2012. április 13.

Mi a helyzet a szakdolgozattal Feri?

Az egyik ismerősöm ma hívta fel a figyelmemet erre a videóra. Valahogy a múlt heti események közepette ez lemaradt a "radaromról". 
Akarva akaratlanul (mindenki döntse el maga), az S.P. ügy egy kisebb lavinát indított be ami a politikusok felsőoktatási munkájukat illeti és ahogy ez látható elindult egy átvizsgálási folyamat, lássuk ki mennyire volt becsületes az adott szakdolgozat, disszertáció elkészítése során.

Ha Gyurcsány Ferenc nyilatkozatát vesszük alapul, első pillantásra végig lehet nevetni a videót, de aztán rájön a néző, hogy bármennyire is tragikomikusak a válaszai, mégis őszintének lehet könyvelni. 
Felhívnám a figyelmet különösen arra a részre amikor a riporter arra kérdez rá, hogy a dolgozatában a hivatkozások rendeltetésszerűen voltak-e használva, mire a válasz, hogy ő már erre nem emlékszik, nem is tudja, illetve, hogy amikor a dolgozatot írta, neki már máshol járt az esze. Kell ennél több? :)




2012. április 12.

A csoport fogalma

Elteltek az ünnepek, jöhetnek vissza a szürke hétköznapok illetve erősen támad a hülyeség, no meg az ezzel járó emberek is :) 
Mindig próbálok óvakodni az ilyen emberektől, de az élet már csak ilyen, hogy amitől az ember a legjobban menekül, vagy legalább is próbálna attól nem lehet. Nincs ez másképp az én esetemben sem.

Eddig még lehet mondani, hogy na de akkor minek adtam a bejegyzés címének azt amit. 

Nos, történetesen az ember, ha egy szervezeten belül dolgozik, akarva akaratlanul az adott intézményen belül egy bizonyos csoport részévé válik. Minél kisebb a munkacsoport annál egyszerűbb ez, legalább is gondolnánk első olvasásra.
Viszont az élet mindig megcáfolja az elméleteket, ugyanis hiába az ember egy kis egység része (vagy legalább is elméletileg az kellene legyen), ha a társai azon törekszenek, hogy hogyan tudják a közös tevékenységekből kizárni, ezáltal elérve, hogy az illetőről és annak tevékenységéről a fene se tudjon.
Nyilván ennek számos oka lehet és van is: irigység, a pozíció féltése, presztízs, elismertség, törtető vágy, stb.

Ehhez még társul az a képmutogató magatartás, hogy jó-pofizik az adott kolléga személyes találkozók során, de ahogy a lehetőség fennáll nem tétovázik ha kiszúrhat veled.
Persze lehet erre azt mondani, hogy manapság ezen nem kell meglepődni, sőt az a hülye aki nem így viszonyul a kollégáihoz.
Én értem, hogy sokak számára a fő cél a Maslow 5-s szint (önmegvalósítás), de ezt bármi áron?! Ennyire nem számítanának az emberi kapcsolatok? Akkor minek volt számos tudós, kutató akik az emberi kapcsolatok és azok fontosságával foglalkoztak? Enyhe paradoxon, nemde?!

Induljunk ki a "csoport" fogalom definíciójából: "Csoportnak két vagy több olyan egymástól kölcsönös függésben és interakcióban álló egyént tekinthetünk, akik valamilyen cél érdekében közösen cselekszenek vagy együttműködnek." (Bakacsi, 2004)
Ebből elsősorban az következik, hogy kölcsönös egymásrautaltság és közös cselekvés nélkül nem beszélhetünk csoportról legfeljebb emberek együtteséről. 

Más szóval ha egy szervezet ahol a csoport fogalma nem mindenki számára ugyanezt jelenti, az mennyire működhet hatékonyan és vagy eredményesen hosszútávon? Mindenki döntse el maga...

P.S. Mielőtt még bárki is valamilyen konkrétumra gondolna és elkezdene szárnyalni a fantáziája, különböző összeesküvési elméleteket/hadjáratokat generálva - hozzátenném, hogy az előbb felvázoltak általános érvényűek.

2012. április 9.

Húsvét

Minden kedves ismerősömnek áldott és kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!!! 
Ne feledjük el, hogy ma mit is ünneplünk: Jézus Krisztus feltámadását! 
"Győzelmet vettél, ó, Feltámadott!
Dicsőséggel fényes a diadalod!
Magas égből szállt le angyali követ,
Hogy elhengerítse a nehéz követ.
Győzelmet vettél, ó, Feltámadott!
Dicsőséggel fényes a diadalod!"