2022
– olykor még egy-egy napot, hetet, hónapot is nehéz röviden összefoglalni, hát
akkor egy teljes évet. Azonban tagadhatatlanul az idő telik, és bizony ezzel
együtt az évek is. Szilveszter több szempontból különleges, ennek egyik oka,
hogy ilyenkor visszatekintek az elmúlt esztendőre (igen, annak jó és rossz
oldalára egyaránt). Mondhatni, hogy ez amolyan hagyomány, de esetemben fontos
mérföldkő mert egy fejezet lezárása is egyben.
Január – sokaknak ez a
hónap nyomasztó, hiszen egyre távolabb kerülünk a karácsonyi fénytől, meg a
szilveszteri bulitól, a jó hangulattól és jön a visszazökkenés a szürke
hétköznapokba. Nos, hölgyek és urak, én néhány éve elhatároztam, hogy másként
tekintek erre a hónapra: konkrétan úgy képzelem el, mint egy videójátékban az
újraindítás gombot. Ilyenkor kapok egy lehetőséget arra, hogy lapozzak és
elkezdjek egy új fejezetet. Minden kezdet pedig örvendetes és Istennek hála
megadatik a lehetőség arra is, hogy bővítsem életem könyvét, annak tartalmát.
Ilyen volt ez az idei január is és lehetőségem volt rendezni soraimat,
gondolataimat a jövőmről.
Február: az elmúlt
években kezd kialakulni egy amolyan hagyomány, amit tervezek ápolni.
Nevezetesen ilyenkor „beröffentem” a boros rendezvényeket, méghozzá megadom a
módját a Borjour Magnum-al (az év legnagyobb borkóstolója, 2023-ban ha minden
igaz akkor több mint 200 borászat lesz jelen a rendezvényen).
Március: ez mindig egy
olyan hónap, amikor már várom a tavasz kezdetét, és ezt idén is így tettem, a
hónap utolsó napjaiban már kimozdultam a teraszra, erkélyre is pár csendes
percre.
Ha április, akkor az esetek többségében
megkerülhetetlenül húsvétra helyeződik a hangsúly (nálam mindenképp). Bár még
idén sem kerekedtem fel meglocsolni a szép virágszálakat, de ha Isten is úgy
akarja, akkor 2023-ban ismét ápolhatom ezt a hagyományt (lányok, hölgyek,
asszonyok: tessék már most felkészülni :-) ). Emellett a hónap végét minden idők utolsó Kistehén
koncertjével zártam a Budapest Parkban. Ismét a zenekarral énekelhettem például
azt, hogy: „Azt
hiszem, ki kéne szállni. Egyszer talán megpróbálni
kanyargós, üres utakon. Nem félek, minden rendben lesz. Ott, ahol elvisz a szél!”
Idén a hagyományos családi majális elmaradt, helyette május
első napjaiban ott voltam az Év bortermelője 2021 tiszteletére megrendezett
gálaebéden. Júniusban pedig jött a Rosalia fesztivál, ami már csak azért
is különlegesebb és emlékezetesebb maradt mert itt már túl voltam egy nehéz
döntésen, ami jelentős változásokat hozott az életemben. Ugyancsak júniusban,
egyik jó barátomnak köszönhetően ott lehettem a hazai rendezésű vízilabda vb-n
is (pontosabban a férfi válogatott Magyarország – Grúzia mérkőzésen).
Július első napjai a
lezárás és a búcsú jegyében teltek. Érzésekben gazdag időszak volt ez,
mondhatni amolyan hullámvasút, a felém áradó szeretet feldolgozására időre volt
szükségem. Egy kisebb betegség kiheverése után pedig hogyan töltődtem? Kerékpározás
a szabadban egy jó könyv társaságában (naná, hogy a rádiózásról). Említettem
már az újrakezdés gombot, igaz? Nos, ezt sikerült alaposan le/benyomnom
augusztusban, hisz megtalált egy újabb lehetőség (mikor egy ajtó bezárul, Isten
kinyit egy sokkal szebbet) ugyancsak a rádiózás területén, és ezzel együtt egy
újabb fejezet is elkezdődött az életemben. Részben ennek köszönhetően szeptemberben
ismét eljött a Budapest Borfesztivál, ahol már az „új színekben”, de szakmailag
(is) ismét jelen voltam.
Októberben
nem maradhatott el (idén sem) az Oktoberfest Budapest kültéri helyszínen,
valamint a „home edition” sem. Ez a hónap olyan szempontból is különleges volt,
hogy sikerült egy nagy találkozás (amolyan bakancslistás) egyik nagy
kedvencemmel (a sors fintora, hogy ez kis segítséggel néhány évvel korábban
akár a szülővárosomban is összejöhetett volna, de hát én sem lettem proféta
saját hazámban…) Kovács Ákossal és ezt csak tetőzte az én hónapom (november):
amikor is 30. évét ünnepelte a Magyar Bor Akadémia, ezt összekötve az idei Év
Bortermelője cím szűkített listájára bekerült jelöltek bemutatkozásával, de elkezdődött
a különleges labdarúgó-világbajnokság is Katarban. Közben egy évvel öregebb (akarom
írni), tapasztaltabb lettem, és persze zárásként itt a még különlegesebb december
(néhányan hiányoltátok, így a bejegyzés végén lesz rólam egy ünnepi kép).
Még pár óra és búcsút intek 2022-nek. Összefoglalva
ezt az esztendőt? Egy komoly döntés, újabb szakmai kihívás, emberi csalódás (sokadik,
de sebaj ezek csak tovább erősítenek), azonban ezek mellett néhány – Istennek
hála – konstans dolog: a stabil hátország, és valamelyest az egészségem. Tudom,
hogy ez utóbbi kettő a legfontosabb, ezért hálás is vagyok! Annyi érdekességet
még megosztok veletek, hogy korábban mindig várakozva tekintettem az új
esztendő elé (igen, még akkor is, amikor nem sejtettem, hogy jön majd a „remek”
Covid), de most ahogy ezeket a sorokat írom valahogy nincs meg ugyanez az érzés
bennem 2023 kapcsán. Hogy ez jó vagy sem azt még nem tudom. Egy dolgot azonban
meg tudok ígérni (aki ismer, tudja, hogy ritkán teszem ezt): ha megélem, jövő
ilyenkor beszámolok róla. Addig is: vigyázzatok magatokra!