy másként tekintek erre a hónapra: konkrétan úgy képzelem el, mint egy videójátékban az újraindítás gombot. Ilyenkor kapok egy lehetőséget arra, hogy lapozzak és elkezdjek egy új fejezetet. Minden kezdet pedig örvendetes és Istennek hála megadatik a lehetőség arra is, hogy bővítsem életem könyvét, annak tartalmát. Ilyen volt ez az idei január is és lehetőségem volt rendezni soraimat, gondolataimat a jövőmről.

Február: az elmúlt években kezd kialakulni egy amolyan hagyomány, amit tervezek ápolni. Nevezetesen ilyenkor „beröffentem” a boros rendezvényeket, méghozzá megadom a módját a Borjour Magnum-al (az év legnagyobb borkóstolója, 2023-ban ha minden igaz akkor több mint 200 borászat lesz jelen a rendezvényen).

Március: ez mindig egy olyan hónap, amikor már várom a tavasz kezdetét, és ezt idén is így tettem, a hónap utolsó napjaiban már kimozdultam a teraszra, erkélyre is pár csendes percre.

Ha április, akkor az esetek többségében megkerülhetetlenül húsvétra helyeződik a hangsúly (nálam mindenképp). Bár még idén sem kerekedtem fel meglocsolni a szép virágszálakat, de ha Isten is úgy akarja, akkor 2023-ban ismét ápolhatom ezt a hagyományt (lányok, hölgyek, asszonyok: tessék már most felkészülni :-) ). Emellett a hónap végét minden idők utolsó Kistehén koncertjével zártam a Budapest Parkban. Ismét a zenekarral énekelhettem például azt, hogy: „Azt hiszem, ki kéne szállni. Egyszer talán megpróbálni kanyargós, üres utakon. Nem félek, minden rendben lesz. Ott, ahol elvisz a szél!”

Idén a hagyományos családi majális elmaradt, helyette május első napjaiban ott voltam az Év bortermelője 2021 tiszteletére megrendezett gálaebéden. Júniusban pedig jött a Rosalia fesztivál, ami már csak azért is különlegesebb és emlékezetesebb maradt mert itt már túl voltam egy nehéz döntésen, ami jelentős változásokat hozott az életemben. Ugyancsak júniusban, egyik jó barátomnak köszönhetően ott lehettem a hazai rendezésű vízilabda vb-n is (pontosabban a férfi válogatott Magyarország – Grúzia mérkőzésen).

Július első napjai a lezárás és a búcsú jegyében teltek. Érzésekben gazdag időszak volt ez, mondhatni amolyan hullámvasút, a felém áradó szeretet feldolgozására időre volt szükségem. Egy kisebb betegség kiheverése után pedig hogyan töltődtem? Kerékpározás a szabadban egy jó könyv társaságában (naná, hogy a rádiózásról). Említettem már az újrakezdés gombot, igaz? Nos, ezt sikerült alaposan le/benyomnom augusztusban, hisz megtalált egy újabb lehetőség (mikor egy ajtó bezárul, Isten kinyit egy sokkal szebbet) ugyancsak a rádiózás területén, és ezzel együtt egy újabb fejezet is elkezdődött az életemben. Részben ennek köszönhetően szeptemberben ismét eljött a Budapest Borfesztivál, ahol már az „új színekben”, de szakmailag (is) ismét jelen voltam.

Októberben nem maradhatott el (idén sem) az Oktoberfest Budapest kültéri helyszínen, valamint a „home edition” sem. Ez a hónap olyan szempontból is különleges volt, hogy sikerült egy nagy találkozás (amolyan bakancslistás) egyik nagy kedvencemmel (a sors fintora, hogy ez kis segítséggel néhány évvel korábban akár a szülővárosomban is összejöhetett volna, de hát én sem lettem proféta saját hazámban…) Kovács Ákossal és ezt csak tetőzte az én hónapom (november): amikor is 30. évét ünnepelte a Magyar Bor Akadémia, ezt összekötve az idei Év Bortermelője cím szűkített listájára bekerült jelöltek bemutatkozásával, de elkezdődött a különleges labdarúgó-világbajnokság is Katarban. Közben egy évvel öregebb (akarom írni), tapasztaltabb lettem, és persze zárásként itt a még különlegesebb december (néhányan hiányoltátok, így a bejegyzés végén lesz rólam egy ünnepi kép).

 

Még pár óra és búcsút intek 2022-nek. Összefoglalva ezt az esztendőt? Egy komoly döntés, újabb szakmai kihívás, emberi csalódás (sokadik, de sebaj ezek csak tovább erősítenek), azonban ezek mellett néhány – Istennek hála – konstans dolog: a stabil hátország, és valamelyest az egészségem. Tudom, hogy ez utóbbi kettő a legfontosabb, ezért hálás is vagyok! Annyi érdekességet még megosztok veletek, hogy korábban mindig várakozva tekintettem az új esztendő elé (igen, még akkor is, amikor nem sejtettem, hogy jön majd a „remek” Covid), de most ahogy ezeket a sorokat írom valahogy nincs meg ugyanez az érzés bennem 2023 kapcsán. Hogy ez jó vagy sem azt még nem tudom. Egy dolgot azonban meg tudok ígérni (aki ismer, tudja, hogy ritkán teszem ezt): ha megélem, jövő ilyenkor beszámolok róla. Addig is: vigyázzatok magatokra!