A tegnapi Borjour Magnum és az esti Kowalsky meg a Vega koncert remek alkalmat adtak az ünneplésre. Repül az idő. Egy év talán nem tűnik soknak, de fontos mérföldkő.
2011-ben kezdtem el oktatni (a doktori védés időszaka előtt, után kihagytam egy tanévet). Idén a nyolcadik évemet "taposom". Teszem mindezt továbbra is teljes gőzzel, odaadással, mert hiszem, hogy csak így lehet, csak így érdemes. Hivatalosan február 15-én lett egy éve, hogy a Budapesti Metropolitan Egyetemhez csatlakoztam. Az előző egyetemekkel szemben, itt egy lendületes, dinamikus környezetbe csöppentem bele. Visszatekintve bátran állítom, hogy hosszú útkeresés után sikerült megtalálnom azt a kreatív környezetet, ami részben párosul az elképzeléseimhez, másrészt pedig támogatja azt az értékrendet, amit oktatóként képviselek. Két hét múlva pedig már kezdődik a tavaszi félév, amit már főiskolai docensként kezdek. Köszönöm a bizalmat és a lehetőséget!
2020. február 16.
2020. január 5.
Január: hóvirág és halál
"Tudnunk kell, hogy akár januárt írunk, akár szeptembert, mindig csak
az itt és most létezik."
Olykor megkapom azt a megjegyzést, hogy de Márk, te nem szoktál tervezni?
Mire azt válaszolom, hogy nem igazán, de legalább is nem előre. Hogy miért?
Nos, két okom is van rá: az első egyszerű, de nagyszerű, mivel hiszek abban,
hogy ember tervez, Isten végez, illetve kb. 5-6 éve (nehezen) megtanultam és
elfogadtam, hogy a dolgok a legritkább esetben alakulnak úgy, ahogyan azt ember
elképzeli. A második ok pedig elfogadtam azt is, hogy emberből vagyok (nem
játszom a félistent) és tudom azt is, hogy az időm véges itt, ezen a
földön.
Csernus Imre szerint, akinek ez sikerül, az "fog tudni örülni a
hóvirágnak januárban". Itt megjegyzendő az is: "Ha viszont nem
fogadta el, akkor hiába a hóvirág, mint a tisztaság, a hó alól kibújó élet
jelképe, nem fog örülni neki, hanem tele lesz gonoszsággal, gyűlölettel,
aljassággal és irigységgel. Ez pedig lassítja és megakadályozza a gyógyulást. A
negatív erők ugyanis a halál, az elmúlás felé tolnak, nem pedig a gyógyulás
felé. A lelkében ott élnek az érzések, ott élnek többek között a félelmei.
Ezeket megoldotta? Mert ha ezeket nem oldja meg, újra kihatással lesznek a
testére."
A testi-lelki egészség között különleges kapcsolat van. "A lelki
egészség jele, hogy tudok-e szívből mosolyogni." Én tudok, mert teszem a
dolgomat, a legjobb tudásom szerint, azt, amiben hiszek.
A tegnap például felkavart Gesztesi Károly halálhíre és ismét megerősített
abban, hogy márpedig az idő, amit másnak adhatunk az a legdrágább kincs.
Emlékszem gyermekkoromban azt éreztem, hogy lassan telik az idő. Az iskolában
például olykor nagyon hosszúnak tűnt egy-egy óra és olykor azt éreztem, hogy
soha nem ér véget az iskolai év. Amikor elérkezett a várva várt nyári vakáció,
nagy örömmel dobtam a szekrénybe a tankönyveket: annyi szabad időm volt, hogy
néha úgy gondoltam sosem jön el a szeptember. Felnőttként azonban szinte repül
az idő. Sokszor egyetlen nap sem elegendő, hogy utolérjem magam. Nincsenek
hosszú vakációk, elszáll a nyár, a tél, egymást váltva, sokszor úgy, hogy
semmilyen maradandó emléket nem hagynak. Sokszor azt érzem, hogy egyszerűen
nincs időm ebben a felgyorsult körforgásban, hogy elolvassak például egy jó
könyvet, vagy egy jót csavarogjak és beszélgessek a barátaimmal, stb. Aztán, ha
mégis adódik egy-két csendes perc, óra rájövök arra, hogy nem az idő változott,
hanem én/mi. Egyszerűen elveszítjük a gyermekséggel járó felhőtlen
időszemléletet, az óra meg csak ketyeg tovább. "Jézus azt mondta: ha meg nem
tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerek, nem mentek be a mennyek
országában (Mt. 18, 3)." De jó lenne ismét gyermeki szívvel örvendezni,
hinni és repeső szívvel várni a jövőt.
Végül pedig, az új esztendő első hétvégéjén - munka közben - azért megpróbáltam keveset alkotni és kikapcsolódni:
2019. november 29.
Megint egy évvel öregebb lettél...
(You'll find the English version below)
HUN: Tegnap
Amerikában a hálaadást ünnepelték. Ez az alkalom sokszor lehetőség arra, hogy a
családtagok összejöjjenek, és közösen hálát adjanak mindazért, ami fontos számukra
(a karácsony mellett ez a második legfontosabb családi ünnep). Ez egy remek
időszak arra is, hogy emberek, családok, rokonok szemtől szemben tartalmi időt
töltsenek egymással, ahelyett, hogy a milliónyi okos kütyükön lógjanak. Vagyis
idén november 28-a egy jelentős nap számukra. Ahogy számomra is, de nemcsak
idén, hanem minden évben. :-) Részben én is összefoglaltam, hogy mennyi
mindenért vagyok hálás az életemben, de a nagyját majd meghagyom a hagyományos
év végi összegzőmre (mozgalmas egy év volt 2019, de nagyon más volt, mint 2018,
amiről viszont többen elmondták, hogy az én évem volt). Ugyanitt szeretnék
köszönetet mondani annak a maroknyi néhány embernek, akiknek így (facebook
emlékeztető) vagy úgy (személyesen tudták/emlékeztek arra, hogy mit jelent
számomra ez a nap) eszébe jutottam és különböző csatornákon keresztül
(személyesen, SMS, facebook) köszöntöttek. Örülök, hogy az életem részesei
vagytok és tudom, hogy benneteket érdemes igazából megbecsüljelek és ezért is
hálát adok a Fennvalónak, hogy lehetővé tette, hogy besétáljatok az életembe.
ENG: Yesterday in America people celebrated Thanksgiving. This is the time
of the year when family member come together and they give thanks for what they
have in their life (next to Christmas this is the second most important holiday
next). This if a great occasion for people, families, relatives to sit down and
spend some quality time together without hanging on to the million numbers of
smart gadgets they have. In other words: this year the 28th of November
is a significant day for them. This same rules applies for me as well, but not
just this year, but every year. :-) In part, I’ve also managed to list all the
things that I’m grateful for in my life, but I’ll leave the most of it for my
yearly summary that I like to do (2019 turned out to be pretty hectic, it was
totally different compared to 2018, whereof most of my friends have said that
it could be seen as being my year). I would also like to take the time to say
thanks to a handful of people who one way (facebook reminder) or the other
(they just remembered it without any external reminder) knew what this day
means to me and they’ve delivered their wishes through different channels (in person,
text message, facebook). I’m happy that you are part of my life and I know that
you’re the one that I’ll need to cherish, this is why I give thanks to God for
making it possible for you to come into my life.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



