2020. február 16.

Egy év, egy újabb mérföldkő

A tegnapi Borjour Magnum és az esti Kowalsky meg a Vega koncert remek alkalmat adtak az ünneplésre. Repül az idő. Egy év talán nem tűnik soknak, de fontos mérföldkő. 
2011-ben kezdtem el oktatni (a doktori védés időszaka előtt, után kihagytam egy tanévet). Idén a nyolcadik évemet "taposom". Teszem mindezt továbbra is teljes gőzzel, odaadással, mert hiszem, hogy csak így lehet, csak így érdemes. Hivatalosan február 15-én lett egy éve, hogy a Budapesti Metropolitan Egyetemhez csatlakoztam. Az előző egyetemekkel szemben, itt egy lendületes, dinamikus környezetbe csöppentem bele. Visszatekintve bátran állítom, hogy hosszú útkeresés után sikerült megtalálnom azt a kreatív környezetet, ami részben párosul az elképzeléseimhez, másrészt pedig támogatja azt az értékrendet, amit oktatóként képviselek. Két hét múlva pedig már kezdődik a tavaszi félév, amit már főiskolai docensként kezdek. Köszönöm a bizalmat és a lehetőséget!

2020. január 5.

Január: hóvirág és halál

"Tudnunk kell, hogy akár januárt írunk, akár szeptembert, mindig csak az itt és most létezik." 
Olykor megkapom azt a megjegyzést, hogy de Márk, te nem szoktál tervezni? Mire azt válaszolom, hogy nem igazán, de legalább is nem előre. Hogy miért? Nos, két okom is van rá: az első egyszerű, de nagyszerű, mivel hiszek abban, hogy ember tervez, Isten végez, illetve kb. 5-6 éve (nehezen) megtanultam és elfogadtam, hogy a dolgok a legritkább esetben alakulnak úgy, ahogyan azt ember elképzeli. A második ok pedig elfogadtam azt is, hogy emberből vagyok (nem játszom a félistent) és tudom azt is, hogy az időm véges itt, ezen a földön. 
Csernus Imre szerint, akinek ez sikerül, az "fog tudni örülni a hóvirágnak januárban". Itt megjegyzendő az is: "Ha viszont nem fogadta el, akkor hiába a hóvirág, mint a tisztaság, a hó alól kibújó élet jelképe, nem fog örülni neki, hanem tele lesz gonoszsággal, gyűlölettel, aljassággal és irigységgel. Ez pedig lassítja és megakadályozza a gyógyulást. A negatív erők ugyanis a halál, az elmúlás felé tolnak, nem pedig a gyógyulás felé. A lelkében ott élnek az érzések, ott élnek többek között a félelmei. Ezeket megoldotta? Mert ha ezeket nem oldja meg, újra kihatással lesznek a testére."
A testi-lelki egészség között különleges kapcsolat van. "A lelki egészség jele, hogy tudok-e szívből mosolyogni." Én tudok, mert teszem a dolgomat, a legjobb tudásom szerint, azt, amiben hiszek.
A tegnap például felkavart Gesztesi Károly halálhíre és ismét megerősített abban, hogy márpedig az idő, amit másnak adhatunk az a legdrágább kincs. Emlékszem gyermekkoromban azt éreztem, hogy lassan telik az idő. Az iskolában például olykor nagyon hosszúnak tűnt egy-egy óra és olykor azt éreztem, hogy soha nem ér véget az iskolai év. Amikor elérkezett a várva várt nyári vakáció, nagy örömmel dobtam a szekrénybe a tankönyveket: annyi szabad időm volt, hogy néha úgy gondoltam sosem jön el a szeptember. Felnőttként azonban szinte repül az idő. Sokszor egyetlen nap sem elegendő, hogy utolérjem magam. Nincsenek hosszú vakációk, elszáll a nyár, a tél, egymást váltva, sokszor úgy, hogy semmilyen maradandó emléket nem hagynak. Sokszor azt érzem, hogy egyszerűen nincs időm ebben a felgyorsult körforgásban, hogy elolvassak például egy jó könyvet, vagy egy jót csavarogjak és beszélgessek a barátaimmal, stb. Aztán, ha mégis adódik egy-két csendes perc, óra rájövök arra, hogy nem az idő változott, hanem én/mi. Egyszerűen elveszítjük a gyermekséggel járó felhőtlen időszemléletet, az óra meg csak ketyeg tovább. "Jézus azt mondta: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerek, nem mentek be a mennyek országában (Mt. 18, 3)." De jó lenne ismét gyermeki szívvel örvendezni, hinni és repeső szívvel várni a jövőt.
Végül pedig, az új esztendő első hétvégéjén - munka közben - azért megpróbáltam keveset alkotni és kikapcsolódni:


2019. november 29.

Megint egy évvel öregebb lettél...


(You'll find the English version below)
HUN: Tegnap Amerikában a hálaadást ünnepelték. Ez az alkalom sokszor lehetőség arra, hogy a családtagok összejöjjenek, és közösen hálát adjanak mindazért, ami fontos számukra (a karácsony mellett ez a második legfontosabb családi ünnep). Ez egy remek időszak arra is, hogy emberek, családok, rokonok szemtől szemben tartalmi időt töltsenek egymással, ahelyett, hogy a milliónyi okos kütyükön lógjanak. Vagyis idén november 28-a egy jelentős nap számukra. Ahogy számomra is, de nemcsak idén, hanem minden évben. :-) Részben én is összefoglaltam, hogy mennyi mindenért vagyok hálás az életemben, de a nagyját majd meghagyom a hagyományos év végi összegzőmre (mozgalmas egy év volt 2019, de nagyon más volt, mint 2018, amiről viszont többen elmondták, hogy az én évem volt). Ugyanitt szeretnék köszönetet mondani annak a maroknyi néhány embernek, akiknek így (facebook emlékeztető) vagy úgy (személyesen tudták/emlékeztek arra, hogy mit jelent számomra ez a nap) eszébe jutottam és különböző csatornákon keresztül (személyesen, SMS, facebook) köszöntöttek. Örülök, hogy az életem részesei vagytok és tudom, hogy benneteket érdemes igazából megbecsüljelek és ezért is hálát adok a Fennvalónak, hogy lehetővé tette, hogy besétáljatok az életembe. 


ENG: Yesterday in America people celebrated Thanksgiving. This is the time of the year when family member come together and they give thanks for what they have in their life (next to Christmas this is the second most important holiday next). This if a great occasion for people, families, relatives to sit down and spend some quality time together without hanging on to the million numbers of smart gadgets they have. In other words: this year the 28th of November is a significant day for them. This same rules applies for me as well, but not just this year, but every year. :-) In part, I’ve also managed to list all the things that I’m grateful for in my life, but I’ll leave the most of it for my yearly summary that I like to do (2019 turned out to be pretty hectic, it was totally different compared to 2018, whereof most of my friends have said that it could be seen as being my year). I would also like to take the time to say thanks to a handful of people who one way (facebook reminder) or the other (they just remembered it without any external reminder) knew what this day means to me and they’ve delivered their wishes through different channels (in person, text message, facebook). I’m happy that you are part of my life and I know that you’re the one that I’ll need to cherish, this is why I give thanks to God for making it possible for you to come into my life.