2014. január 5.
2013. szeptember 30.
Milyen is a jó vezető? Egyáltalán létezik, jó vezető?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések kutatásával, vizsgálatával foglalkozom, már egy jó ideje.
Eddigi tanulmányaimból és kutatásaimból (múltbéli és jelenlegi) kiindulva, bátran elmondhatom, hogy a vezetés (leadership) az ami kimondottan foglalkoztat és érdekel. Ez a témakör pedig megkerülhetetlenül magába foglalja a vezetőket (itt már finoman használom azt a kifejezést, hogy leader, mert nem minden vezető leader).
Van egy úriember, Bruck Gábornak hívják aki több mint 20 évet húzott le mind tanácsadó nagyvállalatok, bankok, politikusok mellett. Egy előadásán a következő gondolatok kerültek megfogalmazásra: "A világ számos országában ötezer vezető beosztású embert kérdeztek meg, hogy szerintük milyen a jó vezető. Mielőtt leírnám, mit tartottak a legfontosabb tulajdonságnak, be akarok számolni egy személyes tapasztalatról. Bármerre járok az országban, folytatja Bruck, megkérdezem ugyanazt. Nagyon sok választ kaptam már. Erős, céltudatos, foglalkozik az embereivel, és így tovább. Van azonban egy szó, melyet soha nem hallottam, amikor ezt a kérdést feltettem. És ez a szó történetesen éppen az, amit ez az ötezer ember a legfontosabbnak ítélt. Tudniillik, hogy a vezető legyen becsületes. A legfontosabb vezetői tulajdonság a becsület. És mit jelent ez a mi hazánkban? Jelent bármit is? Elavult könyvélmények, az általános és középiskolai kötelező olvasmányai jutnak eszünkbe, a "Légy jó mindhalálig" meg Jókai egy-egy hőse, Berend Iván például, a "Fekete gyémántokból". Mi más? A becsület a tudatunkban ott van, ahol a jó ízlés. Pont ott." (B.András-K. András: Ezt nem lehet megírni.).
Bizony, ez márpedig sok esetben így van (talán ha van egy-két kivétel), hogy a becsületesség mint olyan nem létező fogalom napjaink vezetői számára Romániában (de talán Magyarországban is kevés, aki vezetői pozícióban még rendelkezik ezzel a tulajdonsággal). Engem viszont bosszant, zavar és sokszor irritál is, hogy mégis hova lett a becsületesség? Mi lett vele? Ennyire eltorzult volna a társadalom, hogy már olyan személyek is vannak/kerülhetnek vezetői funkcióba akiktől ez már nem elvárás?
Az olyan vezető amelyik nem becsületes, talán pozitív hatással tud lenni a szervezetre, intézetre amelyet vezet vagy akár annak tagjaira? Engedtessék meg nekem, hogy ebben hadd kételkedhessek. Legalább ennyi maradjon meg nekem.
Sok ember, sajnálkozik és nyavalyog, hogy jaj milyen rossz ez az ország, milyen nagy a szegénység, a nélkülözés, mennyire inkompetens emberek vezetik X vagy Y céget, intézményt és, hogy mennyire igazságtalan a sors. Kérem szépen, én pedig azt gondolom, hogy márpedig megérdemeljük a sorsunkat, hogy ha ilyen vezetőket hajlandóak vagyunk eltűrni, megválasztani. Az élettől ugyanis mindig annyit kapunk, amennyit belefektetünk.
Természetesen itt most írhatnám azt is, hogy majd egyszer lesz jobb is, eljönnek még a szép, igazságos idők, de minek rajzolni rózsaszín felhőket és hitegetni magunkat olyasmivel amire jelenleg esély sincs?! Ez önbecsapás lenne.
Mindezek ellenére a továbbiakban sem adom fel a "küzdelmet" hisz a téma érdekes, érdekel és én még hiszek a minőségi munkában. Legyen szó becsületes vezetőkről, minőségi kutatásról vagy oktatásról. Hogy miért soroltam ide a kutatást és az oktatást?! Mert számomra a tanítás az nem pusztán egy egyszerű, rutinszerű munka (mint ahogy sajnos sok kiégett, pénzéhes, belefásult ember viszonyul hozzá a szakmában) hanem hivatás is egyben!
Eddigi tanulmányaimból és kutatásaimból (múltbéli és jelenlegi) kiindulva, bátran elmondhatom, hogy a vezetés (leadership) az ami kimondottan foglalkoztat és érdekel. Ez a témakör pedig megkerülhetetlenül magába foglalja a vezetőket (itt már finoman használom azt a kifejezést, hogy leader, mert nem minden vezető leader).
Van egy úriember, Bruck Gábornak hívják aki több mint 20 évet húzott le mind tanácsadó nagyvállalatok, bankok, politikusok mellett. Egy előadásán a következő gondolatok kerültek megfogalmazásra: "A világ számos országában ötezer vezető beosztású embert kérdeztek meg, hogy szerintük milyen a jó vezető. Mielőtt leírnám, mit tartottak a legfontosabb tulajdonságnak, be akarok számolni egy személyes tapasztalatról. Bármerre járok az országban, folytatja Bruck, megkérdezem ugyanazt. Nagyon sok választ kaptam már. Erős, céltudatos, foglalkozik az embereivel, és így tovább. Van azonban egy szó, melyet soha nem hallottam, amikor ezt a kérdést feltettem. És ez a szó történetesen éppen az, amit ez az ötezer ember a legfontosabbnak ítélt. Tudniillik, hogy a vezető legyen becsületes. A legfontosabb vezetői tulajdonság a becsület. És mit jelent ez a mi hazánkban? Jelent bármit is? Elavult könyvélmények, az általános és középiskolai kötelező olvasmányai jutnak eszünkbe, a "Légy jó mindhalálig" meg Jókai egy-egy hőse, Berend Iván például, a "Fekete gyémántokból". Mi más? A becsület a tudatunkban ott van, ahol a jó ízlés. Pont ott." (B.András-K. András: Ezt nem lehet megírni.).
Bizony, ez márpedig sok esetben így van (talán ha van egy-két kivétel), hogy a becsületesség mint olyan nem létező fogalom napjaink vezetői számára Romániában (de talán Magyarországban is kevés, aki vezetői pozícióban még rendelkezik ezzel a tulajdonsággal). Engem viszont bosszant, zavar és sokszor irritál is, hogy mégis hova lett a becsületesség? Mi lett vele? Ennyire eltorzult volna a társadalom, hogy már olyan személyek is vannak/kerülhetnek vezetői funkcióba akiktől ez már nem elvárás?
Az olyan vezető amelyik nem becsületes, talán pozitív hatással tud lenni a szervezetre, intézetre amelyet vezet vagy akár annak tagjaira? Engedtessék meg nekem, hogy ebben hadd kételkedhessek. Legalább ennyi maradjon meg nekem.
Sok ember, sajnálkozik és nyavalyog, hogy jaj milyen rossz ez az ország, milyen nagy a szegénység, a nélkülözés, mennyire inkompetens emberek vezetik X vagy Y céget, intézményt és, hogy mennyire igazságtalan a sors. Kérem szépen, én pedig azt gondolom, hogy márpedig megérdemeljük a sorsunkat, hogy ha ilyen vezetőket hajlandóak vagyunk eltűrni, megválasztani. Az élettől ugyanis mindig annyit kapunk, amennyit belefektetünk.
Természetesen itt most írhatnám azt is, hogy majd egyszer lesz jobb is, eljönnek még a szép, igazságos idők, de minek rajzolni rózsaszín felhőket és hitegetni magunkat olyasmivel amire jelenleg esély sincs?! Ez önbecsapás lenne.
Mindezek ellenére a továbbiakban sem adom fel a "küzdelmet" hisz a téma érdekes, érdekel és én még hiszek a minőségi munkában. Legyen szó becsületes vezetőkről, minőségi kutatásról vagy oktatásról. Hogy miért soroltam ide a kutatást és az oktatást?! Mert számomra a tanítás az nem pusztán egy egyszerű, rutinszerű munka (mint ahogy sajnos sok kiégett, pénzéhes, belefásult ember viszonyul hozzá a szakmában) hanem hivatás is egyben!
2013. július 28.
Pár+kapcsolat
Szántszándékkal adtam ezt a címet, ilyen formában e bejegyzésnek. Miért?! Hiszen érdemes legalább pár perc erejéig foglalkoznunk ezzel a kifejezéssel, hogy mit is jelent valójában?!
Napjainkban ugyanis gyakran dobálózunk olyan szavakkal, fogalmakkal melyek eléggé jelentős erővel bírnak és sokszor fel sem mérjük azt, hogy a szavaknak márpedig súlya van, olykor nem is kevés.
Jelen esetben itt van a "párkapcsolat" szó. Érdekelne, kíváncsi lennék arra, hogy kinek mit mondd ez. Ha az általános felfogásból indulunk ki akkor el kell mondani, hogy egy férfi és egy nő kapcsolatát jelenti - egyébként most legyen lényegtelen az, hogy a párkapcsolatot akár két férfi vagy két nő is alkothatja - a lényeg, hogy két ellentétes pólus van benne.
Gyakran hallani azt, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Nos, kérem szépen ezt nem hiába mondogatják, ugyanis az ellentét az, ami valódi kapcsolatot hozhat létre két ember között. Amivel gond lehet, hogy viszonylag sokan gondolkodnak úgy, hogy akkor lesznek jó barátok, vagy éppen szerelmesek, akkor lesz jó a párkapcsolatuk, ha a két fél eléggé hasonlít egymásra. Márpedig ez nem igaz!!! Akik jelenleg párkapcsolatban vannak (vagy legalább is azt gondolják), kérném, hogy egy-két pillanat erejéig próbálják meg megfigyelni azt, hogy mit is szeretnek igazán a másik félben. Észre fogják/fogjátok venni, hogy igazán a különbözőségét tudják/tudjátok szeretni. Azért mert az lesz az, ami számunkra a kíváncsiságot fogja hordozni a másik iránt, érdekelni fog egyre jobban, hogy ő miért más, meg akarjuk ezt tudni, fejteni, hogy ezáltal még többet tudjunk meg és végső soron miért is ne akár mi magunk is fejlődni legyünk képesek. Ami a másikban hozzád hasonlít, azt legfeljebb kedvelni lehet.
Tehát, közeledve a megfejtéshez, két ellentétes pólus lesz az, ami létrehoz egy kapcsolatot. Viszont ami egyben pozitívum, az sok esetben negatívumként is jelentkezhet. Nincs ez másképp ebben az esetben sem, ugyanis éppen emiatt az emberek a párkapcsolatot általában nehezen élik meg és ritkán boldogsággal. A tűz meg a víz együtt - igaz nem a legkönnyebb kombináció?!
A párkapcsolat másik, általános értelmét megtalálhatjuk, A.J. Christian fejezetében a "Miért vagyunk boldogtalanok? c.könyvben: "A párkapcsolat második, általános értelme az, hogy a férfi és a nő lehetőség szerint egészséges lelkű, teljes családban felnevelt utódot adjon ennek a világnak, míg a harmadik szempont a szexualitás. Persze, mondhatod - főleg a férfiak mondják -, hogy szexelni párkapcsolat nélkül is lehet. Ez így van, sőt gyakran egyszerűbb és jobb is. Viszont a tartós párkapcsolat lelki mélysége, a másik emberre fordított idő, azok az együtt megélt, olykor boldog, olykor viharos periódusok, az a meghittség, amikor tudod, hogy a másik ember mire gondol, mit érez, amikor a légzését is ismered már - mindez ad egy olyan szellemi mélységet a szexualitásnak is, amit a futó kalandok nem adhatnak meg."
Ami még szintén érdekes felvetés lehet, hogy mi emberek - vagy legalább is egy jelentős része az embereknek - nem akarnak párkapcsolatban élni, csak egyszerűen nem tudunk annál jobbat. Megtetszett nagyon A.J. Christian hasonlata ezzel kapcsolatosan: "Olyan ez, mint a demokrácia: nem jó, de nem tudunk jobbat." Bizony, van ebben valami, még akkor is ha nem merjük elfogadni. A célunk ugyanis, hogy az élet minden területén fejlődjünk, vagy változzunk. Nem vagyunk hajlandók elfogadni azt, hogy az életünk csak annyi, amit aktuálisan tapasztalunk, mindig többet akarunk, többre vágyunk.
Summa summarum: a párkapcsolat sok szempontból nagyon jó találmány és jó, hogy van, csak (mindig van egy "de" vagy egy "csak") sajnos gyakran nem tudjuk kibontakoztatni és/vagy megélni a benne rejlő lehetőségeket.
Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy ne maradjatok meg egy olyan kapcsolatnál (kapcsolatban), ahol csak úgy jól, átlagosan elvagytok a másik mellett és fordítva. Hanem keressétek meg azt, aki iránt úgy érzitek, hogy a szívetek szinte kiugrik a helyéről és mindent képesek lennétek megtenni érte és azért, hogy együtt legyetek, maradjatok. Ha ez kölcsönösen is jelentkezik, akkor az már biztosan, hogy egy értékes, életre szóló kapcsolat lesz.
Napjainkban ugyanis gyakran dobálózunk olyan szavakkal, fogalmakkal melyek eléggé jelentős erővel bírnak és sokszor fel sem mérjük azt, hogy a szavaknak márpedig súlya van, olykor nem is kevés.
Jelen esetben itt van a "párkapcsolat" szó. Érdekelne, kíváncsi lennék arra, hogy kinek mit mondd ez. Ha az általános felfogásból indulunk ki akkor el kell mondani, hogy egy férfi és egy nő kapcsolatát jelenti - egyébként most legyen lényegtelen az, hogy a párkapcsolatot akár két férfi vagy két nő is alkothatja - a lényeg, hogy két ellentétes pólus van benne.
Gyakran hallani azt, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Nos, kérem szépen ezt nem hiába mondogatják, ugyanis az ellentét az, ami valódi kapcsolatot hozhat létre két ember között. Amivel gond lehet, hogy viszonylag sokan gondolkodnak úgy, hogy akkor lesznek jó barátok, vagy éppen szerelmesek, akkor lesz jó a párkapcsolatuk, ha a két fél eléggé hasonlít egymásra. Márpedig ez nem igaz!!! Akik jelenleg párkapcsolatban vannak (vagy legalább is azt gondolják), kérném, hogy egy-két pillanat erejéig próbálják meg megfigyelni azt, hogy mit is szeretnek igazán a másik félben. Észre fogják/fogjátok venni, hogy igazán a különbözőségét tudják/tudjátok szeretni. Azért mert az lesz az, ami számunkra a kíváncsiságot fogja hordozni a másik iránt, érdekelni fog egyre jobban, hogy ő miért más, meg akarjuk ezt tudni, fejteni, hogy ezáltal még többet tudjunk meg és végső soron miért is ne akár mi magunk is fejlődni legyünk képesek. Ami a másikban hozzád hasonlít, azt legfeljebb kedvelni lehet.
Tehát, közeledve a megfejtéshez, két ellentétes pólus lesz az, ami létrehoz egy kapcsolatot. Viszont ami egyben pozitívum, az sok esetben negatívumként is jelentkezhet. Nincs ez másképp ebben az esetben sem, ugyanis éppen emiatt az emberek a párkapcsolatot általában nehezen élik meg és ritkán boldogsággal. A tűz meg a víz együtt - igaz nem a legkönnyebb kombináció?!
A párkapcsolat másik, általános értelmét megtalálhatjuk, A.J. Christian fejezetében a "Miért vagyunk boldogtalanok? c.könyvben: "A párkapcsolat második, általános értelme az, hogy a férfi és a nő lehetőség szerint egészséges lelkű, teljes családban felnevelt utódot adjon ennek a világnak, míg a harmadik szempont a szexualitás. Persze, mondhatod - főleg a férfiak mondják -, hogy szexelni párkapcsolat nélkül is lehet. Ez így van, sőt gyakran egyszerűbb és jobb is. Viszont a tartós párkapcsolat lelki mélysége, a másik emberre fordított idő, azok az együtt megélt, olykor boldog, olykor viharos periódusok, az a meghittség, amikor tudod, hogy a másik ember mire gondol, mit érez, amikor a légzését is ismered már - mindez ad egy olyan szellemi mélységet a szexualitásnak is, amit a futó kalandok nem adhatnak meg."
Ami még szintén érdekes felvetés lehet, hogy mi emberek - vagy legalább is egy jelentős része az embereknek - nem akarnak párkapcsolatban élni, csak egyszerűen nem tudunk annál jobbat. Megtetszett nagyon A.J. Christian hasonlata ezzel kapcsolatosan: "Olyan ez, mint a demokrácia: nem jó, de nem tudunk jobbat." Bizony, van ebben valami, még akkor is ha nem merjük elfogadni. A célunk ugyanis, hogy az élet minden területén fejlődjünk, vagy változzunk. Nem vagyunk hajlandók elfogadni azt, hogy az életünk csak annyi, amit aktuálisan tapasztalunk, mindig többet akarunk, többre vágyunk.
Summa summarum: a párkapcsolat sok szempontból nagyon jó találmány és jó, hogy van, csak (mindig van egy "de" vagy egy "csak") sajnos gyakran nem tudjuk kibontakoztatni és/vagy megélni a benne rejlő lehetőségeket.
Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy ne maradjatok meg egy olyan kapcsolatnál (kapcsolatban), ahol csak úgy jól, átlagosan elvagytok a másik mellett és fordítva. Hanem keressétek meg azt, aki iránt úgy érzitek, hogy a szívetek szinte kiugrik a helyéről és mindent képesek lennétek megtenni érte és azért, hogy együtt legyetek, maradjatok. Ha ez kölcsönösen is jelentkezik, akkor az már biztosan, hogy egy értékes, életre szóló kapcsolat lesz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)