2018. április 7.

A jelenség: Halott Pénz

Keresem a szót, a jelzőt, amelynek segítségével összefoglalhatnám az élményt, amit tegnap este kaptam. Kíváncsian vártam milyen élmény lesz élőben jelen lenni egy Halott Pénz koncerten. Az esemény előtt néhány nappal közölték, hogy telt ház lesz, ami arra adott okot, hogy itt valószínűleg  "felrobban" majd az Aréna és valóban rengeteg ember gyűlt össze kicsiktől, nagyokig egyaránt (és ez egy külön érdekesség).
Néhány évvel ezelőtt még igencsak underground csapatnak számított a Halott Pénz, most meg fesztiválokat, a Budapest Parkot és a Papp László Sportarénát teljesen megtöltő sikerprodukcióvá, jelenséggé nőtte ki magát. Adott két (szerintem) teljesen eltérő stílussal rendelkező fickó Marsalkó Dávid és a bitang jó hangú Járai Márk mégis úgy néz ki, hogy a ez a "kémia" nemcsak működik, de talán ez teszik olyan zseniálissá az egész zenekart.
Hogy mi mindent nyújtott a tegnap esti aréna koncert? A teljesség igénye nélkül, valahogy így foglalnám szavakba:
Hello lányok, minket izgat, hogy ha néztek. Olykor felteszem magamnak a kérdést, hogy milyen jó lenne elkezdeni elölről. Néhány éve már rájöttem, hogy sok év már eltelt, most jövök rá, most növök fel, és most esik le, már soha nem találok olyat, mint te. Bár péntek volt, de a hangulat alapján lehetett volna akár hétfő, szerda, szombat, kedd. Kívánom, hogy legyen minden nap más, legyen más minden, csak a láng maradjon még kicsit itt bent és ne feledjük, hogy megöregszünk majd és abban az lesz a szép, akiket régóta vártunk már megjöttek rég. Nemrég átéltem én is azt, hogy (lásd: húsvét előtti bejegyzésem) éreznem kell még, hogy vár rám, egy könnycseppé válik a látvány. Mikor meglátom, az otthonomat tudom mért vágytam haza. Aztán jöttek a mackók és "robbant" az aréna és mindenki együtt üvöltötte, hogy erre még meghívlak, aztán döntsd el, veled menjek-e el, vagy a köddel! Mivel nem lehet állandóan pörögni, eljött a megnyugvás és a béke (egyben számomra ez volt az est során az első katarzis élmény) ugyanis keressük a boldogságot együtt, keressük a boldogságot együtt akkor is, ha nem sikerül! Nemrég átéltem a Valami Amerika 3 által nyújtott élményt, így nem csoda, hogy nem volt számomra ismeretlen az, hogy miért hiszek el mindent Neked én? Miért tudod, hogy mindig van esély? Miért bízok benned megint én? Miért tudom már előre megint, hogy ráveszel, mindenre ráveszel? 
Ezután másodjára is jött a katarzis, ehhez talán az is hozzájárult, hogy ez az egyik kedvencem az együttestől: hogy lett volna fair, ahogy elvesztegettél hiába kértem már nem figyeltél. Hogy lett volna fair, ha több volt, mint affér várlak hol a május földet ér. De a Halott Pénz motor nem állt le, sőt, jött a már-már himnusznak számító dal: ha kérdezik, hogy éltem-e majd azt mondom, hogy: élnünk kellett volna még élnünk valahogy ahogy, valahogy ahogy elképzeltük. Ha pedig már himnuszoknál tartok, akkor stílszerűen nem maradhatott el az sem, hogy hozzám érsz és már ismersz is, hozzám érsz, de nem úgy, mint mindenki. Emlékszem, Sopronban néztem a fák fölé összedőlt ágyunkban bújtunk a nap mögé. Ekkor már mindenki érezte, hogy valami van a levegőben, valami, ami éjjel összerak. Van valami a levegőben, valami, ami reggel szétszed. Végül felkerült az i-re a pont: szánd meg hát szomorú szívem, úgysincs más vigaszom nekem, jöjj el hát, jöjj el hát, hogy egy összetört szívet megragassz!

Nincsenek megjegyzések: