2012. április 1.

Színházak éjszakája

Egy nagyon jó ötlet, viszonylag jó kivitelezés. 
Röviden így lehetne jellemezni az első Színházak éjszakája c. rendezvényt.
Mivel ez volt az első ilyen alkalom, így valamelyest várható volt, hogy a szervezők nem lesznek a helyzet magaslatán. Ez így is lett...Állítólag (ha lehet hinni a szájról-szájra terjedő híreknek) több mint 6000 felnőtt típusú karszalag kelt el (megjegyzem lehetett diák illetve gyerek karszalagokat is váltani - ezt speciel jó ötletnek tartottam) emiatt nem is volt meglepő, hogy nem egy program esetében kígyózó sorok álltak és vártak arra az emberek, hogy bejuthassanak 1-1 előadásra. Más szóval a "balkáni feeling" kipipálva.

Mivel egy délután-éjszakai programról van szó, megtörtént, hogy az ember egy adott idősávban egyszerre több előadásra is el szeretett volna jutni. Milyen jó lenne, ha egyszerre több helyen is ott tudnánk lenni. Emiatt egy kicsi keserű szájíz maradt az emberben. Ezt természetesen az is hátráltatta, hogy a programban résztvevő színházak nem mindegyik van közel egymáshoz és mivel célszerű volt egy-egy előadás időpontja előtt egy órával megjelenni így még inkább növekedett annak az esélye, hogy az ember nem túl sok programon tudott részt venni, bármennyire is szeretett volna.

A Nr.1 élmény számomra a Kolibri Pincében megrendezésre került: Kai Hensel: Klamm háborúja c. előadás vetítése és majd az ezt követő rendhagyó Osztályfőnöki óra Klamm tanár úrral - azaz Scherer Péter művész úrral. Már maga az előadás nagyon elnyerte a tetszésemet, hiszen több részével is azonosulni tudtam mint tanár, de egyben tartalmazott vidám és megrázó pillanatokat is.
A rendhagyó osztályfőnöki óra meg végképp felemelő érzéssel töltött el. Már amikor bevonult a terembe Scherer Péter felvillanyozódott a hangulat...Számtalan filmben volt alkalmam látni őt és nagy örömmel mondhatom el azt, hogy lehetőségem volt tegnap megismerni személyesen is az egyik nagy kedvencemet.

Összegezve: maga a Színházak éjszakája mint koncepció lehetőséget ad az átlag ember számára egy kis betekintésre a színház életében, de nem csak úgy mint amikor elmegy az ember megnézni egy előadást, hanem a kulisszák mögé is bejuthattunk (lásd Örkény István színház) illetve ember közeli távolságból is meg lehetett ismerni a társulatok színészeit ami önmagában egy nagyon jó élmény.

Zárom soraimat Scherer Péter üzenetével: "járjatok el színházba" mert igenis megéri! Úgy gondolom, hogy ez főleg a mai világ generációja számára fontos üzenet!!! A színház az kell!

Hamarosan jövök képekkel is!!!






Nincsenek megjegyzések: