2025. december 30.

Megéri-e? – évzáró gondolatok a rádiós istentisztelet-közvetítésekről

Az idei év elején vettem át a rádiós istentisztelet-közvetítések szervezését, szerkesztését és lebonyolítását. Már akkor éreztem, hogy ez több lesz egy egyszerű feladatnál: számomra hamar személyes üggyé vált. Talán nem véletlenül, hiszen a rádiózás a mai napig az a terület, amelyhez a legközelebb állok.

Az év során összesen tizenhárom különböző helyszínen voltam jelen: gyülekezetekben, templomokban, közösségek között. Nem tudom, hogy a tizenhármas szám számomra szerencsés-e vagy sem, de azt igen, hogy minden alkalom más volt: más hangulat, más közösség, más történet – mégis mindegyik ugyanabba az irányba mutatott. Abba, hogy a rádión keresztül is lehet valódi jelenlétet teremteni.

Karácsony másodnapján, az év utolsó közvetítése alkalmával a nemesbikki lelkipásztor feltette nekem a kérdést: „Márk, megéri magának ezzel foglalkoznia?”

A kérdés akkor ott egyszerűnek tűnt, miközben mégis nagyon mély volt. Anyagilag? Időben? Energiában? Vagy inkább emberileg, lelkileg, szakmailag?

A válaszom most, az év végéhez közeledve ugyanolyan egyértelmű, mint akkor volt: igen, megéri.

Megéri azért, mert ezek a közvetítések nem csupán adások, hanem találkozások is. Megéri, mert minden alkalommal tanulok valamit egy közösségről és olykor magamról is. Megéri, mert a rádió számomra nem pusztán technika, hanem híd: a templom és az otthonok, a jelenlévők és a hallgatók között.

Szívesen emlékszem vissza arra is, hogy júniustól – saját javaslatra – tovább bővült ez a feladatkör. Minden helyszínről az istentisztelet-közvetítés előtt körülbelül két héttel gyülekezeti riportot is készítek. Ezek a beszélgetések segítenek abban, hogy ne csupán egy alkalmat, hanem egy közösséget mutassunk be a hallgatóknak: hogy arcai, hangjai, történetei legyenek annak, amit majd a rádióban hallanak. Emellett személyesen is fontos, hiszen így nem a közvetítés alkalmával találkozom először az adott közösséggel.

Ez az év megerősített abban, hogy jó úton járok. Nem volt mindig könnyű, nem volt mindig kényelmes, de minden alkalom hozzáadott valamit ahhoz, aki vagyok.

Nem gondoltam volna, hogy életem két, számomra meghatározó területe egy ilyen komplex projekt formájában találkozhat ráadásul úgy, hogy én foglalkozhatok vele. Örülök, hogy megadatott ez a lehetőség.

Tizenhárom kisebb-nagyobb település, templom, gyülekezet. Mindegyikre jó szívvel gondolok vissza. Az életem ezen oldaláról is jó volt visszatekinteni 2025-re.

    Fotó: Magyaródi Milán (reformatus.hu)

Nincsenek megjegyzések: