2009. október 21.

A pofátlanság netovábbja

Az az érzésem van, hogy nem nagyon érhet olyan amin meglepődjek. Viszont néha néha mindig történik valami, ami megcáfolja ezt a kijelentésemet.
Így történt ez ma is, elmegy az ember, egy olyan helyre, ami minőségileg 1-2 szinttel kiugró az átlag pizzázóktól (megjegyzem, nem most voltam ott először) és lám mi történik: felveszik a rendelést, szép modern technikai eszközökkel, majd ugyanez megtörténik az utánam érkezőktől. Eddig még semmi gyanús; majd amikor az adott párnak hamarabb kihozzák a rendelt pizzát, felmerült bennem a kérdés, hogy ez, hogy történhet. Rá pár percre megjelenik az "úriember" felszolgáló, elnézést kérve, hogy véletlenül a mi pizzánkat az előbb vitték ki azoknak akik utánunk érkeztek. Amikor majd kihozta a tányérokat szépen mosolyogva megjegyzi, hogy még pár perc és megjön a pizza (mindezt 45 perces várakozás után) mire én mint vendég/kliens megjegyzem, hogy ideje lenne.
Erre jött a felháborodás a pincér részéről, hogy ő elnézést kért, mit akarok mit tegyen. Na most már drága pincér "úr" illetve company (ami egy nemzetközi cég) önök vannak miértünk és nem mi önökért.
Megjegyeztem ennek a "kedves pincérnek", hogy álljon meg a menet, manapság "time is money" mindenkinek és igen is nem az én hibám az, hogy ő nem figyel oda a munkájára és engem mint vendég nem érdekel az sem, hogy ha sokan vannak és nem volt eléggé figyelmes. Amire ő csak mondta a magáét és majd végül rávágta, hogy mit akarok?! Egy 50% árleszállítás megfelel? mondtam: igen, úgy már beszélhetünk. Majd elment és mire megjött a pizzával kedvesen bejelenti, hogy "beszélte a főnökével és sajnos ez nem lehetséges".
Kérdem én, bárki aki ilyen helyzetbe kerül, milyen étvággyal vagy kedvvel tér még vissza az adott helyre?

2009. október 17.

Az élet!

(angolosok előnyben): "Anguish, fear, and sorrow, are emotions we all feel, but never more strongly than in our adolescence. When just having an acne-rabid skin, can mean a lifetime of loneliness. One's acceptance by others, is a barometer of one's popularity. If one is different, a misfit, maybe unattractive, unathletic, one is in for a lifetime of cruelty and suffering, that will traumatize permanently. You see scars are souvenirs you never loose. The past is never far. You can try to repress it. You can try to hold it back. You can try to deny it. But it will still continue to grow... stronger, and stronger. Like a malignant cancer, that can't be satiated. Each of us manifests our pain in different manners. Whether it's three in the morning in bed... tears in one's eye. Whether it's a need to destroy everything beautiful, or just simply shutting one's self off from society.Quote the Raven, nevermore." 

2009. október 15.

Erről van szó :))

Ez valami leírhatatlanul jó műsor volt: In gura presei 07.10.2009 - az első pár másodperc reklám, ezt követően kezdődik az adás.