2014. január 23.
Amire szükség van
"Dávid mindig nagyobb sikert ért el, mint Saul többi szolgája..." Olyan "modern" ez az összehasonlító megállapítás, amely a sikerességen alapszik. A siker azonban nem az Úr mércéje. Dávid nem sikeres, hanem áldott, ezért nem elbizakodott még sikereiben sem. Jézus Krisztus pedig azokhoz jött el és hajolt le, akik nemhogy sikeresek nem voltak, hanem inkább kivetettek, elbukottak és ismeretlenek. Áldás kell, nem siker!
2014. január 5.
2013. szeptember 30.
Milyen is a jó vezető? Egyáltalán létezik, jó vezető?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések kutatásával, vizsgálatával foglalkozom, már egy jó ideje.
Eddigi tanulmányaimból és kutatásaimból (múltbéli és jelenlegi) kiindulva, bátran elmondhatom, hogy a vezetés (leadership) az ami kimondottan foglalkoztat és érdekel. Ez a témakör pedig megkerülhetetlenül magába foglalja a vezetőket (itt már finoman használom azt a kifejezést, hogy leader, mert nem minden vezető leader).
Van egy úriember, Bruck Gábornak hívják aki több mint 20 évet húzott le mind tanácsadó nagyvállalatok, bankok, politikusok mellett. Egy előadásán a következő gondolatok kerültek megfogalmazásra: "A világ számos országában ötezer vezető beosztású embert kérdeztek meg, hogy szerintük milyen a jó vezető. Mielőtt leírnám, mit tartottak a legfontosabb tulajdonságnak, be akarok számolni egy személyes tapasztalatról. Bármerre járok az országban, folytatja Bruck, megkérdezem ugyanazt. Nagyon sok választ kaptam már. Erős, céltudatos, foglalkozik az embereivel, és így tovább. Van azonban egy szó, melyet soha nem hallottam, amikor ezt a kérdést feltettem. És ez a szó történetesen éppen az, amit ez az ötezer ember a legfontosabbnak ítélt. Tudniillik, hogy a vezető legyen becsületes. A legfontosabb vezetői tulajdonság a becsület. És mit jelent ez a mi hazánkban? Jelent bármit is? Elavult könyvélmények, az általános és középiskolai kötelező olvasmányai jutnak eszünkbe, a "Légy jó mindhalálig" meg Jókai egy-egy hőse, Berend Iván például, a "Fekete gyémántokból". Mi más? A becsület a tudatunkban ott van, ahol a jó ízlés. Pont ott." (B.András-K. András: Ezt nem lehet megírni.).
Bizony, ez márpedig sok esetben így van (talán ha van egy-két kivétel), hogy a becsületesség mint olyan nem létező fogalom napjaink vezetői számára Romániában (de talán Magyarországban is kevés, aki vezetői pozícióban még rendelkezik ezzel a tulajdonsággal). Engem viszont bosszant, zavar és sokszor irritál is, hogy mégis hova lett a becsületesség? Mi lett vele? Ennyire eltorzult volna a társadalom, hogy már olyan személyek is vannak/kerülhetnek vezetői funkcióba akiktől ez már nem elvárás?
Az olyan vezető amelyik nem becsületes, talán pozitív hatással tud lenni a szervezetre, intézetre amelyet vezet vagy akár annak tagjaira? Engedtessék meg nekem, hogy ebben hadd kételkedhessek. Legalább ennyi maradjon meg nekem.
Sok ember, sajnálkozik és nyavalyog, hogy jaj milyen rossz ez az ország, milyen nagy a szegénység, a nélkülözés, mennyire inkompetens emberek vezetik X vagy Y céget, intézményt és, hogy mennyire igazságtalan a sors. Kérem szépen, én pedig azt gondolom, hogy márpedig megérdemeljük a sorsunkat, hogy ha ilyen vezetőket hajlandóak vagyunk eltűrni, megválasztani. Az élettől ugyanis mindig annyit kapunk, amennyit belefektetünk.
Természetesen itt most írhatnám azt is, hogy majd egyszer lesz jobb is, eljönnek még a szép, igazságos idők, de minek rajzolni rózsaszín felhőket és hitegetni magunkat olyasmivel amire jelenleg esély sincs?! Ez önbecsapás lenne.
Mindezek ellenére a továbbiakban sem adom fel a "küzdelmet" hisz a téma érdekes, érdekel és én még hiszek a minőségi munkában. Legyen szó becsületes vezetőkről, minőségi kutatásról vagy oktatásról. Hogy miért soroltam ide a kutatást és az oktatást?! Mert számomra a tanítás az nem pusztán egy egyszerű, rutinszerű munka (mint ahogy sajnos sok kiégett, pénzéhes, belefásult ember viszonyul hozzá a szakmában) hanem hivatás is egyben!
Eddigi tanulmányaimból és kutatásaimból (múltbéli és jelenlegi) kiindulva, bátran elmondhatom, hogy a vezetés (leadership) az ami kimondottan foglalkoztat és érdekel. Ez a témakör pedig megkerülhetetlenül magába foglalja a vezetőket (itt már finoman használom azt a kifejezést, hogy leader, mert nem minden vezető leader).
Van egy úriember, Bruck Gábornak hívják aki több mint 20 évet húzott le mind tanácsadó nagyvállalatok, bankok, politikusok mellett. Egy előadásán a következő gondolatok kerültek megfogalmazásra: "A világ számos országában ötezer vezető beosztású embert kérdeztek meg, hogy szerintük milyen a jó vezető. Mielőtt leírnám, mit tartottak a legfontosabb tulajdonságnak, be akarok számolni egy személyes tapasztalatról. Bármerre járok az országban, folytatja Bruck, megkérdezem ugyanazt. Nagyon sok választ kaptam már. Erős, céltudatos, foglalkozik az embereivel, és így tovább. Van azonban egy szó, melyet soha nem hallottam, amikor ezt a kérdést feltettem. És ez a szó történetesen éppen az, amit ez az ötezer ember a legfontosabbnak ítélt. Tudniillik, hogy a vezető legyen becsületes. A legfontosabb vezetői tulajdonság a becsület. És mit jelent ez a mi hazánkban? Jelent bármit is? Elavult könyvélmények, az általános és középiskolai kötelező olvasmányai jutnak eszünkbe, a "Légy jó mindhalálig" meg Jókai egy-egy hőse, Berend Iván például, a "Fekete gyémántokból". Mi más? A becsület a tudatunkban ott van, ahol a jó ízlés. Pont ott." (B.András-K. András: Ezt nem lehet megírni.).
Bizony, ez márpedig sok esetben így van (talán ha van egy-két kivétel), hogy a becsületesség mint olyan nem létező fogalom napjaink vezetői számára Romániában (de talán Magyarországban is kevés, aki vezetői pozícióban még rendelkezik ezzel a tulajdonsággal). Engem viszont bosszant, zavar és sokszor irritál is, hogy mégis hova lett a becsületesség? Mi lett vele? Ennyire eltorzult volna a társadalom, hogy már olyan személyek is vannak/kerülhetnek vezetői funkcióba akiktől ez már nem elvárás?
Az olyan vezető amelyik nem becsületes, talán pozitív hatással tud lenni a szervezetre, intézetre amelyet vezet vagy akár annak tagjaira? Engedtessék meg nekem, hogy ebben hadd kételkedhessek. Legalább ennyi maradjon meg nekem.
Sok ember, sajnálkozik és nyavalyog, hogy jaj milyen rossz ez az ország, milyen nagy a szegénység, a nélkülözés, mennyire inkompetens emberek vezetik X vagy Y céget, intézményt és, hogy mennyire igazságtalan a sors. Kérem szépen, én pedig azt gondolom, hogy márpedig megérdemeljük a sorsunkat, hogy ha ilyen vezetőket hajlandóak vagyunk eltűrni, megválasztani. Az élettől ugyanis mindig annyit kapunk, amennyit belefektetünk.
Természetesen itt most írhatnám azt is, hogy majd egyszer lesz jobb is, eljönnek még a szép, igazságos idők, de minek rajzolni rózsaszín felhőket és hitegetni magunkat olyasmivel amire jelenleg esély sincs?! Ez önbecsapás lenne.
Mindezek ellenére a továbbiakban sem adom fel a "küzdelmet" hisz a téma érdekes, érdekel és én még hiszek a minőségi munkában. Legyen szó becsületes vezetőkről, minőségi kutatásról vagy oktatásról. Hogy miért soroltam ide a kutatást és az oktatást?! Mert számomra a tanítás az nem pusztán egy egyszerű, rutinszerű munka (mint ahogy sajnos sok kiégett, pénzéhes, belefásult ember viszonyul hozzá a szakmában) hanem hivatás is egyben!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)