Úgy gondoltam, itt az ideje kiadni az érzéseket/gondolatokat ami szép városomat illeti.
"Szeretem a városomat" szólt ez így nem is olyan nagyon rég. Némi igazság van ebben a kijelentésben, de szomorú, hogy csak némi.
Mit látunk nap mint nap, passzivitás az emberek nagy része esetében legyenek ezek átlag emberek, vagy akár felső vezetői státusznak örvendő emberek.
Az utak állapota siralmas és ezzel nem igazán törődnek (csak elméletileg mikor ígérgetésekről van szó - a politikában ez egy gyakori jelenség - szóval ezen már sokan nem lepődünk meg). Viszont abban profik vagyunk, hogy feltúrjuk az utakat. :)
Állami egészségügy - ehhez tartozik a megyei kórház is. Éppen a mai újságban olvastam, hogy 150.000 lej-es adóssággal rendelkezik e szép intézmény. Érdekel ez valakit az illetékes hatóságok szférájából? Nem úgy néz ki, hisz ugye az olyan rangú emberek mind elmenekülnek külföldre kezeltetni magukat, vagy más megyékbe ahol jobb körülmények vannak. (persze gondolok itt azokra akik tehetik) akik meg, nem azokkal nem kell foglalkozni, minek is ugye...
Infrastruktúra - azt hiszem ez az egyik legérzékenyebb pont, amiről szinte nem is beszélhetünk, hisz ez a fogalom kezd ismeretlenné válni a közigazgatási szférában tevékenykedők számára, vagyis elméleti síkon létező fogalomról van szó.
Ha már közigazgatás: szomorú az, hogy a mai napig nagyobb részt egy ilyen szakát végzett egyetemista csak akkor tud elhelyezkedni ha van ilyen vagy olyan szinten 1-2ismerős, mert a becsületesen felkészült emberek "labdába sem rúghatnak". (Persze ezt minden nagyobb felső vezető kimagyarázza, hogy nem így van).
Azt hiszem a lista még kiegészíthető. A kérdés az, hogy mi vár majd ránk az elkövetkezendő években?! Melyik generáció lesz majd az aki azt fogja mondani, hogy ebből elég? Ki/kik lesznek azok akik nem csak ígérgetni fognak hanem cselekedni is? Nem drasztikus változtatásokra gondolok, hisz ez lehetetlen, hanem egy lépésről lépésre pozitív irányba haladó folyamatra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése