Kissé olyan érzésem van, mintha enyhén másnapos lennék még. Ennek ellenére belefogok és megpróbálom összefoglalni egy csokorba a tegnapi nappal kapcsolatos gondolataimat, élményeimet legyen az pozitív vagy éppen negatív, a tőlem már lassan jól megszokott stílusban, de mindig is őszintén, túlzások nélkül.
Indulás Szatmárnémetiből: hajnali 4:45. Érkezés Budapest reggel 9:45. Eddig, leszámítva a kora reggeli felkelést semmi kellemetlen, sőt kimondottan meglepő volt a MÁV-os utazás, mert összegezve a megjelölt időpontban megérkeztünk és maga az utazás is kellemes volt (itt kiemelném külön azt, hogy az e-ticket megvásárlási lehetőség egy jó kis plusz szolgáltatás, így mentesül az ember a sorállástól a jegyirodák előtt, főleg, hogy Vasárnap nem igazán szokott ezekből sok üzemelni).
Itt jött az első kellemetlen része a Hungaroringre való kijutásnak, nevezetesen az Árpád-hídtól induló buszjáratok. Amikor odaértünk egy nagyobb tömeg fogadott bennünket, mindenki értelemszerűen buszra várva. Amikor megjelent 3 nagy busz kezdetét vette egy enyhe tipikusan balkáni magatartás ugyanis mindenki a maga módján próbált felférni a buszokra. Itt a sors velünk volt, ugyanis nem csak sikerült felférni az egyikre, de még ülőhelyet is fogtunk. Irány Mogyoród, egy laza 40-45 perc busszal. Elnézve azokat akik álltak kb. úgy voltunk mint a heringek a buszon.
A busz Mogyoródon - ha volt már valaki - a Templom tér-ig (központ) szállította az F1-re tartó utasokat, onnan kezdetét vette egy jó 35-40 perces gyalogos túra a pályáig. Igen szándékosan használtam a "túra" kifejezést mert az is volt. Verőfényes napsütés mellett irány fel a hosszas dombon, ezt még nehezítette az a tény is, hogy a pálya körül (ha a 2-es és 3-as kapukhoz tart az ember) akkor ki van téve annak, hogy adott esetben ha az időjárás olyan, erősen sárban kell meneteljen. Mivel reggel valószínűleg eshetett így egy enyhén sáros terület megmászása várt ránk.
Természetesen ha a drága szervezők infópontokat létrehoznának (vagy legalább szétszórva a pálya körül 2-3 emberkét állítanának akik útbaigazítást nyújtanának az érkezők számára, akik ezt igénylik) a pályához vezető szakaszokon akkor sokkal egyszerűbb lenne, de minek is segíteni, könnyíteni a kivándorolókon?! (pedig a szervezők célja az volt, hogy minél több ember menjen ki a helyszínre - enyhe paradoxon)
Semmi gond, kreatív ember lévén, követtük a tömeg egy nagyobb részét (elvégre ennyi ember csak nem tévedhet alapon) eljutottunk a 2-es kapuig, ahol egyszer csak kiderült, hogy nem szabad bevinni több vizet (folyadékot) mint egy PET palack. Ha találtak a biztonságiak nálad többet akkor elvették és ott a bejárat mellett öntögették ki és gyűjtötték össze az üreseket. Ez nem csak bosszantó, meghökkentő és egyben felháborító volt, de szerencsére egy normális biztonságit kifogva sikerült megmenteni a dolgainkat. Persze itt bizonyára arra megy/ment ki a dolog, hogy a pálya területén belül levő étel-italt nyújtó sátrak bebiztosítsák magukat, hogy az emberek majd kénytelen lesznek tőlük méregdrágán megvásárolni az ételt és italt.
Ezt követően elkezdődött a kellemesebb része az ottlétnek. Ugyanis bejutottunk a pályán belüli területre. Megszabadulva a kapunál álló tömegtől, szépen, nyugodtan lehetett fel-alá sétálgatni a pálya mellett, keresve az ideális helyet ahonnan majd végig követhetjük a futamot. Ezt nagy nehezen sikerült is megtalálni.
Eszembe jut az egyik hallgatóm által felvetett kérdés, mely szerint, mi lehet élvezetes abban, hogy 70 valahány körön keresztül körbe-körbe elzúgnak az ember előtt a versenyautók. Nos erre egész egyszerű a válasz és élnék is itt egy hasonlattal (ami lehet elsőre fura lehet, de talán annál érthetőbb): olyan
ez mint a szerelem! Nem lehet elmondani, nem lehet leírni, az érzés,
az vagy van, vagy nincs! Ám, aki érzi, az érti! S nem tesz föl
kérdéseket sem.
A futam végén - köszönhetően a szerencsés helyezkedésünknek - közel voltunk ahhoz a részhez ahol megnyitják a kapukat és be lehet sétálni, jobban mondva futni a pályára, pontosabban a célegyeneshez a díjátadásra ez sikerült is (a képek majd ezt alátámasztják), az is egy érdekes élmény volt, hisz lényegében részt vettem egy mini-maratonon ahol szinte mindenki szaladt, hogy minél előnyösebb helyre juthasson. Ez volt a tegnapi nap csúcspontja, bekerülni a pályára, végig haladni a célegyenesen és hát pár méterről megfigyelni mindazt amit eddig csak a Tv-képernyőkön keresztül tudtam, maga a ceremónia.
Kis idő elteltével, pedig irány vissza haza, enyhítő körülmény itt annyi volt, hogy nem ugyanarra mentünk vissza a pályáról, mint amerre jöttünk és itt nagyjából végig aszfalton haladtunk ezúttal már le a dombról. Beérve Mogyoród központi részébe már egy nagyobb tömeg volt aki buszokra várt (mennyien voltak még mögöttünk) és ezúttal sem volt egy egyszerű feladat ezekre feljutni. Szerencsére nem keveredtünk még abban az órában dugóba így sikerült a vonatot is elérni Budapesten.
Majd Mátészalkától egy horror filmhez hasonlóan haladtunk haza, ugyanis félpercenként állandóan villámlott arról meg nem is beszélve, hogy olyan hirtelen elkezdett többször is esni az eső, hogy - ha már F1 - simán "aquaplaning" jelenség mutatkozott - annyi víz felgyűlt az útra.
Érkezés haza, kb. 1:45 körül (éjjel).
Összegezve: aki szereti az F1-et, de eddig még nem volt kinn egy versenyen sem, annak mindenképpen ajánlani tudom, hisz legalább egyszer át kell ezt érezni a helyszínről is, teljesen más a hatása. Hasznos tanács: lehetőség szerint célszerű egy arravaló információs eszközt/készüléket magunkkal vinni, hogy témában legyünk, a változásokról, ki hanyadik, stb. mert egy idő után nehezen követhető a helyszínen.
Most pedig jöjjenek a képek: